Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-10-02 / 224. szám
1941. október 2. ZALAMEGVEI ÚJSÁG a. Örökölhető-e az intelligencia? 10.000 gyermek megvizsgálásának az eredménye Nem könnyű dolog az embereknél minden esetben megállapítani, hogy valamely tulajdonságuk örökölhető-e, vagy sem. A tudósoknak sokféle fogással és különböző módszerekkel kellett megpróbálkozniuk, hogy többé-kevésbé eredményekre jussanak. Ennek a csendben végzett, lelkiismeretes és fáradtságos munkának köszönhetők azok a tapasztalatok, amelyeknek segítségével az átöröklés nagy problémáját meg lehet közelíteni. Azok a vizsgálatok, amelyeket számtalan családon végeztek, arra mutatnak, hogy nem csak a testi tulajdonságok, hanem a szellemi képességek is követik az átöröklés törvényeit. Legismertebb, bátran mondhatni, leghíresebb példa erre a muzsikus Bach- és a matematikus Bemouilli családok. Nyugodtan mondhatja azonban erre a két példára uj^ydenki, hogy ez kivétel, hiszen itt két, egeszen rendkívüli tehetséggel megáldott zseniális családról van szó. Mi a helyzet azonban a normális intelligenciánál, hogyan jut az átöröklés törvénye egy jól és rosszul tanuló diák tehetsége közötti különbségben kifejezésre? Mit mond a tanító? Németországban ezen a téren máris nagyon kiterjedt vizsgálatokat végeztek. A vizsgálatok munkájába bevonták azoknak a kisebb helységeknek a tanítóit is, amelyekben a megfigyeléseket a lakosság csekély száma rendkívül megkönnyítette. Ennél a munkánál csak olyan tanítók jöhettek szóba, akik hosszabb ideig — legalább 30 évig — tanítottak ugyanazon a helyen, ugyanabban az iskolában. Ezek a tanítók minden bizonnyal sok kérdésre tudnak feleletet adni, hiszen nem egy esetben szülők és gyermekek egyugyanazon pádból kerültek ki. Az általános intelligencia fokának megjelölésére három fokozatot állapítottak meg, jó, közepes és rossz megjelöléssel. A következő feladat már a tanítóknak jutott. Ez a vizsgálat természetesen egyáltalán nem tért Id a tanulók iskolai előmenetelére, vagy szorgalmára, hiszen kizáróan velük született képességeik megállapítására, illetően osztályzására szorítkozott. Á vizsgálatok eredménye bár az átöröldéstannal foglalkozó kutatók számára nem jelentett meglepetést, a kívülállók számára mégis az volt, sőt bizonyos mértékben szenzációként hatott. A vizsgálat 2675 szülőpárra és 10.071 gyermekre terjedt ki és ezzel olyan hatalmas számot ölelt fel, amely eleve biztosítékul szolgált arra, hogy az eredményeket elfogadható alapnak lehessen tekinteni. Az eredmény egyértelműen azt bizonyította, hogy a gyengébb iszellemi képességű szülőknek a legtöbb ese?- ben gyermekük, vagy gyermekeik is gyengébb szellemi képességgel rendelkeztek. Ugyanez volt természetesen a helyzet a közepes és jó szellemi képességekkel megáldott szülőknél, illetően gyermekeiknél is. A gyermekeknek körülbelül 70 százaléka örökölte a szülei szellemi képességeit. A többieknél vagy egy fokkal gyengébb, vagy egy fokkal több ******************************* I P * p • / // • ( férfi es női; szaküzlet ÖTH GYULA| r uh a-s z .; ********************* intelligenciát állapított meg a vizsgálat. Kétségtelen tehát, hogy az átöröklés a gyermekek szellemi képességénél döntő szerepet játszik. Miről lehet az intelligenciát felismerni? Miből állapíthatjuk meg — fogják már most a szülők kérdezni — gyermekeink intelligenciájának fokát? Egész sereg gyereket figyeltek meg kiskorától kezdve fejlődésének minden stádiumában. Ezek a megfigyelések rámutattak arra, hogy a tehetséges gyermekeknek több, mint a fele, már az iskolába- menetel előtt megtanult olvasni. Rámutattak továbbá arra, hogy az épen ebben az időben jelentkező kielégíthetetlen kíváncsiság, minden iránt való érdeklődés, gyors felfogás, szokatlan szóbőség és jó emlékezőtehetség azok a tulajdonságok, illetően jelenségek, amelyek nagyfokú intelligenciára vallanak. A környezet kérdése sohasem döntő körülmény, tehát kizáróan öröklött tulajdonságokról lehet csak szó. Ha tovább is figyelemmel kísérik a már kora gyermeki éveitől megfigyelt gyermeket, úgy kitűnik, hogy tehetségét, képességeit később is megőrzi, hogy, a pályaválasztásnál, majd foglalkozása gyakorlásánál is határozottan felismerhetők az öröklött tulajdonságok. Ezeknek a tényeknek az ismeretében a nevelés kérdése is természetszerűen egészen más megvilágításban jelentkezik. Nevelni, tanítani ezek szerint ne azt jelentse, hogy a tanulókat egy bizonyos intelligenciafokra kell emelni, hanem azt, hogy az öröklött képességeket oly módon kell fejleszteni, hogy azok a lehető legnagyobb teljesítőképességet elérjék. Ez a nevelés helyes irálya a pozitív vagy mondjuk jó öröklött tulajdonságoknál. Mivel azonban minden ember nemcsak jó tulajdonságokat örököl, hanem olyanokat is, amelyek nem épen kívánatosak, hasonlóképen a nevelés feladata, hogy ezeket a. tulajdonságokat olyképen fékezze, hogy azok túlsúlyba és túlságosan előtérbe sohase kerüljenek. M. N. Kodba Albert vendéglője S tridóvár Meleg ételek. — Kitűnő borok. Vöröskeresztes Napok A bolsevizmus elleni keresztes hadjárat a magyar honvédség harcbavetését is szükségessé tette. A most folyó háború a magyar Vöröskeresztre is különleges, még az eddiginél is nagyobb feladatokat ró, amelyeknek megvalósítása csak a nemzet minden egyes tagjának legmesszebbmenő áldozatkészségével oldhatók meg teljes sikerrel. A magyar Vöröskereszt a múlt évi or- szágos gyűjtés óta immár harmadszor állt helyt a honvédség mellett, mert elsőrendű kötelessége a hadrakelt seregek sebesültjeinek és betegeinek az állami gondozáson túlmenő ellátása. Ehhez sokmillió pengőre van szükség! A Belügyminiszter megengedte, hogy a Magyar Vöröskereszt a céljainak megvalósításához szükséges anyagi eszközök részbeni előteremtése érdekében »Vöröskeresztes Napok« elnevezés alatt 1941. október hó 4. es 5. napján országos gyüjtőnapokat rendezhes- sen. A gyűjtés városunk területén október 5- én, vasárnap urnákkal, perselyekkel, majdház- ról-házra járva gyűjtőívekkel történik. Felkéri a polgármester a város hazafiasán érző közönségét, hogy a gyűjtéshez mindenki anyagi erejéhez mérten járuljon hozzá, hogy a nemes cél, sebesült és beteg honvé- deink ellátása a lehető legnagyobb mértékben biztosítható legyen. — O — He üssön szöget a fejébe, hol mulat vasárnap, október 6-én Balázsy Károlynál Búcsúszentlászlón Szüreti mulatság! Sárközy Sanyi Zalaegerszegről muzsikál Széchenyi anekdoták Széchenyi egyszer utazás közben lovakat váltott egy faluban. Sok parasztember gyülekezett kocsija körül, hogy meglássák a legnagyobb magyart. Széchenyi beszélgetett velük és elmondotta külföldi tapasztalatait. Különösen hangsúlyozta, hogy a külföldi országokban az emberek milyen roppant munkásságot fejtenek ki, mennyit dolgoznak. Egy percig megállt és azt várta, hogy a jó falusiaktól hall valamit a munkásság értékéről, de meglepetésére az egyik paraszt csak annyit mondott: Szegények! £ * * Széchenyi elvállalta a Tisza-szabályozás kormánybiztosságát. A tüzes hazafiak ezért nehezteltek rá. Mikor Biharban járt, Beöthy Ödön alispán hidegen tárgyalt vele, hogy éreztesse rosszalását. Széchenyi az alispánt ennek dacára ismételten kedves kollégájának nevezte. Beöthy végre is fölpattant : Nem értem, hogyan lehet egy szerény, de független alispánt a kormánytól oly főpolcra helyezett ex- cellenciás úr kollégájának nevezni! — Már pedig mi igazi kollégák vagyunk — válaszolta Széchenyi mosolyogva —mert mind a ketten Tiszát regulázunk. Arra célzott a szójátékkal, hogy a bihari alispán ádáz harcot vívott Tisza Lajos bihari adminisztrátor ellen. * * * Széchenyi mondta az ifjú Andrássy Gyulának: — Tebelőled minden lehet, ami csak lenni akarsz, még Magyarország nádora is. Amikor Tiszadobon a Tiszaszabályozás ügyében az első értekezletet tartották, Széchenyit dicsérték a szónokok, hogy örök dicsőségére lesz, ha fenséges eszméit meg Is valósítja. — Nem én leszek az, aki azokat végrehajtja, — felelte Széchenyi. — Hát ki? — Az a kölyök ott a szegletben —mondotta Széchenyi Andrássy Gyulára mutatva. : échenyi egyízben a mindenható Met- í'~ ■ kancellárral tárgyalt a magyar ügyek- ..ernich panaszkodott a magyar ellenzék ellen, főleg Kossuth Lajos agitációját kifogásolta. Széchenyi azt válaszolta, hogy Ko- suth-tal szemben más politikát kell követni. — Minő politikát? — kérdezte Metternich. — Hasznossá kell őt tenni — mondotta a gróf. — S ha nem lehet? — Akkor felakasztani. £ £ * Széchenyi, ha valamit vásárolt, a hóna alá vette és vitte haza. Egyszer megint jókora csomagot vitt az utcán, amikor találkozott vele Helmeczy Mihály. — Nem röstell a gróf úr ezzel a cókmókkal menni az utcán? — kérdezte az akadémikus. i — Egy csöppet sem — válaszolt Széchenyi derülten — inkább azt röstelleném, ha úgy állanék, hogy soha se vihetnék haza valamit. £ £ * Széchenyi szerette a közvéleményt, de nem volt rabja. Mikor titkos tanácsossá nevezték ki, sokan kárhoztatták, hogy a kormánytól a kinevezést és a kitüntetést elfogadta. — Azért tettem — mondotta —, mert hasznom van belőle. — Ugyan mi? — vetették ellene azok, akik tudták, hogy fizetést nem fogadott el. — Eddig havonként egy kalapra volt szükségem, ezentúl évenként is beérem eggyel.
