Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-11-22 / 264. szám

1941. november 22. ZALAMEOYEI ÚJSÁG 3. félnünk, hogy éretlen suhancok azzal szóra­kozzanak vasárnap délutánonkint, hogy mű­emlékeink falait rombolják. Pedig eddig, saj­nos, számtalan esetben tapasztaltuk ezt. De továbbmenve ez eszményi műemlék- védelmen, gyakorlati térre is átvihetjük ezt és leventéinket éhbe a munkába is beleállít­hatjuk. Elgondolásom a következő: az a szerv, amely e munka irányítását és levezetését haj­landó lenne irán > iráni, legyen az akár á Ba­latoni Szövetség, akár valamelyik turistaegye­sület, keresse meg először a Műemlékek Orszá­gos Bizottságát s tőle kérjen egy szakértőt, aki megvizsgálná a szoba jöhető műemlékeket és megadná a szakszerű utasításokat az egyes emlékek biztosítására vonatkozóan. Ez a leg­kevesebb, amit a M. O. B. megtehet, de még­is kell tennie. Azután érintkezésbe kell lépni azzal az in­gatlantulajdonossal, akinek a telkén a kérdé­ses műemlék feleszik, hogy semmi akadályt ne gördítsen a rendezési munkálatok elé. Ezek után kerülne sor a leventék munká­jára. Természetesen csak azokról a községek­ről lehet szó, melyeknek határában ilyen mű­emlék fekszik. Legföljebb még a szomszédos községek leventéi jöhetnek számításba. Föl sem tételezem, hogy e nemes munka ellen a járási levente parancsnokságoknak ki­fogása lenne. Sőt azt hiszem, hogy a legna­gyobb örömmel és megértéssel fogják e ter­vet támogatni. Mint föntebb már kifejtettem, ez a gyakorlati munka a legjobb nevelő eszköz. Százötven év előtt tömegsírba temették el a világ le^na^yobb zeneköltőjét Nagy emlékünnepre készülődnek mind az öt világrész zenei együttesei. Decemberben lesz ugyanis százötven éve annak, hogy Mo­zart Wolfgang Amadeus, minden idők leg­nagyobb zeneszerzője lezárta szemeit. A kis Mozart már ötéves korában szerepelt a nyilvá­nosság előtt, amikor az Ips-i kolostorban ámu­latba ejtette orgona játékával a barátokat. — Bemutatták a csodagyermeket a császárnak is, majd néhány esztendő múlva már Olaszország­ba érkezett hangverseny útra az akkor tizenhá­rom éves Mozart és valósággal elbűvölte zon­gorajátékával a rendkívül kényes igényű ola­szokat. Diadalát volt a szereplése, Rómában! elnyerte a pápától az aranysarkantyús lovag­rend keresztjét, \majd fölvették a bolognai akadémia zeneszerző tagjainak sorába. Még alig koptatta el gyermekcipőit és máris pél­dátlan sikerekkel dicsekedhetett az induló művész. Azonban senki sem próféta a hazájában és az ifjúvá serdült Mozartnak nemsokára gondok kai kezdett küzdeni. Útját sötét felhők homá- lyosították el. A hangversenysikerek, az ud­var elismerése, a barátok fáradozása nem ve­zetett eredményre, mert a kitűnő zenész nem tudott álláshoz jutni. Mozart erre Párisba uta­zott, hogy ott keresse meg a kenyerét, itt érte a legnagyobb csalódás, az annyira áhí­tott világosság városában. Nyomorúságos, sötét lakásban kellett laknia, ahová még a zongora sem fért be, legtöbbször gyalog kellett össze­köttetések után futkosnia és fáradozásai alig jártak eredménnyel. Eme szomorú tapaszta­latokban gazdag esztendők mélyen fölszán­tották Mozart lelkét, de zeneszerzői készségét egyre további magaslatokra emelte a fájdalom, amelyet mély örömnek neveztek a középkor­ban. Innen támadtak zenéjében a lélek föl- ragyogásai és elborulásai, a hangok mennyei szín játéka, amelyek szinte az égig emelik a mozarti muzsikát anélkül, hogy az bármit is veszítene izzó életteljességéből, vagy halálos; komolyságából. De mintha az élet igazolni akarta volna a csalódásokon keresztül is mel­lette hiven kitartó gyermekét, végre mégis derűsebb napok is virradtak Mozartra. A Bécsbe visszatért művész bizonyos Weber - csaladnál barátságos, meleg hajlékot kapott és megházasodott. Á következő néhány esztendő már a tulajdonképpeni férfimunka ideje volt. A családi és baráti kör bensőséges atmoszfé­rájában a leggyönyörűbb zeneművek születtek meg és már úgy látszott, hogy Mozart végre bekapcsolódhatik a társadalomba, a jólétbe is. Egymásután kerültek színre hatalmas siker­rel az operák is, amelyekről már akkor meg­állapította egy kritikus, hogy mint zenedrá­mák, shakespeari magaslatot érnek el. De utóbb ismét beköszöntőitek a megpróbálta­FONTOS Mindenkit érdekel, akinek pénzre van szüksége, hogy december 4-éré esik a magyar királyi jjófékonycélu állami sorsjáték húzása, amikor kihúzásra kerülra 40.000 P.-ős főnyeremény és több szép nyereményösszeg is. A sorsjegy kapható az összes sorsjenyfőárusitóknál és dohánytőzsdékben. tás napjai. Hitvese, Constanze nem volt olyant feleségnek való teremtés, amilyennek Mozart képzelte, közönséges gondolkozásé, könnyel­mű nő volt, aki csak a vidám szórakozásokban! állta meg helyét, háztartásában nem tudott rendet tartani, anyagi dolgokban pedig éppen olyan kevéssé volt járatos, mint férje. Mozart* miközben legcsodálatosabb remekműveit c ak! úgy ontotta magából, egyre kegyetlenebbüli érezte, mint veszíti el a mindennapi valóság­nak azt az alapját, amelyhez művészetét kö­tötte, mint rohan el mellette az élet, amely­nek egy álütatos munkásává szegődött. Rá­eszmélt arra, hogy otthona csak képzeletbeli otthon és hogy zenéje, már áthatott és magá­hoz ölelt mindent, ami csak élt és mozgott — ő maga, a költő mégis magányos maradt. így született meg legnagyobb műve, a Don Juan. Vele a költői fantázia alkotta alakok legna­gyobbika jelent meg a zenész-szinpadon, egyi­ke ama hősöknek, akik örök szimbólumként vésődnek az emberiség leikébe. Don Juan hős, mert magányosan áll szemben az egész világ­gal. Don Juan tulajdonképpen maga Mozart, mert monumentális életszeretet ellenére is el­nyelik a sors végzetes örvényei. Mintha csak; saját jövőjét érezte volna meg Mozart ebben a műben. A bekövetkező tragédiát, amely ári­nál szörnyűbb, annál borzalmasabb, mert olyan embert ért, akit már életében a Pantheonba,; a félistenek közé kellett vokia emelni. Nyo­morult szegénységben, halálos betegen fejezte^ be Mozart életét. De lázálmai közepette még megírta a megrázó erejű Requiemet. Ö azon­ban nem kapott gyászmisét, pap nem jött a betegágyához, tömegsírba tették. Földi ma­radványait sohasem találták meg többé. De csak a teste veszett el, a lelke nem. Az vilá­gít, mint a legnagyobb csillag a zene é'g-i boltján. — o — 4°!„-kal kamatozó r A legjobb tőkebefektetés — 4°|o-kal kamatozik, — jobb esetben nyere­ményt is biztosit - üzleti biztosítékul és bánatpénzül is felhasználható! 25.779 nyeremény sorsoltafik ki 46.592.500 P értékben Nyereménysorsolás már 1942. januártól kezdődik. 400 pengőn felüli jegyzésnél a bank a jegyzés 509/o-ig olcsó (jelenleg 5°/o-osJ hitelt nyújt 1943 december 31-ig. Felvilágosításokkal a jegyzésre vonatkozólag a bank bármikor szívesen szolgál,

Next

/
Oldalképek
Tartalom