Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-10-25 / 244. szám
1941. október 25. SZOMBAT. XXIV. évfolyam. 244. szám. ÁRA 10 FILLÉR HEGYEI POLITIKAi NAPI-LAP Felelős szerkesztő: H ERB ÜI, Y F E R E N C Hirdetések díjszabás szerint, és; egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 í\ Megjelenik Hétköznaponként rieem;ui Szerkesztőség és kiadóhivatal; Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. telefon: Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368, Istent akarjuk... Japán nem engedi, hegy Amerika Vladivosztokon át szállítson hadianyagot a szovjetnek írta: Mátyás László káplán. Szálldos az ének a népek ajkain, zúg föl a j himnusz a szívek-lelkek könnyes mélységeiből, ; Hiszen parádés napot köszöntünk: Krisztus Ki- '<j rály pirosbetűs ünnepét. Harangjaink eléje szóltak, hozták hírül érkezését. Bárcsak szelíd szavuk áttörhetné szívek-lelkek vásári zsivaját, s el tudnák nyomni a kétségbeesés tragikus sirámát. Október utolsó vasárnapja a lelkeknek szól, ezekhez prédikál. Lelkeknek, akik eldurvult, semmit sem érző, szkeptikus hetykeséggel, vagy bűneik kínzó béklyóik alatt fölkelnek ellene. »Non serviam«, hangzik az ősi átok, nem akarják elismerni Krisztust királynak. Magasztos ünnepünk kerete megejtően szép. Az esztendő hónapjai közül kettőben legszebb a természet. Amikor öltözteti a Mindenható: május; virágok milliói törnek be réteinkre. Bokrot és völgyet csaknem fölborít a szépség. Tavasz királyi palástja leng a rögökön, nótázva elindul az élet. Másodszor szép így október táján, amikor vetkőzik a természete Utoljára lángolnak, égnek az erdők, mintha minden hajlat hattyúdalát zengené. Még vissza - vissza jár egy - egy nyári melódia, de minden hiába, viszi, sodorja az őszi szél azt a sok-sok felleget. Csendített az enyészet, halál szórja névjegyét. A mai nap a hódolás és az imádás napja. A királyé, az uralkodóé, akinek' trónusa nem e világból való, nem ingó-bongó nádszál. Nem görögtűz, bengáli fény, mint a földi hatalmasságok arany koronái, amit a szeszélyes végzet, a zordon sers fölényesen gurigáz a történelem lomtáraiba. Rettegett dinasztiák, dönt- hetetlennek vélt uralkodók delelő napja áldozott le örökre. Sok ragyogó tradíció fakult ki, törlődtek el végleg. Csaló az ö koronája nem kopott. Igaz, ezt a koronát a kálvária tizennégy stációja fényezi be. És a szent kereszt megszentelt fájdalma, ereje emelte a világ fölé. Jászoly bölcsője, széna párnája, Ez a rongyos gyermek a Világ Királya.« Vessünk egy röpke pillantást, próbáljuk az utóbbi évtizedek értékét lemérni. Húsz egynéhány éve, hogy elnémultak a halálkaver- nák, véres mészárszék ajtaját bezárták, a vijjogó halálmadár elült fészkébe. Nyomában óriási partszakadások álltak elő a lelkek mezején. »Nemcsak a föld omlott a négy égi tájra, de szétrepedezett a lelkek világa. Szétrepedezett Krisztus királysága ...« Az emberiség kisebb töredéke a lövészárkok vért és velőt marcangoló pofában megtisztult, hitében aoélosult, reményét el nem vesztve keresi, ragadja meg Krisztus kezét. Érzi, a jelen csak átszálló állomás, koporsó- csónakunkba be kell szállni. Kezdi lerázni magáról a liberalizmus, vallási közöny gátló csö- kevényeit, ami annyi időn át gúny és nevetség tárgyává tette legszentebb dogmáinkat is. Erre a célra volt beállítva az irodalom, művészet, mozivászon, sajtó, minden, amivel a tömeghez férhettek. Mégis, mintha hitéletünk reneszánsza, legalább is biztató nyitánya csendült volna föl. A szimptomák kedvezők. Politikai fronton a keresztény nemzeti irányzat Az olasz lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az amerikai intézkedésnek, hogy a jövő hét keddjétől a Szóvjetoroszországba irányuló amerikai hadianyagot Bostonból Ar- changelsz felé küldik. A New York Times szerint jólértesült amerikai körök azzal okolják meg ezt az intézkedést, hogy így küldhetik az amerikai hadianyagot a legrövidebb úton a Szovjetunióba. Ezzel az állítással szemben igen sokan a döntés mögött politikai szándékot keresnek, mert köztudomású, hogy a japán kormány hi- vatalbalépése után azonnal tájékoztatta az Egyesült Államok kormányát, hogy a jövőFunk német birodalmi miniszter kíséretével elutazott Rómából. Az olasz reggeli lapok részletesen közük a Funk tárgyalásairól kiadott közleményt és hangsúlyozzák, hogy a tengely gazdasági arcvonala éppen olyan erős, mint a katonai. Nagy jelentőséget tulaj dobontott zászlót. A nagy fehérvári püspök szószéke körül ott tolong az intelligencia elitje. Kiváló szónokok járják az országot, rázzák a tespedt lelkeket. Nagy nevek hordozói előmerészkednek a templomok »Nikodemus« - sarkaiból, egészen az oltárok grádicsáig. — Bűnös Budapesten épül a Manréza, friss, üde szellő leng. Lelkigyakorlatok, konferenciák sza- na-szét... A másik rész, sajnos, a nagyobbik tömeg, lába alól kiesik a talaj A belső frontokon az intemacionáíis zsidóság alapos munkát végzett. A tömeg elveszett, nem tudta fölismerni az igazsághoz vezető utat, útvesztőkre tévedt, azóta is bolyong az életproblémák kusza bozótjaiban. Nem tudta fölfogni, hogy a matériához ragadt élet nem boldogságot, de börtönt épít. Nem tudott magasba lendülni, úgy járt, mint a »rabgólya«, elmetszették szárnyait. Ennek a seregnek nem kellett Krisztus. A sötétség és a rombolás szelleme láncolta Ie,< Imádja a gépeket, beleszédül a bábeli lelkek gőgös erőlködésébe. Krisztust félre taszítják, ne álljon őrt a családokban, mert »kemény a beszédje«... Pedig de másként alakult volna a helyzet, ha az öldöklésben kifáradt lelkek fölött átvehette volna a hatalmat. Ha nem száműzték volna abból a teremből, ahol a népek sorsáról döntöttek, aminek gyászos romjait most takarítjuk el. Nem lenne ekkora szakadék az ben nem tűri a Vladivosztokon át történő amerikai hadianyagszállítást. Tokiói hivatalos körökben a legnagyobb, tartózkodással fogadták az amerikai kormány-« nak ezt a döntését. Politikai körökből származó értesülések azonban Washington intézkedését úgy ítélik meg, mint a japán diplomácia tökéletes győzelmét. Külföldi megfigyelők véleménye szerint az Archangelszken át történő hadianyagszállítással Amerikának az a célja, hogy engedményt téve Japánnak, minden erejét a Szovjet megsegítésére összpontosíthassa és ezért kerüli a japán—amerikai] kapcsolatok újabb kiéleződését. nítanak a lapok annak is, hogy a hivatalos közlemény szerint a két ország között tökéletes megegyezés jött létre a teljesen független európai közgazdasági élet jövő rendszere tekintetében. emberek között: Egyik oldalon éhes milliók, a másikon dús fölöslegek. Ha eljuthatott volna törvénye a trösztök, bankok párnás ajtói! mögé, ahol harminc ezüst pénzért mindent megvettek, hitet, erényt. Krisztus Király... Milyen gyönyörűen hangzik e két szó. Magában foglalja az igazságot, mert enélkül nem volt és nem is lesz boldogság a földön. Meg- hasonlik, halomra borul, ami nem az igazság gránitkövein emelkedik. Szemünk előtt zajlik le a nagy leszámolás, a gőg bábeltornyai lezuhannak, hiába támogatta a Cseka, vagy ä többi kinzókamrák förtelmes börtöne. Ez a1 vérünkké vált gondolat emelt föl, mentett meg bennünket, ha talán a kithitűség ejtette meg a zokogó magyar szíveket. Bíztunk rendületlenül a veretlen igazság győzelmében. Mert nem lehet, hogy operettfigurák kedvéért ezeréves történelmet csak úgy sutbavágjanak ... A történelem új fejezetét írjuk, második ezredév felé érkezik a magyarság. Bárcsak Krisztus kezébe, tenné sorsát Szent István nemzete. Innen frissülne föl és venne új irányokat. Mert Te vagy a jövő. Sötét felhőkön áttörő verőfény. Száz csüggedésnek száz új biztatása. Remény a sejtelem, kételyekre válasz, őseink máriás hitével kérjük Hungária Patronáját, az édes Nagyasszonyt segítse az Urnái hő imánk. Mi Istent akarjuk, ő legyen királyunk és Urunk! A tengely katonai és gazdasági arcvonala egyaránt erős
