Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-11-25 / 266. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. november 25. 2. Teát, rumot, kekszet stb. legolcsóbban & német vendéglátóipar érdekes kezdeményezése csemegeiizletben vásárolhat Eltemettük Udvardy Jenőt Hétfőn a kora délutáni órákban benépe­sült a kálvária környéke. Sűrű egymásutánban sorakoztak ott ünneplőbe öltözött férfiak, nők„ öregek és ifjak, helybeliek és vidékiek egy­aránt, hogy résztvegvenek Udvardy Jenő dr. végtisztességadásán s elkísérjék utolsó útjára iazt a jó embert. Ott voltak a hatóságok, hi­vatalok, tanintézetek, egyesületek, körök kép­viselői és óriási számban a város társadalmá­nak minden rétegéből, bizonyságául annak a nagy tiszteletnek és szeretetnek, amelynek az elhunyt örvendett. A hatalmas gyászoló kö­zönség példás fegyelmezettséget tanúsított. — Nem volt ott tolongás, még csak a legkisebb sem. Mindenki mély meghatottsággal várta vé­gig a gyászszertartást. A kápolna tornyának ke­leti falát egész magasságban fekete lepel borí­totta, középen a kereszttel. Előtte a virágok­kal dúsan borított ravatal. Pontban fél négy­kor kezdődött a gyászszertartás, amelyet Pelnn József pápai preiátus, apátplébános végzett segédlettel. A búcsúztatót Hajba Kálmán éne­kelte. A kápolna előtti szertartás végeztével három, valóban költői lendületű búcsúbeszéd következett. Elsőnek Hajdú Gyula dr. kor­mányfőtanácsos, nagykanizsai ügyvéd, az ügy­védi kamara alelnöke búcsúztatta a nagy Ha­lottat a kamara nevében. Méltatta azt a mun­kásságot, amelyet az elhunyt az ügyvédi pá­lyán és a kamara érdekében kifejtett. Ma­gasztalta hazafias munkáját. Kiemelte, bog) Udvardy Jenő az új alapokra helyezkedett ke­resztény Magyarországnak egyik reprezen­tánsa volt, egyházának hű tagja, akiben erős volt a föltámadásba vetett hit. Aki úgy hitt, úgy remélt, mint Udvardy Jenő, annak emléke örökké él és, akinek emléke él, az nem halhat meg, az emlékében mindig él. Brand Sándor dr. alispán a hatóságok, a vármegye és Zala­egerszeg város nevében búcsúztatta Udvardy Jenőt és közéleti szereplését méltatta. Szólha­tott — monda — az egész megye és város társadalmának nevében, mert hiszen láthatjuk, hogy megjelent a társadalom minden rétege és, hogy az elhunyt minden válogatás nélkül fölkarolta mindenkinek érdekét, hogy éppen őzért nyerte meg mindenkinek tiszteletét ésí bizalmát, annak hű kifejezője az, hogy elnöke volt úgy a város intelligenciáját magába fog­laló Kaszinónak, mint a munkások egyesületé­nek. Briglcvies Károly dr. ny. főispán, ügy­véd a zalaegerszegi ügyvédi kar, a Ka- - szinó és a vá^ros közönsége nevében vett bú­csút. Nagy űrt hagyott maga után, az bizo­nyos és nehéz lesz utódjának a helyét betöl­teni az ügyvédi kamaránál. Majd személyében is búcsúzott tőle. A búcsúbeszédek elhangzása után a csa­ládi sirbolthoz vitték a koporsót, ahol folytató­dott az egyházi szertartás. Ima után leeresz­tették a koporsót a sírboltba, amelynek fedő­lapja elzárta Udvardy Jenőt attól a világtól, amelyben szerettei mellett csak tisztelői és jóbarátai voltak, ahol ő ellenségeket nem is­mert. Nyugodjék békében. A német népnek burgonyával való ellátása 1 céljából ebben az évben kereken 23 millió tonna burgonyát hoztak forgalomba, ami kö­rülbelül tízmillió tonnával több, mint a há­ború előtti években. A német mezőgazdaság, a burgonyakereskedelem és a közlekedés ha­talmas hadigazdálkodási teljesítményt végzett ezzel. Illetékes helyről figyelmeztetik most a fogyasztókat, hogy ezt a teljesítményt ne csak ismerje el, hanem támogassa is. Támogatás okából elengedhetetlen, hogy a háztartások a burgonya földolgozásánál kerüljenek minden fölösleges veszteséget. Ennek legbiztosabb módja, ha a német társadalom elvileg szakít a burgonya elkészítése előtti hámozásával s a héjjában főtt burgonya élvezésére tér át, mert az ilyen burgonya fogyasztásánál megy abból legkevesebb veszendőbe. Ennek a szükségességnek fölismerésében, járt el a német vendéglátó ipar, amikor pél­dául határozatot hozott. A vendéglátó ipar gazdasági csoportjának vezetője elrendelte, hogy az éttermekben ezentúl hétfőn, szerdán és csütörtökön a vendégeknek csakis héjjában főtt burgonyát szolgálnak föl körítésként. Az üzemi és munkatábori konyhákra vonatkozóan hasonló rendelkezést bocsátottak ki. Iüetékes helyen kifejezik azt a reményt, hogy minden német polgár megértéssel fogadja ezt a szabályozást és természetesen a saját) háztartásban is ilyen módon állítja át a bur­gonyafogyasztást. Nem szabad azonban azt sem felejteni, hogy az élelmezésre alkalmas burgo­nya nem takarmány, házinyulak, kutyák, ba­romfi vagy más apróáílatok részére. Mindazt a burgonyamennyiséget ugyanis, ami nem szük­séges közvetlenül emberi élelmezésre 'agy ipari földolgozásra, fönn kell tartani takar-, Hiányként a sertéshizlalásra, mert csak így biz­tosítható a húsellátás. Nemzeti kaláka Az elmúlt két évtized Erdély életében nyomorúságot, megaláztatást, elnyomatást je­lentett. Az oláh vezetők aljasan korrupt éle­tük, utóbbi időben a vasgárda erős szerve­zettsége halálos érintések voltak Erdély lel­kén. Az anyaország nem tudta sem szellemileg, i sem anyagilag támogatni. A politikai vasso­rompó szellemi béren kinai fal volt. Egyet tudtunk csak értük tenni: ébresztgettük a tü­zeket, ébresztgettük a reményeket. Ébreszt-i gettük, mert úgv az itthoni, mint az elszakí­tott magyarságunknál kezdte fölütni fejét a fásult közömbösség. Politikái fegyelmezettségünkkel elértük, hogy Erdély egy része is visszatért az anya­országhoz. Napokon, heteken, hónapokon ke­resztül hallgattuk a rádióban az örömteli be- vonulást, a sok ünnepi beszédet. Hosszú időn át erről olvastunk az újságokban, folyóira­tokban. Ennek a felszabadulásnak azonban' meg kellett már történnie. Erőt adott ez ne­künk, visszatért testvéreinknek és a kisebb­ségi sorsban maradiaknak is. Erőt adott ez nekünk további céljainkhoz, mert ez az ered­mény, területvisszaszerzés megmutatta, hogy a fegyelmezettség, de főleg a katonai erő, mindig meghozza a maga gyümölcsét, értékes eredményét. JErőt adott visszatért testvéreink­nek, mert újra van életüknek biztonsága s lesz munkájuknak célja, életük gazdagításához) eredménye. Azonban ez az érzelmi kiélés, a sok ünnepi beszéd volt e föladatok közül a könnyebbik rész. Most jön az egybeillesztés nagy és szép F1HYELEIÜ »5 — ..........— A m N N * m * ** yj 4 y * J € m € h O ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN D O ARANY J.U.28. ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag, szén- és tUzifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását. föladata, az egybeforrasztás, az ország ideg­hálózatába való, zökkenő nélküli bekapcsolás, jön a felelősségtudat, a kötél esség vállalás. — A munkának ez a nehezebbik, problematiku­sabb, de éppen ezért szebbik része is. Tudjuk, jól, hogy ez a fölszabadulás is háborús állapotok között történt meg. Ilyen időkben az ország egyébként sem olyan erős, hogy minden anyagi terhet a kormányra 'le­hetne bízni. S ne felejtsük, hogy még az el­múlt világháború betegségeit, megcsonkításait sem heverte ki egészen az ország. Most, mi­kor fokozottabb mértékben akarjuk támogatni Erdélyt, nem lehet csak az államkasszára te­relni az áldozathozatalt egv országrész be­kapcsolásakor, hanem a társadalomnak is ki kell belőle venni a részét. Igen, rá vagyunk utalva a nemzeti társadalomra. S- a nyere­ménykötvények jegyzése mintegy értékmérője lesz a magyar társadalomnak, mert megtud­juk, Hogy a sok ünneplés mögött van-e sze­retet, áldozatkészség fajtája iránt, van-e kö­zösségi gondolkozása. Nemzeti kaláka ez! A székely embernél igen nagy becsülete van a közösségi munká­nak. Házat építeni, aratni, fát hordani össze­jönnek a kalákába a szomszédok, távolabbi] és közelebbi ismerősök s minden ellenszol­gáltatás nélkül segítenek egymásnak, tudva) azt, hogy szükség esetén neki is szívesen se­gítenek. Akiken segíteni akarunk, vegyük át tőlük ezt a szép közösségi gondolatot, csele­kedetet. Legyen ez a kötvényjegyzés nemzeti kaláka. Legyen egy ebben az ország! Segítsen mindenki s gondoljunk akkor rá, hogy Erdély sokszor segített 'már az egész magyarságon) is. S ha megértjük a történelem parancsoló szavát, átérezzülc az áldozathozatal szükséges­ségét és fontosságát, akkor a történelem igaz­sága újra érvényesülni fog s a jövendő egy­ségbe forraszja velünk Erdélyt],, s. ennek a tör­ténelmi országrésznek örök jellemzője: ma­gyar volta, újra érvényesülni fog. Bődéi János. Kérelem a jószivii emberekhez Korán beköszöntött a tél. Boldog, kinek meleg szobája van. Gondoljunk azokra, akik' kénytelenek messze az erdőre menni s meg- gémberedett ujjakkal az elhullott gallyakat ke­resgélni, hazahozni, hogy kis hajlékukat némi­leg beíűthessék. Tudjuk, hogy ára v an a fának, de ha szi­vünk könyörületes, jut a nélkülözőknek is. ! Mest már tegyünk félre naponta pár darabot TELEFON 1 _69 SZ<. \ — nem érezzük meg — s ha kopogtatnak aj­....... i tónkon a nélkülözők, adjuk oda azt nekik. örömünk lesz benne, hogy mennyire fölsza- I porodott. A szegényeket boldoggá tettük, mi pedig nem éreztük meg a nélkülözött fát. Isten áldása nem marad el. Szociális Missziótársulat elnöksége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom