Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-31 / 294. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. december 31. Kedves vevőinek és ismerőseinek beidig újévet kiván Horváth Jenő divatárukéreskedő fát Marika férje, Georg Jakoby díszítette. Művészi is volt a fán minden elosztás. — A karácsonyfa alapos megtekintése után kényelmesen elhelyezkedtünk egy meghitt sarokban. likőrök és karácsonyi sütemények mellé. Marika híres táncos lábaira rákerült a meleg pléd, a háta mögé a legpuhább párna, amelyet a gondos anyai kéz eligazított. És Marika mesélt... Életéről, munkái járói. Munkájáról, amely kitölti az egész éleiéi. Filmekről, premierek izgalmairól, hangversenyekről, utazásairól és elutazásáról, mert a szabadsága igen rövid. Szilveszterre újra Berlinben kell lennie, hogy a mikrofon éterein at hazai hangokat és egy kis vidámságot sugározzanak el a katonák ezreinek, a harcterek gyilkos záporaiba az év utolsó éjszakáján. Míg így mindenről szó került, lassan előkerülnek Marika karácsonyi ajándékai. Ékszerek, szebbnél-szebbek, finom porcelánok és sok-sok minden. Az ajándékok egyik kedves és szép darabja az az arany Vöröskereszt jelvény, amit Marika minden alkalommal és mindenhol visel. Az első magyar kívánság- hangversenyen kapta a Vöröskereszttől. Marikának sok a német kitüntetése is, amiket í áradhatatlan, pihenést nem ismerő művészi teljesítményeiért kapott. A sok kitüntetés mellett áll a zongorán nehéz vert ezüstrámás Hitler-kep a Führer sajátkezű aláírásával. Az idő nagyon hamar elrepült, késő volt már, amikor elbúcsúztunk, abban a reményben, hogy nyáron majd Berlinben találkozunk. .Marika most boldog, hogy itthon van, programún ja pedig csak ennyi: sok evés és még told) alvás, pihenés, amit csak a szülői ház szeretete adhat. Dr. Hodonyi Jenemé. — © — Kedves vevőinek és rendelőinek boldog újévet kíván Dr. Toldy divatház Zalaegerszeg Uzdóczy Zadravecz István püspök zásztószentelési beszéde A Muraközi Szövetség zászlójának megszenteléséről röviden már megemlékeztünk. Uzdóczy Zadravecz István nv. tábori püspök december 21-én Budapesten a Szent István Bazilikában ünnepélyes hálaadó szentmise keretében szentelte meg a zászlót s ez alkalommal a következő beszédet mondotta: Muraközi Testvéreim! Emlékezzünk!... A boldog Karácsony édes és bűvös előestéjén, több, mint húszszor jöttünk össze, legtöbbször itt, az ország Bazilikájának szent oltára előtt — a mi karácsony f agyú jtásunkr a. A lehetőség szerint én álltam az oltár előtt, én gyújtottam meg a megemlékezés karácsonyi gyertyáját s az én lelkem visszaemlékezési szárnyain szállt visz- sza a ti gondolatotok is oda, oda — az elérhetetlenség messzeségébe: haza, a karácsony szent estéjén elrabolt Muraközbe, ahol a bölcsőnk ringott, ahol a mieink sírjai süppe- deznek... Emlékezzünk!... Évek haladtával mindig homályosabb lett a kezdetben oly csillogó, bizakodó és merész nézésű szemünk. Könnytől fátyolos szemmel néztünk a fogyó gyertya fogyó reménytől tápiáit lángocskájába... Öh! Kedves vevőinek, ismerőseinek és jóbarátainak boldog újévet kiván RÓZSA ISTVÁN fűszer és csemegekereskedése micsoda terhes, ó|Omszürke déli felhők gomolyogtak egünkön!... Emlékezzünk!... Innen, Isten oltárától, karácsony estén, mégis mindig bizakodó szó hangzott felénk... A szent Ige reményről beszélt, sőt nem egyszer Isten csodáját is emlegette, amely akkor hozza vissza a jogtalanul elrablóit otthont, amikor legkevesebb emberi remény lesz hozzá, — akkor árasztja el mosollyal, boldogsággal a karácsonyi éjt- szakát (az elrablás napját), amikor legkevesebb csillag ragyog egén... N íme, 'Testvérek, Muraköziek! Az Ur 1941 karácsonya gyertyagyújtásához ma ünnepélyesen gyűltünk össze, mert a vágyott öröm, boldogság, a vágyott csoda — beteljesedett!... Otthonunk szabad lett, magyar lett, a hazatipró zsarnokság nyomán, — Isten rendeletéből — ölébe vette Muraközt Hungária asszony, hogy védje oltárait, kenyerét... Itt állunk most, 20 évi gyászunk oltára előtt, hogy hálát adjunk Istennek a meg nem tört hitért... E hitünk és örömünk fogható jeléül fehér zászlót szentelünk, hopy hirdetője legyen a mi, a Muraközi Szövetség tagjai hitének és Muraközre emlékezésének; — a felszabadított testvéreknek pedig tanítója, mestere légy«1-. Hirdesd hát zászló, hogy mi itt, a Muraközi Szövetségben, tántoríthatatlanul hittünk felszabadulásodban s érte dolgoztunk, ki-ki a neki kijelölt helyen... Zászló! Midőn Szövetségünk elnöksége örömtől remegő kézzel az otthoniak, a felszabadítottak kezébe ad, vidd magadban szí- vünket, szeretetünket Muraköz iránt,... élők iránt és a sírban porladó szeretteink iránt egyaránt. Biztosítsd az élőket, hogy velük együtt akarunk dolgozni drága szukebb otthonunk boldogításán és felvirágoztatásán. Kéz a kézben, váll a váll mellett akarunk haladni Muraközért, — s vállat vállhoz szorítva, áttörhetetlen kőfalat akarunk építeni, Muraköz bármely oldalról történő megtámadása ellen... Zászló! Mondd meg Muraköznek, Mura- 1 leöz minden jóakaraté gyermekének, hogy Szent István birodalmában, Nagyboldcgasz- szony országában ők édes gyermekek! — a gyermekek minden jogával, de kötelességével is! E gyermeki jog és kötelesség ma türelmet, áklozatosságot, szorgalmas munkásságot követel, hűséget a Kormányzó iránt, engedelmességet az Istenadta vezetők iránt... és mind e feiett azt a régi, hagyományos és történelemben ismert és elismert magyar érzést kívánja, amelyet talán megtépett, zavarossá tett a hosszú taposás, — különösen a fiatalságban... Zászló! Mondd meg mindenkinek ott Muraközben, hogy csak a jog és kötelesség e gyermeki munkáját fogja megjutalmazni az idő boldog és nyugodt otthonnal, Muraközzel... Te pedig, Vitézi Rend Zrínyi Csoportja, aki átveszed tőlünk e zászlót s meghordozod azt a Zrínyiek földjén, tudat,óban légy) annak, hogy ezzel különös hivatást teljesítesz... Nem csak kulturális, nem csak erkölcsi, nem csak gazdasági vagy bármi más néven nevezhető hivatást, hanem Zrínyi-hivatást teljesítesz... E hivatás pedig: Zrínyiek sírjától, Zrínyiek földjén — visszaadni Zrínyi szellemének Zrínyiek megtaposott népét: Muraközt. Testvéreim! Sok zászlót szenteltem márt Bátorításnak, imának, harcnak, temetésnek... De ahogy e zászlót szentelem meg, úgy még nem szenteltem zászlót!... Úgy szentelem meg, ahogy csak a visszatért Muraköz gyermeke szentelheti meg azt, — Istennek minden áldását kérve reá és Muraköz népére! A zászló megáld ása után még a következőket mondotta Uzdóczy Zadravecz István püspök: Most pedig, Testvéreim, boldog Karácsonyunk mámorában adjunk hálát a csodatevő Istennek, egyben kérjük, hogy Muraköz Te Deum-át nemsokára kövesse az Istenadta integer Regnum Marianum Te Deuma!... Ezt követte a Te Deum. FIG YELE =á I- Ki N u * 5 H lil J * 0) < H O » A ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN > > > TELEFON 1—89 SZ. D O 4RANY J. U.28ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag, szén- és tü rí fan agy kereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását.
