Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-11-19 / 261. szám

2. ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG 1941. november 19. nem alkalmas, de kitűnő juhlegelő. A gön­dörgyapjas krimi juhok prémje világhírnek tör vend. A pusztában fekszik Simferopol is, laz orosz alapítású politikai főváros is, de a hegyvidéken épült régi tatár székváros s a ÜBakcsiszarajjal szépségben sem versenyezhet. Krim déli szegélyét a Jaila-hcgység, a Kaukázus elkorcsosult folytatása alkotja. En­nek a hegységnek, mely gátat vet a hideg! iészaki szeleknek, köszönheti a déli partvidék kellemes földközitengeri klímáját. Az orosz uralkodók, az udvari arisztokrácia és a gaz­dag kereskedők itt, a pazar luxussal büszkél­kedő Livadiában, Jaltában és Alupkában épít­tették meg téli palotáikat. A hegység nyugati végén, egy sziklás, fjordszerö öbölben fek­szik Szebasztopol hadikikötője. Az 1853—55. évi krimi háborúban, melyet Franciaország és Anglia Törökország védelmében indított a ter­jeszkedni vágyó orosz hatalom ellen, Szebasz­topol az egész világ érdeklődését magára von­ta. A sors iróniája, hogy a védelmet akkor éppen egy német származású mérnök, Totleben vette át. Egyéves legendás védelem után azon­ban — Szebasztopol mégis kénytelen volt meg­nyitni kapuit az ostromlóknak. Oroszországnak akkoriban alig voltak még vasútai és az óriási birodalom belsejéből nem tudott elég hadi­anyagot szállítani az erődítmények védőinek. Pénzügyileg is kimerülve, 1856-ban kénytelen volt megkötni a párisi békét, melyben köte­lezte magát, hogy a Fekete-tengeren többé nem tart hadihajókat és az akkoriban még csak egy török hűbéres fejedelemség rang­ját élvező Románia javára lemondott Bessz- arábia egyik részéről. 1918-ban Denikin és Wrangel, a két »fe­hér« tábornok 'voltak átmenetileg a Krim- félsziget urai, kellő támogatás hiányában azon­ban nem tudták sokáig tartani magukat. A Wrangel-hadsereg tisztjeinek egy része már a Szebasztopolhan horgonyzó hajókat sem tud­ta elérni és a vörösök kezébe került. A bolse­visták kövekkel rakták meg csizmáikat és úgy dobálták a szerencsétleneket a tengerbe, ahol holttestük vég sokáig állt a tenger színén, ide-oda ingadozva a hullámverésben. Az ellen­forradalmi szellem azonban még sokáig iz­zóit a lelkek melyen, amíg Kun Béla, a krími hóhér a szó szoros érteimében vérbe nemj fojtott és örökre ki nem irtott minden bolse­vistaellenes megmozdulást. A cári idők fényes villa városaiban a szovjet hatalmasai pihenték ki fáradtságukat. Az Azovi-tenger északi és keleti vidéke a bolsevista forradalomig a doni és kubáni ko­zákok birodalma volt. A kozákok jómódú föld- birtokosok voltak, akik parasztgazdálkodást folytattak, de emellett lándzsával, puskával és a csizmaszárban hordott nagajkával fölfegy­verezve — ez utóbbinak, a többágú szíjkor­bácsnak ugyan inkább csak a jobbágycsődüie- tek feloszlatásánál jutott szerep — reguláris könnyű lovasságként katonai szolgálatot is tel­jesítettek. A hetmanok vezetése alatt álló doni ko­zákok voltak a pontusi steppe birodalmukul kijelölt részének, melyet másfél századdal előbb a krimi tatároktól vettek el, első ál­landó telepesei. Jómódnak örvendő falvaikban vidám, mozgalmas élet pezsgett, énekkel és tánccal, vad mulatozásokkal és szilaj lovas- játékokkal fűszerezve. A kozákkórusok még ma is nevezetesek. A doni kozákokból ágazott el a XIX. század elején a kubáni kozáksereg, melyet a kaukázusi hegyi népek megfékezé­sére telepítettek le a Kubán mentén. A kommunizmusról egyik kozáksereg sem akart tudni. A »békéltető akció« nem is ma­radt el. Rettenetes megtizedelés után ősi szer­vezetüket föloszlatták, félig paraszti, félig ka­tonai autonómiájukat megszüntették és az egykori »szabad kozákok«-bél kolíektivizált áí- lamrabszolgák lettek. 1932—35-ben a koilek- tivizállás nyomában föllépő éhínség százezreket ragadott el. Novocserszk főváros utcáin napo­kig hevertek azoknak a szerencsétleneknek' hullái, akik végső kétségbeesésükben a falut elhagyva, a városban próbáltak élelmet ke­resni. Ez volt a múlt. A jelen pedig az, hogy a Krim-félszigeten már a németek az urak és Kerts városát is elfoglalták a német és román csapatok, hogy egyre kövelebb kerüljenek1 Kaukázushoz. — O — Pontos adatokat kell bejelenteni az összeírás és elszámoltatás alkalmával Vitéz Tarnásy István dr. polgármester az alábbi fölhívást adta ki: A gazdaságok elszámoltatása és a gabona,- kukorica, zsír, zsirszaíonna fölöslegek beszol­gáltatása tárgyában kiadott rendelet alapján fölhívom a város közönségét, bogy a közellá­tás biztosítása érdekében folyamatban lévő ösz- szeírás és elszámoltatás alkalmával a megje­lenő összeíró biztosoknak a valóságos állapot­nak megfelelő bejelentést adják. Fölhívom továbbá a malmokat, darálókat, kenyérgyárakat, sütödéket, pékeket, köz- és magánraktárakat, valamint a tárolásra beren­dezett üzemeket és Vállalatokat (hentes és mé­szárosokat), hogy a november 20.-i állapot szerint, november 22-én déli 12 óráig kész­letbejelentő kimutatást tartoznak beadni a pol­gármesteri hivatal iktatójába. E kimutatásnak tartalmaznia kell az összes tárolt gabona, ku­korica, liszt, szalonna és zsirmennyiséget. —- A készletbejelentő kimutatásban föl kell tün­tetni a bejelentő saját készletét és külön az idegen készletet. Ezek a kimutatások nálam igényelhetők. Amennyiben a cselekmény súlyosabb bün­tetés alá nem esik, elzárással büntetendő az, aki a rendeletben foglaltak ellenére hamis, vagy valótlan adatokat vall be, az adatszol­gáltatást megtagadja, készleteit a hatóság ren­delkezései alól elvonja. A most múlt nyár volt az első alkalom, hogy újra fölkereshettük az erdélyi fürdő­helyeket. A viszontlátás mozgalmas és ün­nepélyes volt. Valóságos irodalma támadt az erdélyi nyaralásnak s ez az irodalom tele volt csodálattal, de tele volt kritikával is. ,A cso­dalat az erdélyi fürdővilág mesés természeti pompáját illette, a kritika a berendezések,, alkalmatosságok, közlekedési lehetőségek ki- sebb-nagyobb hibáinak szólt. E hibák ment­ségére el kell mondanunk, hogy azokat nem az erdélyiek, hanem a történelem csapásai okozták. Erdélyt a rabság huszonkét éve le­rongyolta. Elkoptatta mindazt, amije volt és nem adott módot arra, hogy pótolja, javítsa, a kor színvonalára emelje a kopottat. Most ránk, az egész magyar társadalomra vár a föladat, hogy a mulasztottakat jóváte- gyülc. Hogy Erdélyt visszavarázsoljuk »tündér- kert«~té. A százmillió pengős erdélyi kölcsön, amelynek jegyzése november 24-én kezdődik, erre is módot fog adni. Üdvös hatását piái. a következő nyáron élvezni fogjuk az erdélyi fürdőhelyeken. FSGYELES! á ki Q ÉPÍTÉST VÁLLALOK ► Zof ü B A *s 5 se m g H y J « » 0 «HO 9 ARANY J. u.28. 3 ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN ► TELEFON 1­-69 SZ. ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag, szén- és tüzifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását ********************************** J! 1 4Vos Erdélyi Nyereménykölcsön jegyezhető a Nemzeti Hitelintézet Rt. zala­egerszegi fiókjánál. T. Ügyfeleink jegyzésének megkönnyítése céljából legalább 1.000 P névértékű nyere­ménykötvény jegyzése esetén, a jegyzett köt­vényeknek födözetül való lekötése mellett* azok névértékének 50o/o-a erejéig, 1943 de­cember 31-ig egyenlő negyedévi részletekben törlesztendő előleg-kölcsönnel állunk rendel­kezésére, amelynek kamatozása a pénzügymi­niszter úrral egyetértőleg, minden jutaléktól mentesen, a Magyar Nemzeti Rank válióleszá- mitolási kamatlábát két százalékkal meghaladó, ezidőszerint tehát 5o/o-ban állapíttatott meg. Nyárra megszépülnek Erdély fürdői A ferenejózsefi világ magyarja előtt a fürdőkultura mai foka teljesen ismeretlen volt. A tehetősebbek akkor is fölkeresték Velencét, a Riviérát, Abbáziát, esetleg Svájcot, a betegek! Karlbadot, Marienbadot, Pöstyént, Hévizet, Trencsénteplicet, inkább azonban a külföldi fürdőhelyeket, mert akkor ez volt a módi. — Néha a Tátrának, a Balatonnak és a gyönyörű erdélyi üdülőhelyeknek is jutott vendég, leg­inkább az Anna-bálok idején, mindez azon­ban messze volt attól, amit ma fürdőkulturá- nak nevezünk. Igaz, maguk a fürdőhelyek is hibásak ebben. Hiányzott belőlük a külföldi színvonalú kényelem s általában ahhoz a sok gyönyörűséghez, amit a magyar természet oly pazarlóan osztogatott, az üzleti leleményesség édeskeveset adott hozzá. Csak a múlt háború után kezdett divatba jönni a mai értelemben vett nyaralási divat a legszélesebb társadalmi rétegekben is és persze, csak akkor kezdődött számbavétele mindazoknak az alkalmatosságoknak is, ame­lyek e célra részünkre megmaradtak. És ek­kor vettük csak észre, hogy mekkora kincseket vesztettünk. Ekkor kezdtük mondogatni ma­gunknak és egymásnak: Istenem, mi mindent csinálnánk a mai eszünkkel a Tátrából, Er­délyből és a többiből. S miután már nem volt Tátránk és Erdélyünk, kezdtünk megelégedni a szerényebbel is, egyre-másra építettük az üdülőtelepeket Lillafüreden, a Kékesen, a Galiyatetőn, a Mecseken, a Lővereken és másutt, szépítettük a magyar tenger partjait is. Y égre azután visszakerült Észak-Erdély is. Rövidesen megnyílik Zala­egerszegen és Keszthelyen a zeneiskola A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Zalaegerszegen és Keszthelyen fölállítandó zeneiskola megnyitására kiadta az engedélyi amely az igazgatóhoz már kézbesítés alatt áll. Kimondta a miniszter azt is, hogy a nagy- kanizsai zeneiskola tanárai a szükséghez képest az új iskolában is foglalkoztathatók. Az új iskolák fölállítására államsegély is kiutalás alatt áll és így rövidesen megnyílhatnak az új iskolák, amelyek Vannay János zeneszerző* nagykanizsai igazgató vezetése alá kerülnek. Az iskolák megalapozásának és megnyitásának lehetőségét nagyban elősegítette vitéz Teleki Béla gróf főispán. Hírek vannak arról is, hogy Csáktornya is kap zeneiskolát, amely a nagykanizsaiiräfal i fiókintézete lenne. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom