Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-10-20 / 239. szám

2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. október 20. megtelt bizonyságául a zalaegerszegi katolikus- ság nagy érdeklődésének. Az ünnepélyt a Notre Dame líceum és tanító nőképző énekkara vezette be majd Pehm József pápai prelátus mondott megnyitó beszédet. Ráemlékezett Assisi Szent Ferencre, mint a missziók védőszentjére és Kis Szent Terézre, aki azt mondotta, ha fiú volna, misszionárius lenne, így azonban csak életét szenteli a missziónak. A misszionáriusok „ pátrónájuknak tartják Kis Szent Terézt. Az Ő nevében nyi tóttá meg a prelátus az ünnepélyt. A meg­nyitó után Székely Zoltán gimn. V. oszt. tanuló Kákonyi István: „A lelkekért“ című költemé nyét szavalta el nagy lendülettel. Ezután P. R e i s z Elemér S. J. a „Katolikus Missziók“ szerkesztője és a Támingi Misszió ügyvivője „A magyarok Isten országa építésé­ben“ címmel arról szólott, hogy Magyarország nem támogatja olyan mértében a missziókat, amint azt várni lehetne. Pedig most már Kínában két önálló magyar misszió működik:tÉszak-Kiná ban a jezsuitáké, Dél Kínában a ferenceseké. A gyenge támogatásnak oka az, hogy nem is­merik kellőképen a missziók munkáját. Sokan azt mondják, miért menjen ki a magvar pénz külföldre. Erre azt válaszolja, hogy Isten or­szágában nincsen külföld és ha annak az ösz- szegnek csak harmadrészét adnák a missziók céljaira, amely ajakpirosítóra Franciaországba megy, lényeges segítség volna az a magyar misszióknak. A Szentatya nagyon keveset ki- i ván a magyar hívektől a missziók támogatá­sára : naponként imát és havonként 4 fillért. Ha ez az összeg befolynék, megtizenötszörö- j södnék a missziók bevétele. A missziók mun­kája a folyóiratokból ismerhető meg s azért ajánlja azt. A nagy érdeklődéssel fogadott beszéd után a kereskedelmi iskola és a zárda énekkara elénekelte az „Üdvözlégy Máriá“ t az egyik középkinai tájszóláson, — Fürtös Lajos keres­kedelmi iskolai tanár vezényelt. A kínai ének szövege a következő : Jávé Mólijá, mébé gölácsi ja cé, csuju öl kjá jé; gucsong ölvej cemej, öl téce jászu bing- vej cemej. Tyécsu senmu Mólijá, vej guteng dzőzen kingi Tyécsu, gi guteng sehjő. Jámen. Néhány perces szünet után Földes Mária IV. é. t. j. nagyon kedvesen szavalta el Szé­kely László: „A pogányság börtönében“ cimű költeményét s azután P. Reisz Elemér pompás kidolgozású vetített képekben mutatott be rész ■ leteket Kínából, a kínai nép vallási és társa­dalmi életéből és a magyar misszióból. Lát­hattuk a zalaegerszegi származású P. Litványi misszionáriust is. Az előadás végeztével Pehm József prelá­tus köszönetét mondott az előadóknak, az elő­adások hallgatóinak. Bejelentette, hogy a misz- sziós folyóirat Zalaegerszegre 518 példányban jár, P. Litványinak 469 P-t küldtek Zalaeger szegről motorkerékpárra, P. Zsánárnak pedig 500 P-t, amelyből 300 a szervezeti tagok, 200 P az egyházközség adománya. Javasolta, hogy hogy nagyobb mértékben vegyenek részt a hívek a missziók támogatásában, a hit buzgalmi egyesületek alakítsanak kebelükben missziós szervezetet és annak vezetésével egy- egy tagot bízzanak meg, ajánlotta a Szent Pé­ter szervezetbe való belépést 50 filléres tagsági dij mellett, továbbá, hogy minden missziós vasárnap számoljanak be az eredményekről. A bélyeg- és staniolgyüjtés folyamatban van. A szép ünnepély a Pápai Himnusz eléneklé sével fejeződött be. Téli kötött és bőrkesztyűk divatos sálak és nyakkendők nagy választékban Horváth Jenönéi (Plébánia-épület) — o — A kisdedóvás igazi feladatai* A megszervezett kisdedóvás hazánkban az 1891. évi kisdedóvási törvény életbelépésével kezdődött. A törvény végrehajtási utasítása a kisdedóvódát már akkor szociális intézmény­nek szánta és a kisdedóvoda munkájának cél­jául az ovódaköteles gyermekek reggeltől estig tartó teljes napközi gondozását jelölte meg. Ez a korát megelőző törvényhozási intézke­dés a gyakorlati végrehajtás során nem vált élővé. A kisdedóvoda — nem annyira a végre­hajtó közegek, mint inkább a korszellem hibá­jából — egyoldalú nevelő intézménnyé lett s ezzel egyszersmint aránytalanul drága intéz­ménnyé, mert nem tudta kifejteni azt a sok­oldalú társadalmi ráhatást, aminek pedig le­hetőségeinek teljes kimerítésével képes és hi­vatott. Ez a fölismerés vezetett az 1936. évi XXIII. t.-c. megalkotásához és életbelépteté­séhez. Ez a törvény a kisdedovodákat a bel­ügyminiszternek, mint az államhatalom szo­ciális, gyermekvédő és közegészségügyi tevé­kenységét legfőbb fokon irányító hatóságnak hatáskörébe utalta és ezzel a föladatok és szervezet szempontjából összhangban lévő kör­nyezetbe ágyazta be. Ezen az úton tért vissza a kisdedóvás eredeti célkitűzéseihez és vált — egyelőre inkább szándékaiban és törekvé­seiben — fokozatosan kiépülő szociális család- gondozó intézménnyé, amely az egész nem­zeti társadalom számára hajt hasznot és ilyen módon kamatoztatja a reá fordított súlyos közpénzeket. A kisdedovoda ezt azzal éri el, hogy fo­kozatosan átalakul és berendezkedik a reggel­től estig tartó gondozásra. A belügyi kormány­zat ma már csak napközi otthonos kisded-i ovodák létesítését engedélyezi, a régebbi ala­pítású óvodaépületek is cgyre-másra egészül­nek ki teljes napközi gondozást lehetővé tevő helyiségekkel és fölszereléssel. Azonban a még átalakítatlan régi óvodákba is igyekszünk be­vezetni a szociális kisdedóvás szellemét és munkamódszereit és annak áldásaiban része­síteni minél több arra rászorult gyermeket. — Azokat a rászorultakat (ovodakötelesek), akik a családi körben megfelelő testi és lelki gon­dozást nélkülözik. Elsősorban ezeké a gyer­mekeké a kisdedóvoda, hiszen mindjárt kez­detben ezek és családjuk érdekében létesült, A gyermeknél a rászorultság gondozási szem­pontból áll fönn, családjuknál pedig gazda­sági szempontból. Hiszen ha a gazdasági rá­szorultság nem volna a családban, akkor a kis gyermek gondozása is megfelelő lehetne. Az egész kisdedóvásnak nem volna semmi ér­téke és kár volna minden reá fordított fil­lérért, ha nem ezeket, hanem otthon is kellő gondozásban részesíthető gyermekeket venne gondjaiba, csak azért, hogy még az iskolába járás ideje előtt megtanítsa néhány kedves versikére. A kisdedóvás, vagyis az a munka, ami a napközi otthonos ovoda falai között folyik, elsősorban gyermekvédelmi, közelebbről egész­ségvédelmi és nevelő tevékenység, maga a kis­dedovoda azonban a gondozott gyermek csa­ládjának életviszonyaira gyakorolt hatásánál fogva kiváltképpen szociális családgondozó in­tézmény. Világossá válik ez, ha egy pillan­tást vetünk az óvodába járó gyermek és csa­ládja életének hosszú sorozatban ismétlődő egy napjára. Szegénysorsű munkáscsalád, serdületlen- gyermekekkel, öreg nagymamával. Abból él, amit az apa és anya két keze munkájával napról-napra megkeres és csak ügy boldogul­hat, ha a szülők zavartalanul szentelhetik ma­gukat családfönntartó munkájuknak. Az apa reggel munkába megy, menne az anya is, de Jancsit, vagy Juliskát nem lehet a félig ser­dült nagyobb testvérre, vagy az öreg nagy­mamára hagyni. Magukat sem tudják még, vagy már gondozni, hogy tudnának egy ilyen gyönge kis palántát? Elviszik a Jancsikat és Juliskákat az óvodába. Megpróbálják. A kis gyermeket ott tisztán tartják, tejet kap, dél­ben ebédet. Ebéd után lefektetik. Közben ját­szanak vele, nevelik, jó szokásokra tanítják^ hogy az évek során elveszítse csúf szavait,, nyerseségét, apró gonoszságait és mire isko­lás sorba jut, ne mutasson rossz példát a jobb sorsból odakerült gyermekeknek, ne ter­jesszen tisztátalanságot és erkölcsi ragályt. Ez-) alatt a szülők háborítatlanul szentelhetik ma­gukat családgyarapító föladataiknak. A csa­lád gazdaságilag erősödni kezd és reá téved a jobb sors reménységének egy izmosodó sú­góra. És mert az ovonő tevékenysége nem) áll meg az ovoda kapujánál és kis gondo­zottja mellett és azon keresztül annak csa­ládjával is törődik, az anyagi fölemelkedés­sel párhuzamosan az egész család erkölcsi föl­emelkedését is szolgálja a kisdedóvoda mun­kája. Szociális családgondozás. Valóban az, melynek nyomán eltűnnek a nemzet testéről a beteges fekélyek: az anyagilag és erkölcsileg gondozatlan családok. Ezy a kép a jövő képe, amelyre törekszünk, amelynek megvalósítása még hosszú evek ki­tartó munkájára vár. Ezt a munkát elkez­deni és folytatni mindenütt, ahol annak a legcsekélyebb tere és lehetősége van, éppen olyan hivatásbeli kötelesség, mint amilyen tár­sadalmi és nemzeti kötelesség e munka meg­értése és támogatása. Dr. T. L., *) Lapunk előző számából helyszűke miatt kimaradt. Haás Vegyileg tisztit, fest Férfi öltönyök, női ruhák, függő nyök, ágyteritők, gallér, ing tisz­títása legszebb kivitelben készül. Üzem: Apponyi u. 19. Gyűjtőhely: Kossuth u. 8. *GM9 LÁTOGASSA A BŐDEY VENDÉGLŐT, SÖRKERTET. Előzékeny kiszolgálás, árai szo­lid« k. Szives pártfogást kér Bődey Gyula ven­déglős, Kossuth Lajos utca 29. Telefon 378, Lóherét, lucernát, fehérherét, továbbá mindennemű mezőgazdasági magvakat, valamint búzát, rozsot, árpát, zabot és tengerit a legmagasabb áron veszek, mint Hombár bizományos. Nagy befogadóképességű raktáram, 20 éves szakmai gyakorlatom biztosítja a leggyorsabb és legpontosabb lebonyolítást. Az igentisztelt gazdatársadalom szives támogatását kéri: gabona- és terménykereskedő, mint Hombár bizományos Zalaegerszeg, Kossuth Lajos utca 9. — Telefon 185.

Next

/
Oldalképek
Tartalom