Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-10-06 / 227. szám

2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. október 6. FIGYELEM! 0 ...................—A ÜS S M B U *** , Ui J « » «HO ARANY J.-U.28. ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN > > > TELEFON 1—69 SZ. ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag, szén- és tüzifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását dolatomat Pozsonyba, Esztergomba, Székes- fehérvárra, Pestre, levágom ezt az ágat és sírjára, emlékére helyezem. Mindezek után pedig azt kérem tőletek, Muraköz népe, amit ő kért rokonaitól, népétől: Istenért, Hazáért, la családért éljetek. Assziszi Szent Ferenc ál­dása legyen rajtatok. Egy lágy női hang szoprán melódiája zúg fel a tengernyi nép közül: »Édes hazánkért iélünk s halunk!« (Igen, eddig csak halni volt szabad, most élni kell!) Muraközt az Isten kapcsolta vissza. Egy barnaruhás franciskánus lép a tá­bori oltár elé, Muravidék szülötte, muraközi nyelven zúg — új Gasparichként — hangja. Testvéreihez beszél P. Murai Frigyes: — ... Muraközt Isten kapcsolta vissza. Úgy állt huszonkét évig, mint Krisztus Pilá­tus előtt: fején a fájdalom töviskoronája volt. Úgy kapcsolta össze Isten, hogy azt soha többe senki — jegyezzük meg jól: — soha többé senki: sem erőszakkal, sem taktikával, sem politikával nem fogja tudni szétválasztani!... — ... Mikor a magyar honvédség ide be­vonult, azért jött, hogy Muraközt megmentse. Megmentse a pánszlávizmustól, amely tele van forradalommal, kommunizmussal és istente- lenséggel. Muraköz népe a felszabadulás után megtisztult, életszínvonala emelkedett Férfias elszántsággal lerázta magá­ról a pánszlávizmus átokverte rab­igáját és jövőjét ezentúl Szent Ist­ván országán belül akarja keresni. Ezen az úton, de csakis ezen az úton — nincs kétség — meg is fogja ta­lálni ... Ezért is ünnepel ma Muraköz népe a tör­ténelmi zománcú Perlakon. Tetemre hívja Periak nagy fiának, a szabadságharc égi har­sonájának szellemét s ünnepet ül az ismét felállított emléke előtt... A tábori oltár körül ülő küldöttségek az emlékmű előtt felállított emelvényre vonul­tak át s egy nemzeti viseletbe öltözött kis­lány lépett elő és zengő hangon szavalta el Petőfinek »A ledőlt szobor« című költemé­nyét. Ezután Brand Sándor dr. alispán emel­kedett szólásra s mondta el ünnepi beszédét. (Brand Sándor dr. alispán ünnepi beszé­dét helyszűke miatt holnapi számunkban kö­zöljük). Ezután Gasparich György esperes, c. ka­nonok mondott muraközi nyelven igen élve­zetes beszédet, amelyben az idegen ajakról, de törhetetlen magyar szívről és hűségről em­lékezett meg s erre a nap hősének, Gaspa­rich Kiütnek (akinek a szónok vérrokona) példáját tárta a muraköziek szeme elé. A beszéd elhangzása után Németh Mar­git perlaki kisleány állt az emelvényre és szavalta el »A tüzes barát« című költeményt, amelyet a »Boldogasszony Anyánk« című ősi magyar egyházi ének akkordjai tagoltak vers- szakonkint. Hála és köszönet. Sebestyén Jenő ügyvéd állt fel ezután, hogy átvegye az emlékművet. Beszédében a hálaérzetet juttatta kifejezésre, amely a mu­raközi szíveket eltölti. — Hálával gondolunk Kormányzó Urunk­ra, vitéz nagybányai Horthy Miklósra, aki a hadparancsot kiadta, hálával a katonákra, akik a parancsot végrehajtották, hálával az anya- vármegyére, amely sohasem szűnt meg értünk dolgozni s hálával a vármegye egész veze­tőségére... — Köszönetét mondok a közön­ségnek, akik Gasparich szellemét nem hagyták elaludni, köszönetét a község vezetőségének, akik az emlékművet visszahelyezték. Ezután Pavcsecz Ferencné mondott Mu­raköz nevében nagy tetszéssel fogadott be­szédet, amelyben lebilincselő modorban — bár tört magyarsággal — bizonyította be, hogy a gasparíchi ferences szellemben élt Muraköz (népe s ez 'lett felszabadulásának záloga. 'A fehérmárvány emlékművet ezután a küldöttségek koszorúkkal halmoztak el s rót­ták le egyben kegyeletüket a hős vértanú géniusza előtt. A koszorúzás után vitéz Horváth Ferenc vezérőrnagy és a megjelent előkelőségek előtt díszmenet volt, amit közös ebéd követett. Csáktornya felé teljes a vasúti közlekedés r u h a-sza Ionja. Az új téli vasúti menetrendben a Cell- dömölk — Zalaegerszeg — Alsólendva —Csák­tornya vonalon a mai naptól teljes a for­galom. A vonat elmegy a Murahídig s ott a közúti hídon, vagy kompon lehet átmenni a Mura túlsó oldalára és ott tovább megy a vonat Csáktornyáig. Eddig az volt a hely­zet, hogy ezen az oldalon csak Lendvahosszú­faluig, a túlsó oldalon pedig Csáktornyától felénk csak Muraszerdahelyig jött a vonat. Zalaszentiván és Zalaegerszeg között új motorosvonatot állítottak be s így a Szom­bathelyről 7 óra 23 perckor elindult uta­soknak azonnal csatlakozásuk van Zalaeger­szegre. Zalaegerszeg októberi ünnepe Zalaegerszeg város közönsége ezidén is kegyeletes ünnepély keretében áldozott az ara­di Tizenhármak emlékének. Az ünnepélyt, amelynek az időjárás is nagyon kedvezett, vasárnap déü fél 12 órakor tartották meg a Csány szobornál s megjelentek azon a polgári 1 hatóság, a honvédség és csendőrség képvi­selői, az egyesületek, körök, a cserkész- és leventecsapatok, a tanulóifjúság és igen nagy számban a város társadalmának minden ré­tegéből. A Csány szobor talapzatát a város pompás koszorúja díszítette. Előtte a kegye­leti staféta vándordíjai. A kegyeleti staféta befutása után hang­lemezen lejátszották a Himnuszt, majd Borda János banktisztviselő nagy hatással szavalta el Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... című költeményét. Utána ünnepi beszédet mondott Bucsis Gyula dr. gimnáziumi tanár. Azzal vezette be beszédét, hogy az október 6-i gyásznapot már kilencvenkét esztendeje üljük. Azóta az idők már sokfélekép vál­tozhattak, de az ünnep jelentőségének változ­nia nem lehet. Koronként más-más lelkület- tel léptünk az események felújításához. Két év óta boldogabb események sodrába kerül­tünk s a lábbadozó beteg szebb életet vágyó hitével állunk a tavaszi napkelte előtt. Nem szabad felednünk, hogy a mi fajunknak jobb edző iskolái voltak a nehéz csapások, mint a béke és szerencse napjai. Visszapillantást vetett a szabadságharcot megelőző eseményekre annak hangsúlyozásá­val, hogy amikor a nemzet, mint fiatal at­léta megújult ereje tudatában önérzettel kí­vánta jogait, senki sem gondolt az uralkodó- ház elleni fölkelésre, Ausztria szövetségéből való eltávolodásra. A Bécsben alaptalanul fel­tételezett vád durva meg nem értésen alapult. Szólott ezután a szabadságharcról, a vi­lágosi fegyverletételről, a szabadsághősök el­len hozott ítéletekről. Meghatóan ismertette a Tizenhármak utolsó óráit a siralomházban. Damjanich, aki görögkeleti vallású volt, ott lett katolikussá. A rác pap után magyar pa­pot kért, katolikust, mert — mint mondotta a katolikus papnak — »én rác vagyok vallá­somra nézve, de mint rác meghalni nem aka­rok«. Meggyónt és röviden letette a római hitvallást. Majd pillanatfelvételeket idézett fel a vesztőhelyről. — Megemlékezett a többi kivégzésekről, s rátért Muraköz akkori sor­sára is. Amikor Jellasich oda bevonult ésj felszólította a lakosságot a magyarságtól való elszakadásra, a horvátság meg sem moccant. Az ellenség kiűzésére időközben megjelent Per - czel tábornok seregét ellenben kitörő öröm- ptnel fogadta a nép s egyrésze a muraközi születésű Gasparich Márk, ferencrendi szer­zetes, Perczel lánglelkű tábori lelkészének buz­dítására az ellenség kiverésében is tevékeny részt vett. Perczel elismerte a hazaszeretet szép bizonyságát; a muraközi horvátságból 400 katonát is szedett, hogy onnan intézze tá­madásait Stájerország ellen. A szomorú vég után Gasparich Márk is lerótta a szenvedés; adóját. Felejthetetlen marad — mondotta zára­dékul — 48 és 49 küzdehne, mert nemze­tünk az önrendelkezésért, a szabadságért, az emberi jogok és civilizáció kiterjesztéséért har­colt. Míg e téren emberi kötelességek lesz­nek, 4J1—49 örökké példaadó lesz. Ha a ma­gyarság akkor is eltörpülő kisebbség volt a támadókkal szemben, kétségtelen nagy ha­talmi magaslaton állott a közszellem szem­pontjából. A szabadságharc kemény vonásai­ból ez sugárzik felénk, valamint az itteni! Csány-szobor alapjainak tartásából, a férfias­ság remek megtestesítőiből. Letesszük koszo­rúnkat e mű alapzatára, letesszük megerősí­tett hitünket s kibontakoztatjuk további cél­jainkat. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Varsányi Árpád lendületesen szavalta el Vörös­marty: Vén cigány-át, majd a polgármester kiosztotta a vándordíjakat és érmeket a sta­féta győztesei, a kereskedelmisták és gimna­zisták között s az ünnepély a Szózat hang­jaival befejeződött. Az ünnepélyen résztvett csapatok dísz­menetben vonultak el. H a á 8 Vegyileg tisztit, fest Férfi öltönyök, női ruhák, függő nyök, ágyteritők, gallér, ing tisz­títása legszebb kivitelben készül. Üzem: Apponyi u. 19. Gyűjtőhely: Kossuth u. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom