Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-24 / 290. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. december 24. Tüzelőjét a leg Németh tüzelő és építkezési szerezheti be. Megbízható pontos kiszolgálás. előnyösebben József enyagkereskedőnél Kossuth L. u. 62 Telefon 226 Épületfa, metszettáru, asztalosáru, mész, cement, terméskő, szigetelő és fedéllemezek, stokaturnád stb. Tűzifa Kőszén Brikett Kox és Kovácsszén riís lángra gy ű Inak (no, most már minden sarka ég), újságjaink mind-mind, a mi Zala- megyeink se kivétel, sürgetik: önellátásra berendezkedni I Termeljünk magunk mindent! Az a nép boldogul, amelyik minél többet maga állít elő szükségleteiből. Hajoljon csak közel hozzám! Ságok va Hamit. Van nekünk itt Göcsej szívében egy igen derék, használható, józan gondolkozáséi, ügyes emberünk. A nevét azért se mondom meg, mert igen veszélyesen tudja lorgatni szemeit, ha nem tetszik valami neki. Ez a kikürtölés pedig épen nem tetszenék. Csak nem veretem meg magam haragvó szélűiéivé!. így diplomatikusan meglapulva talán elkerülöm a veszedelmet. Hát az ő figyelmét is megragadta a sok vezérszólamból valami. Termeljünk lent! Olvasta. »Jó«. Mondta, így egész röviden. »\ etek lent a jó kerti földbe. A göcsejiek majd látják, milyen finom vásznat lehet elővarázsolni boszorkányság nélkül. Kedvet kapnak. Termelnek. És egy gondot legalább nyugodtan eltemethetnek. Addig meg igazán elbírom a mindig károgó felebarátaim lemosolygó bölcselkedését.« Mit mondjak? Nagyszerű lett a termés. A szükséges munkákat elvégezték. Készen áll az anyag. Csak meg kellene fonni. Itt jön a bökkenő. Emberünk finom fehérnemű- vásznat akar. Tehát nem fonhatják meg itthon. Éhez házilag nem értenek. A szövés már újból megy, illetően menne, itthon. A fonásnak gyárban kell megtörténnie. Csakhogy fordulhat a világon Pontiustól-Pilátusig. Közben nem marad ki a Vármegyei Háziipari Felügyelőség sem. Ott is csak any- nyit tudnak, hogy címeket adnak, de arra már nem futja, hogy a propagandára tekintettel megfonassák az anyagot. Pedig, ha a derék népnevelő eredményt mutathatna fel, a sikeren lelkesülve kedvet kapna Göcsej népe az erőteljesebb termelésre, aminek hasznos! voltáról nem én vagyok hivatott értekezni. Most az a helyzet, hogy a gyár legfeljebb megvenné az anyagot, de arra nem hajlandó, hogy számunkra fonassa meg. Szóval, a haszon nem maradhat meg a kis ember zsebében, hanem nagyobb zsebbe vándorol. Mi tehetetlenek vagyunk, de egy megyei intézmény már a célt tekinthetné és elősegíthetné, hogy Göcsejben fokozódjék az eredménnyel járó munkakedv és ne a »nem megmondtam« — meg hasonló módon kajánul filozofáló bölcseknek legyen igazuk. De tudja, kedves Uram, ha már belekaptam, nem hagyom még abba. Bizony a folytatás is következik. Mégpedig ilyenképen. Szerkesztő Uram is böngész az újságok lapjain. Akkor meg nem kerülhette el a figyelmét aminap, pápaszemes ember létére: Csornai csoda. Kenyérré vált a csuhé. Meg, hogy 140.000 pengő a csornai szatyorban. (Nagy summa). Hát azt a 140.000 pengőt, meg egy kis fölét mi is szerettük volna, ha nem is a szatyorban, mert a csuhé nem jöhet számításija Göcsejben, de valami más jöhetne számításba. Kirukkolok vele, mert nem akarom, hogy a sárgaság verje ki kedves Uramat a kíváncsiságtól. Higyje cl, nincsenek ilyen rossz kívánságaim. Tehát így. Néhány éve, azóta meg egyre hangosabban rikoltják az újságok vastag betűi, hogy ne adjuk a fejünket búnak, hanem vessük magunkat rá az angoranyúl tenyésztésére. Egy kis takarmányozás, egy kis tisztántartás. Egy kis fésülgetés. Egy kis nyírás. Egy kis kartolás. Még egy pár valami, és a szorgalmas tenyésztő kap sok nem kis, hanem rendes nagy pengőt és mindjárt rendben lesz a háztartások mérlege. Itt is felbuzdult az én példaadó emberem. Megkészítette a ketreceket. Hozatott megfelelő törzseket. Etetett. Itatott. Fésült. Nyírt. Elvégzett minden babra munkát, hogy az eredmény másokat is hasonló munkába állítson. A környéken szépen elszaporodtak az angorák. Nem egy helyen már szépen is keresnek a fonál előállításával, kötéssel, horgoláson. Feszítünk a házilag készült pulió- verekben. Még a festéshez is értenek. Ez mind szép. Valami. De nem minden. Bizony nem ám. Mi mást is szeretnénk. Minden irigységet kikapcsolva, a csornaiak szatyor- jában csak maradjon benn a 140.000 pengő, de nem állhatjuk a kiforgatott üres zsebjein- ket. Egy másik olyan summára áhítozunk. Tyüli! Csodálatos forgása volna annak a pénznek itt Göcsejben. És ez nem akar sikerülni. Csippel-csoppal lehet valamit, házi használatra értékesíteni, mert hiányzik a felvevő piac. Ennek pedig, hogy többet ne említsek, három, nem kívánatos következméme van. Az egyik az, hogy nem egy szegény fonó család elesnék jövedelmétől. Ä másik pedig az, hogy a tenyésztő hiába fárad. A hasznot nem ő, hanem a kereskedő tenné el. így azonban vékonyan csurran, nem a szatyorba, hanem a göcseji mellényzsebbe. Itt lép be azután a harmadik szomorú következmény: elmegy a kísérletezők kedve és nem győzködünk az angoranyúl tenyésztésével, hanem inkább búnak eresztjük fejünket és pá-pát mondunk csalódottan a gazdasági helyzetünk javítását szolgáló öntevékenységünknek. Aj- Aj! Miért is nem találtuk fel (azért se puskaport mondok) mi a csornai szatyrot! De mit beszélek? Ej, így elragadtatni magamat! Csak legyen csodább a csornai csoda. Legyen puhább kenyérré a csornai csuhé! De velünk is történjék valami! A mi jószándékainknak se kelljen megpudvásodni. Ha a kísérletezők munkája nem marad eredmény nélkül és megtalálják számításukat, a jogos haszontól nem esnek el, akkor nagyszerűen fel lehetne nálunk lendíteni az angoranyúj-tenyésztést. A Kalot-mozgaloni jutott most eszembe. A Kálót gazdasági szervezete vegye komolyan kezébe az ügyet, állandóan szem előtt tartva a kis embereié érdekeit. Keressen angora fonál felvevő piacot, ahol a legmagasabb napi áron értékesíthetik a kis emberek munkájuk gyümölcsét. A közvetítő kereskedelem kikapcsolásával több haszon maradna. A fonással foglalkozó szegény családok is megtarthatnák így kenyerüket. A Kálót is jól járna. Mi se hiába ábrándoznánk a göcseji teli szatyorról. Kedves Szerkesztő Uram! Maradjunk még egy kicsit a nyulaknál. Lehetne ám még valamit keresni a nyulakkal it Göcsejben. Csak arról biztosítanának, hogy nem lesz hiába a fáradtságunk. Mondjuk, hogy megint csak az életrevaló Kálót nyélbeütné, hogy időnként, megállapodott időpontra, megfelelő mennyiségű házinyúlhúst meghatározott piac felvenne és ugyancsak értékesíteni lehetne a nyúlbőrt. Akkor be lehetne rendezkedni házinyúl tenyésztésére is. Akkor csoda nélkül is megtelnék az üresen tátongó göcseji szatyrunk. De jó lenne. Hozzá nem is lehetetlen. Csak lel kellene figyelni a jó- szándékú elgondolásokra és segíteni. Nem vagyok őrmester, így nem is vezényelhetek^ hogy: vigyázz. Kérni azonban szabad. így hát megkérem, figyeljen fel ezekre a szép göcseji akarásokra és mozgassa meg a Kalotot is, azután nem bánom, ha göcseji csodáról is regélnek a magyar újságok. Most azonban zárom levelemet, hogy amikorra a kis Jézuska jön, arra ott legyen. Miattam felakaszthatja a karácsonyfájára. Azt se bánom, ha a betlehemi jászol elé teszi. Mi mindenesetre elsuttogjuk a szent éjjelen kéréseinket. Nem vétünk vele. Szabad tennünk, hiszen bele van foglalva a mindennapi kenyerünk. A kis Jézus áldását kívánja Szerkesztő Uramnak és népes családjának a 1941. december hó Göcseji Magyar. WAWWWWWWWWNWWWWWWWm A magyar szfinksz Irta: Dr. Erdélyi László ny. egyetemi nyilv. r. tanár Gyönyörű festmény áií előttem, szegény művész drága ajándéka. Mikor megkaptam, meghatott a kép jelentése s fenséges alapeszméje s ihletette«; mentem az újszegedi egyetemi Szent Imre kollé gium kápolnájába, hogy elénekeljem az ünnepi misét s közben beszédet mondjak. ...Ritkán ragad meg festmény úgy, mint ez. Egyiptom északi részén a fővárostól nyugatra emelkedik a Krisztus születésekor már négyezer éves kőszobor, amelynek oroszlán a teste, csak a feje emberi fej, talán fáraói királyfej, amint magasba néz. Az ókor rejtélyt látott a szfinkszekben, az emberi lét nagy kezdésére felelet várt tőlük. Az én képemen sötét éjszaka van, de a szfinksz szobrot északkeletről jött fény árnyalja el fejtől le a szobor-alapzat lépcsőire torlódott homok maradványokig. A fényes szobor előtt félhomályban földre terített szőnyegen egy ember alszik, nem messze tőle szamár csipegeti a sovány fűvet. S közelükben pásztortűz füstje emelkedik föl egyenesen a magasba a fénytől kissé ' átvilágítva. Honnan a fenséges fény? Ha hold fénye volna, az egész tájékot megvilágítaná. De a fény csak a szfinksz fejére, az oroszlán szú- gyére s a talapzaton előrenyúló két oroszlánlábra esik. Ám gyönyörű jelenség van itt. Fiatal szép édesanya ül félrehajtott fejjel, kék bő ruhában, fehér fátyol fejkendővel s ölében szép kis gyermek az oroszlánlábak közt hagyott üres talapzaton. Ezek miatt esik a nagy fény az egyiptomi szfinksz fejére. Ez mintha megelevenednék és büszkén, boldogan tekintene az ég felé. Hogyne lenne büszke és boldog, mikor Kedves vevőinek és rendelőinek kellemes karácsonyi ünnepeket kiván Zrinyi-nyomda es könyvkereskedés rt.
