Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-12-27 / 291. szám

1941. december 27. ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 3. " Láttam a poklot! P Fekete Géza riportja A vörös gonoszság diadala és bukása Népbiztosok: hóhérok és vadállatok Paradicsom és pokol együtt Egy sárga szelvény kezemben: rá felárt? jegy. Utazom. Nem dicsekedhetek, hogy gyor­san és kényelmesen. Elvégre: háború van most a nagyvilágban. Reggeltől estig azért Pestre érek. Már későre jár, lassan éjfél. Pest most is a régi maradt, csak fényéből vesztett egy kicsit és —: jobb (út)ra tért át... Decemberi reggel. Sűrű köd. Londonnak is becsületére válnék (jelenleg talán hasznára is!). A jobbra- át és a köd súlyos teherrel nehezednek ma a főváros baleseti krónikájára, amely megöt­szöröződött. (Tűrhetetlen, hogy a Beszkárt az üvegkalitkák miatt engedi az útkereszteződé­sen átrohanni a kocsikat!) »16A«. Ikertest­vére annak, amelyről a pesti kávéházi humor elhíresztelte, hogy aki felszáll rá, azt az an­gyalkák menthetetlenül a mennyországba vi szik. ahova minden igazoló írat nélkül be is engedik. Hatalmas termeskocsi: automata ajtaja nyit és zár. Majd röpít. Néhány perc és a Vigadó-téren vagyunk. Lombjátvesztett parki fák s köztük nagy tolongás fogad. \ i- gadó. Neve is, célja is más szokott lenni, mint ami ma. Hisz ide hordta össze a világ nevében a Move mindazt kiállításra, amiért Marx, illetve Moszkva felelős! Élet a kulisszák mögött. A palotába bejutni várás nélkül csak pat­kóit könyökkel lehet... Zúg-morog a népség: néz körül mindenki, s a riporter a hatalmas előcsarnokban terem. A tolakodás nagy len­dületében azonban megtorpanok. Egy hatal­mas testű 7 és feles légelhárító lövégnek sza­ladtam neki. Égbemeredő hosszú csöve mint óriás felkiáltójel figyelmeztet és iát (legalább is úgy éreztem) —: nézz és láss! ön kényte­lenül is rádöbbenek a beszédes hasonlóságra: kívüliül gyönyörű fővárosi palota, — belül­ről gyilkos szerszámok merednek felém. Igen, megdönthetetlen szimbóluma ez a bolseviz- mus rendszerének, amely kívülről a kultúra, szociális érzés és hasonló üres jelszavak ku­lisszáit aggasztja ki az utca 'népe elé, de belül, a kulisszák mögött az élet igazi arca a gyilkoláson nyugszik. Aki átélte már egy­szer a gerstli és tök paradicsomának pokoli időszakát, annak nem kell bizonyítgatás. De vannak még korlátolt gondolkodásúak, fele­dékenyek, hiszékenyek és befolyásolhatók. Lás­sák hát ezek a bolsevizmus kulisszatitkait. Az előcsarnokban körül festmények, a marxizmus megvalósulásának »dicsőséges« je­leneteiből valók. Címük nincs, de mégis so- katmondóan mutatják a bolsevizmus igazi ar­cát: gigantikus épületsorok között állig fel- fegyverzett lenin-fiúk s az árnyékban hulla- hekatombák. De hagyjuk ezt. Végre is mindez csak festmény, tehát elképzelés. Lássuk a csal­hatatlan valót, ami jobban bizonyít, Kine- matográf működik szemünk előtt s a fénykép megdönthetetlen bizonyságával tárja fel az orosz infernót a diapozitíveken keresztül, Szilveszterkor megnyílik az Arany Bárány esti helyisége Nyitva este l(MSi reggel 3 éráig ahogy a bolsevista orosz élet valóban volt. E nyomorfészek életét csak költők szóbősege ecsetelhetné kel lő képei. Népbiztosok, hóhérok, agitátorok. Kifejezhetetlen vegyes érzések váltakoz­nak bennem. így lépek be az emelet első termébe s az érzések közül az utálat lesz úrrá rajtam, amikor befordulva szembetalálkozom az alvilág legsötétebb alakjainak gyűjtemé­nyes fényképsorozatával s elém tárul a ma­gyarországi vöiös rémuralom keresztmetszete. A látvány fölött eltűnődöm, mert a képek mögött a veséket, a karaktert keresem. Csupa degenerált arckifejezés, csupa szaddista és he­donista jelleg, csupa nihilista üresség. (En­gedtessék meg, hogy elhagyjam e dicstelen magyarosított nevek leírását). A magyarság férge, amely az évezredes tölgyet 1918-ban szű módjára rágta keresztül-kasul. Kívülről a háború véres zivatara nem tudta megin­gatni, győzelmesen haladt előre mindvégig, de belül az országban — Ausztriában és Né­metországban — megkezdte aknamunkáját az alvilág. És a nagyvárosi zsidó értelmiség, amely pénz árán mentesült a hadkötelezettség alól, — a sajtón keresztül aláásta a tömegek amúgy is megviselt lelki ellenállóerejét. Az Est, A Világ, Pesti Napló, A Nap döntik a szabotázs és fel forgatásra uszító cikkeiket s Erdős René ódát zeng Leninről nekik. El­lenhatás nincs. Nincs, aki szervezze és ve­zesse, hisz mind elvitték a legények legja­vát. A gettóból kiindult pincepolitika agi­tátorai politikusokká lesznek s élükön a lel­kiismeretlen kalandor, mindenáron érvénye­sülni akaró, üresfejű, törtető alvilági zsidó űjságírógárdával, akik aztán az 1918. október 31 -én megrendezett forradalmukkal egy nem­zetnek lettek hóhérai. A gyáva marxista radi­kális klikk azonban nyíltan nem mutatta meg arcát, cégér kellett nekik, falazáshoz alkal­mas név és akaratuk szerint ugráló vezérbáb. Nem volt tehát nehéz a tehetetlen, beteges/ gondolkozásig hiú és nagyképű politikai vá­gyaktól törtető Károlyi Mihály, Jászi Oszkár és Kunfi Zsigmond féle politikai közkereseti társaság előteremtése, hogy aztán nevük alatt meginduljon az ország a vörös rémuralom felé s egy szégyenteljes lap kerüljön a dicső­séges magyar történelem vérrel írt lapjai közé. A terem falain körül élőszónál hatáso­sabban bizonyító egykori újságpéldányok, vö ­rös plakátok és »történelmi« fényképek hir­detik a vörös 133 nap dicstelen vérrózsás történetét. Tisza István meggyilkolását olaj- festmény hirdeti: ő az első vértanú. Aztán folytatódik a plakátsorozat. Ott a Linder Béla féle végzetes jelszó: »Nem akarok katonát látni!«, »Katonák a kaszárnyába!« Aztán a többi hangzatos gálád, hazaáruló jelszavak, hirdetmények a nagyképű és csaló megszólí­tással: »Munkások! Elvtársak! Proletárok!« és uszítás a háború folytatása ellen. Nem volt nehéz. A plakát reklámhatása megtette a maga szolgálatát. Az egyiken élénk színekkel fel­vázolt embertömegbői a halál szórja lapáttal az ágyűcsőbe az emberiséget. Egy' másikon egy vörössapkás bolsevista óriás királyi trónt rúg fel s rajta felírás: .Köztársaság.« Majd kifejezték akaratukat is: »Békét, jogot, ke­nyeret!« »Le a háborúval, éljen a béke!« »Nem kell többé katona. Magyarország jólétét M il- son és a demokráciák biztosítják majd.« Erre alakult meg a forradalmi kormányzóta­nács 45 taggal: 13 keresztény, a többi de­mokrata zsidó, mint a borzasképű Pogány Sei»varé József, Kun Kohn Béla, Szamuelli testvérek és vérszomjas társaik, hogy a jobb­oldali újságok szerkesztőségeit széjjelrombol­va, összejöveteleiket széjjelverve, terrorral és gyilokkal biztosítsák az ország »jobb jövő­jét«, amelyet Trianonban Wilson-jóbarátjuk ELVESZTETTEM f. hó 22-én, kedden d.e. a Kuliffay drogé­ria és a Büchler-féle rőfösüzlet közötti út­szakaszon 1 drb egész és három drb fél, összesen 500 pengő értékű erdélyi nsersmenyfcöic^öa kötvényt borítékban. A kötvények a fizetési helyeken le vannak tiltva, igy azoknak senki hasznát nem veheti. Károsult kéri a becsületes megtalálót, hogy a kötvényeket — illő jutalom ellenében — a rendőrségre szolgáltassa be. biztosított« is a demokráciákkal. Kenyér helyett propaganda! »így éltünk a vörös rémuralom alatt« ~— mutatják a fényképek, árlapok és egyéb em­lékek a 19-es 133 nap »jólétét«, amikor a termelés, ellátás és szociális élet a teljes csődbe jutott s a városok lakosságát az éh- inség fenyegette, amikor zavartalanul emel­kedtek az árak, de kapni nem lehetett sem­mit s amikor Erdélyi Mór közélelmezési nép­biztos úgy vigasztalta jódolgában önmagát, »Ha éhezik is a tömeg, de éhen még nem halt senki«. Ugyanakkor mind­egyik népbiztos két helyen 8—10 szobás lakást rendezteíeti be, luxus­autókon járt, Szamuelli Tibor és Bálim Vilmos pedig szalonkocsis vonattal és rendezték a dÉrjdókaí és orgiákat egymás Után. A nyomor és nélkülözés rossz propaganda: elégedetlenséget szül, majd meg kitör. A ha­talmat pedig tartani kell! Mire való a pro­paganda! Röplapok, füzetek, újságok szóltak a kommunizmus »áldásairól« s a közoktatás- ügyi. népbiztosság kiadásában öntötték azokat. 334 propagandaírat szerepel a kiállí­tási asztalokon, amelyeket 23 mil­lió 710 ezer példányban szórtak szél az éhező népnek — kenyér helyett. (Folyt, köv.) Wß AT w -SS if9 ® ^ ér '**£>’ «Jfo u m- A Darmoi hashajtót utánozzák. Ügyeljen, mert minden tablettán y , Ügyeljen, mert' mindén y, a „DARMGL“ szónak é M bevágásnak kell lenni. K »1! és T aiaku _________ __..___Ki.mondot­TJ tan eredeti csomagolásban kérje. w Karácsonyfaünnepély Petőhenyén A petőhenyei r. k. iskola ezidén rendezte t izén ha t o di k karácsonyfaünnepélyé t. Petőhenye és ördöghenye községek kö­zönségének és gyermekseregének egyik leg- meghatóbb ünnepi eseménye ez, amikor Nagy- karácsony délutánján a Patrona Hungária gyö­nyörű szobrával ékesített henyei iskola ha­talmas nagytermében — az ott felállított ka­rácsonyfa alatt — meleg hódolattal ünnep­ük Krisztus születését. Á lorettói litániával kezdődő ünnepélyt változatos, ősrégi kará­csonyi énekek és gyönyörű karácsonyi szava­latok, betlehemesek ősi játéka teszi teljessé. Gaál Károly tanító ünnepi beszéde nyo­mán az 1941-es karácsonyfaünnepély áhítataí,- magasztoS lelki értékeinek belső és külső meg­nyilatkozását a bolseviki világtűz legyűrésében közreműködő és édes magyar Hazánkért küz­dő vitéz honvédeink jó egészségéért és dicső­séges győzelméért ajánlották fel hadaink leg­főbb Urának, a Mindenhatónak. A kedves ünnepély végén a gyermeksereg minden tagja karácsonyi szeretetadományban, részesült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom