Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-12-20 / 287. szám

4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. december 20. Konferenciabeszéd a Kulturházban A Kulturházban pénteken este 6 órakor karácsonyi konferenciabeszédet mondott Fa­zekas László dr. zalaegerszegi káplán. A ne­hezen várt karácsony Krisztus urunk szüle­tésének ünnepe, pár nap múlva itt lesz, mon­dotta. Karácsonyt a szeretet ünnepének szok­ták nevezni. Nehezen várja ennek a nagy ünnepnek az eljövetelét gyermek és felnőtt, fiú és leány, férfi és asszony egyaránt. Min­denki számolja a napokat, hogy mennyi idő múltán érkezik el a nagy ünnep. A családfők, az édesapák, bár sok pénzbe kerül a ka­rácsony, mégis örülnek ennek az ünnepnek, mert ajándékaikkal boldogságot és örömet szerezhetnek családjaiknak. Egyet azonban igen gyakran elfelejt az emberiség, ez pe­dig az, hogy Krisztus minket vár nagy tü­relemmel, idegesség nélkül gyakran egy egész földi életen át. Gyakran kopog és dörömböl is ajtóinkon különféle csapások és betegségek formájában is és arra figyelmeztet bennünket, hogy tisztítsuk meg lelkünket minden bűn­től és földi piszoktól a bűnbánat és gyó­nás által, hogy magunkhoz vehessük az élet adóját, Krisztust. Az előadást Pehm József prelátus kö­szönte meg és kérte a hallgatóságot a hal- ’ lottak megszívlelésére. Standard-Philips Orion-Siemens ban nagy választékot talál Kazinczy-tér4sz. Csere—Részlet—Javítás Túlélte a Titanic és a Lusitania katasztrófáját, 96 éves korában kis patakba fulladt A megfelelő ár kialakítása, megállapítása épen az érdekelt iparosok részéről nemcsak ma, hanem a ren­des viszonyok között is súlyos problémát je­lentett. Az iparosok között, sajnos, kevés számmal vannak, akik tudatosan végeznek árvetést, vagy legalább is megközelítő pon­tossággal megállapíthatnák az általuk termelt árúk árát. Itt rendszerint > az általános gya­korlat« volt az irányadó. Ennek helytelensé­gét maga az iparostársadalom sínyli meg, mert állandó bizonytalanságban él és élet- színvonala nem éri el a kívánatos magas­ságot. Dolgozik és mégsem boldogul. A ma viszonyai, életkörülményei sokkal fokozot­tabb követelményeket támasztanak az ipa­rossal szemben és megkövetelik a pontos és alapos árvetés elkészítését. Sajnos, most üt­között csak ki az a körülmény, hogy so­kan nincsenek tisztában az árvetés alapfo­galmával. Ezen pedig közérdekből segíteni kell. örömmel állapítjuk meg, hogy a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara az egyes szakmák részére árvetési mintákat kíván ki­adni. Ezzel lényegesen könnyebbé válik az iparosok helyzete, mert ezután csak az nem (tudja a megfelelő árat megállapítani, aki nem akarja. Nem lenne érdektelen, ha a mester- vizsgákon ebben a vonatkozásban sokkal szi- ígorúbban bírálnák el a vizsgázók tudását, mint eddig. A szakmai tudást az ügyviteli, számolási készségnek szervesen kell kiegészí­tenie, mert csak így emelkedhetünk és erő­södhetünk meg és fokozhatjuk versenyképes­ségünket. Tüzelőjét a leg Németh tüzelő és építkezési szerezheti be. Megbízható pontos kiszolgálás. előnyösebben József anyagkereskedőnél Kossuth L. u. 62 Telefon 226 Épületfa, metszettáru, asztalosáru, mész, ce­ment, terméskő, szige­telő és fedéllemezek, stokaturnád stb. Tűzifa Kőszén Brikett Kox és Kovácsszén — o — Amerikában most halt meg 96 éves ko­rában a Titanic és a Lusitania egyik sze­rencsés hajótöröttje, James Kruck, akinek szerencsés megmeneküléseiről valóságos cso­dákat regéltek és végül most mégis szeren­csétlenség következtében vesztette életét. A saint-charlesi James Kruck azok közé a ke­vesek közé tartozott," akik a Titanic ka­tasztrófáját átélték. A világ akkor legna­gyobb hajója 1912 április 15-én Ujfundland közelében jéghegybe ütközött és több, mint 1400 utasával hullámsirba merült. Rövid idővel ezután Kruck az Egyesült Államokban egy óriási vasúti szerencsétlen­ség kevésszámú életbenmaradottjai között van, majd 1917-ben, a Lusitana elsüllyedésé­nél, eszméletlenül ugyan, de szárazföldre ke­rült. Ekkor szerencséje már valósággal köz­mondássá vált Amerikában, de ez a »sze­rencse a szerencsétlenségben« akkor érte el tetőpontját, amikor évekkel később lezuhant a harmadik emeletről és egy nagy gyapjú­zsákra esett. Á szerencsés ember közben 96 éves lett és olyan jó erőben volt, hogy egyetlen napra sem mondott le megszokott reggeli sétájáról. Most a napokban, szokásos sétája alkalmá­val egy harminc centiméter mély patakocs­kához ért és elhatározta, hogy átgázol rajta. Levetette cipőjét és belelépett a patakba. Lába megcsúszott és belezuhant a vízbe. Mire megtalálták, már meghalt. Ez volt az első és utolsó szerencsétlenség életében, amely, balul végződött. *********************************************************************** Dolgozó asszonyok Róluk nem zeng a rádió, nem írnak cik­keket a lapok, nem faragnak szobrokat* őket nem örökítik meg fényképalbumokban s nem szavalnak róluk. Elvesznek a sze­mélytelenség szürke homályában. Mégis hő­sök, a hétköznapok hősei. A családi tűzhe­lyen őrtállá asszonyok. Nem ismerik ;a fá­radtságot, pihenést. A hétköznapi tépő gon­dok szerénykezű napszámosai, akik piaci ko­sárral a kezükben, lótnák, futnak, alkusz­nak. Eleven gépi, házi motorjai a hétköz­napoknak. Először a falusi asszonyról, a földműves, napszámos, munkás feleségéről... Hajnali szür­kület már talpon találja. Megfeji tehenét, megszűri a tejet, a baromfiakat megeteti, a konyhában megfőzi a reggelit. Az isko­lába járó gyermekeket előkészíti, a kicsiket megmosdatja, felöltözteti, a mezőn dolgozó családtagok reggelijéről, ebédjéről is gon­doskodik. A mezei munkából is kiveszi a részét. Ha ez a lakástól több kilométernyi távolságra van, nem kis feladat yszámára, bogy a mezőről többször hazaszaladjon, el­lássa a jószágot, vajat köpüljön, ebédet ad­jon a gyerekeknek és arra is felügyeljen, hogy az iskolába járók leckéjüket elvégez­zék. Ha beáll a tél, akkor a lámpa világá­nál tovább folytatja lankadatlan szorgalom­mal a munkát. Sző, fon, hímez, varrottast készít, tollat foszt. Ezer sóbaj, könny, jajszó, fölülsz, ima,, dal és kacagás is fűszerezi ezt a munkát, amiből soha ki nem fogy. Ha kidől az egyik, bátran j áll helyére a másik és folytatódik a lánc. Névtelenségben felmorzsolódott asszonylelkek lánca. Hozzáfűződik a második láncszem, a vá­rosi irodák, katedrák, pvdtok, műhelyek ál­dozatos asszonyainak az élete. Asszonyoké,, akik helyt akarnak állni a kenyérkereső férfi mellett vagy helyette, de eközben még helyt­állnak a maguk női kötelességeikért is. Városi nők... Reggel négy órakor kelnek, megfőzik az ebédet, elvégzik a kis mosást, elindítják iskolába a gyerekeket, rendbehoz­zák a lakást és nyolc-kilenc órakor már hi­vatalban teljesítenek szolgálatot. Hivatali órák után otthon ellátják a családot, foltoz­nak, varrnak és minden kötelességüknek ele­get tesznek, ök is a szürke névtelenek közül A legszebb karácsonyi ajándék I szép prima minőségű férfi puplis ing HORVÁTH JENŐ dintíMiletóböl

Next

/
Oldalképek
Tartalom