Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-10-17 / 237. szám
2. . ZALAjubgvej ÚJSÁG 1941. október 17. A letenyei-kanizsai közlekedés.» Hát szép volt az a becsehelyi hozzászó- lás. Pedig ez még semmi. Mert mi is van a becsehelyiekkel, avagy bocsánat... bekcsény- pólyaiakkal ? Először is ilyen török-tatár-la- jtín-szláv stb. nyelven írt falunévvel mi keresnivalójuk van a mi áldott Zalánkban? A magyar Zalában! Na, nem igaz? Másodszor pedig mi baj történhetik velük ? Lemaradnak az autóbuszról s egyet fordulnak s aztán kettőt lépnek és újra otthon vannak.. . Otthon pedig az ember már »nyugodtan« mérgelődhetik ... Hanem a kies Eszteregnye, meg Rigyác mit szóljanak? Ez a két szerencsétlen falu kiesik az országúttól, azaz 1—2 km-t kell az autóbuszra igyekvőnek gyalogolnia, az úgynevezett állomásra. (T. i. a névtáblájuk már ki van téve, csak az állomásépület hiányzik még.) Szóval hétfőn is kiballagott valami tíz-tíz jámbor utazni akaró a rigyáci meg az esz- teregnyei autbóuszvégállomásra. Igaz ugyan, hogy e nevezetes végállomásokon senki lenem szállott, de viszont fel sem. A húsz utazni- akaróból egyet sem vettek fel. Nem volt hely e nagyszerű új közlekedő eszközön, avagy alkalmatlanságon. Akarom mondani alkalmatosságon. Az ember az egészen csak mosolyogna, ha történetesen nem várta volna az autóbuszt egy siklósi fiatal házaspár karon- ülő kis csecsemőjükkel és három bőröndjükkel. Tessék csak elgondolni: Oltáréról jöttek át a rigyáci megállóhoz, — tehát már idáig 6 km-t gyalogoltak. Miután az autóbusz nem vette fel őket, még 12 km-t kellett nekik a kanizsai vasúti állomásra menetelniök — a Mávaut jóvoltából, és udvarias kiszolgálásából. Ugye, milyen felemelő! És mi volt másnap ? Hát Eszteregnye tanult! Nagyon tanult a hétfői esetből! Kedden már egyetlen vállalkozó sem akadt! Ellenben Rigyác sem nem okult, sem nem tanult! Sőt kedden már 12-en akarták magukat szállíttatni. Persze nyolcán ismét lemaradtak, mint a ... .. Pedig milyen egyszerűen meg lehetne oldani a fogas kérdést! Még csak ki sem kell találni semmi újat, mert már régen kitalálták. Kitalálta az előbbi autóbuszos. Igaz, hogy az magánvállalkozó volt. Az egész igen egyszerű, bolondul, sőt kétségbeejtően egyszerű. Ez! Miután Kanizsán az utasok kiszállottak, az autóbusz forduljon meg s menjen vissza !a lemaradt utasokért, akik így aztán egy félórával későbben, de szintén Kanizsára érkeznek. S aztán ? ... Aztán nem lesz többé panasz! —:gy— Uj útra indul a tőzeg Nemrégen még a Kisbalatonnál is sokat hoztak felszínre Szegény tőzeg, ez a serdületlen — majdnem azt mondhatnánk — csecsemőszén, már emberemlékezet óta tűri ugyan, hogy fában, szalmában szegény vidékeken túrják és vágják telepeit, leghőbb vágya azonban valószínűen az volna, hogy hagyják még jóné- hány évszázadig vagy évezredig érni, jó, erős, kemény kőszénné. Ez a vágya most — Európában legalább —, úgylátszik, végleg füstbe megy. A szó szoros értelmében! Mert arról még fejlettebb képzelőerővel sem álmodhatott volna, ami most vár rá, amikor a nagy német gazdasági lapok, de franciák, svédek, dánok is valóságos ankéteket rendeznek ilyen címek alatt: »A tőzeg új, hatalmas feladatai«, vagy »Európa felfedezi a tőzeget«, de van olyan lap is, amely nem átallja korunkat, e jelentőségében hirtelen megnőtt, bizony si- lányacska tüzelőerejű anyagról, »A Tőzeg Korának« elnevezni... Mi a magyarázata e hirtelen tőzegláznak? Ha az ember alaposan tanulmányozza a néhány hónap óta lapokban és gazdaságtechnikai tanulmányokban hatalmasan megduzzadt tőzegirodalmat, akkor végül is megFIGYELEM! m A H N N R| _ ld *«5 A « * K N J * (A D o ARANY J.-U.28. e» ÉPÍTKEZÉS! Faanyag, szén- és ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN > > > TELEFON 1-69 SZ. VÁLLALKOZÓ tüzifanagykereskedő, Kérem a nagyközönség szives pártfogását. ********************************* állapíthatja, hogy . a tőzeg-forradalom egy francia (párisi) és egy dán kiállításról indult el. Párisban külön kiállításon mutatták be azokat a generátoros autókat, amelyeknek fűtőanyaga a tőzeg. A dánok is konstruáltak egy ilyen tőzeg-generátóros autót és annak próba járatai bebizonyították, hogy üzemköltsége pontosan egynegyed része a benzinmotoros autónak. Mármost meg kell gondolni a gazdasági logikának ama menetét, amely már jóval a tőzeg-generátor felfedezése előtt minél több és minél gazdaságosabban működő generátoros autót követelt, mert — s ezt a német lapok nem győzik eléggé hangsúlyozni, — nyilvánvaló, hogy a háború győzelmes befejezése után is nagyon hosszú ideig nagyon beosztóan kell majd Európában gazdálkodni a »folyékony tüzelőanyagokkal«. Ezért fejlesztik minden erővel a különböző generátorokat. Nagynémetországban ezidőszerint például már 180.000 generátoros gépjármű közlekedik és ezek beállítása révén sikerült évi 648 ezer tonna »folyékony tüzelőanyagot« megtakarítani. A kitűzött cél az, hogy ez a megtakarítás elérje az évi 1,000.000 tonnát, amely mennyiség viszont a békebeli folyékony üzemanyagfogyasztás egyhetedét teszi ki. A generátoros autóüzem jelentősége tehát mindenki előtt világos lehmet, — de... A generátorok mindaddig, amíg meg nem jelent Párisban és Dániában a tőzeges generátor, általában fa-, vagy széntüzelésűek voltak. A fára azonban most, elsősorban a cel- lulózegyártás szempontjából van szükség, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy textilanyagaink nagyrésze is az áldott fa rostjaiból készül. A szénnek is van gazdaságosabb felhasználási lehetősége, hiszen mostanában rengeteg kőszenet kell kokszosítani, az érckohók táplálása érdekében. Európa barnaszéntelepei pedig hovatovább jóformán kizáróan a cseppfolyósító eljárás szerint dolgozó gyárak számára adják fontos nyersanyagukat. Ezek a meggondolások szükségszerűen vezették el a tőzeg különlegesebb megbecsüléséhez és a jelentőség felismerését, — dinamikus korunk gyors tempójának megfelelően, — gyors cselekvés, illetően mindenekelőtt Európa tőzegkincsének gyors felismerése követte. A németek egy-kettőre megállapították, hogy saját tőzegkincsük körülbelül tíz- milliárd tonnára becsülhető, Franciaországnak Teát, rumot, kekszet stb. legolcsóbban vásárolhat is van vagy kétmilliárdnyi tőzegmennyisége, Svédországnak területét 14 százalék erejéig takarják tőzegtelepek, Norvégiában is annyi a tőzeg, hogy már ezidőszerint is évi más- félmillió köbmétert termelnek és Dániának is akkora a tőzegállománya, hogy az utóbbi években már 22Ó.000 tonna volt az átlagos termelés, amivel 60—70.000 munkás foglalatoskodott és, ha ilyen ütemben termelik fezt a most különösen divatossá lett tüzelőanyagot, akkor Dánia tőzegkincse pontosan száz év múlva fog kimerülni. A múlt évtizedben a Kisbalaton vidékén Zala és Somogy megyékben tártak föl terjedelmes tőzegtelepeket. így áll tehát Európa tőzeg vagyonának} mérlege. A generátor által a tőzegre irányított figyelem azonban nem állt meg félúton, hanem sürgősen tovább kezdte vizsgálni a tőzegfelhasználás egyéb lehetőségeit is. A gazdák között nagy propagandát indítottak meg, hogy fokozottabb mértékben használják az éretlenebb minőségű, úgynevezett világos tőzeget, alomszalma helyett, mert hiszen közben azt is felfedezték, hogy a szalmarostokból is kitűnő műfonalat lehet csinálni. Rájöttek arra is, hogy egészen különös jelentősége van a tőzeg-lisztnek, amiből kitűnő műtrágyát lehet készíteni, A tőzeg karrierjének maximuma azonban mégis csak az, hogy az úgynevezett tőzeg-rost is kitűnő textilpót- anyagnak számít és már gyártanak is belőle lótakarókat, szőnyegeket, lábtörlőket és izoláló köteleket... m******************************** A nagykanizsai papi értekezleten amelyen a veszprémi egyházmegyének nagy- kanizsai, pacsai, kiskomáromi és csurgói espereskerületének papsága vett részt, a beteg Czapik Gyula dr. megyéspüspök képviseletében Hoss József dr. prelátus-kanonok jelent meg. Az értekezlet megnyitása után Hoss József dr. kanonok hangoztatta, hogy a plébános dolgozzék együtt híveivel Isten országáért. Az A. C. vezetését illetően az a felfogás alakult ki, hogy szét kell választani az esperesi munkakörtől. Az egyes kerületekben papi megbízottakat kell választani, akiknek kezében összefut a Kálót és Kalász munkája is. Majd Hoss prelátus szózatot intézett a lelkészkedő papsághoz, hogy a pap ne csupán a templomra és sekrestyére szorítkozzék, hanem legyen mindenütt ott az életben, a községházán, a városházán. Kitért a katolikusi sajtóra is és kifejtette, hogy az a katolikus ügyek lelkes harcosa és annak önzetlen, hit- valló munkásai megérdemlik a papság mesz- szemenő áldozathozatalát. Az értekezlet többi pontjaihoz sokan hozzászólottak. FERENCJOZSEF KESERÜVIZ
