Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-09 / 181. szám
1941. augusztus 9. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. *i*S66ü5665äfiä65565ä655666äH5565ä56ä6l^ä6S6 renyomuló ellenséges rajvonal bekerítésével veszélyezteti, akkor ebben a válságos és szo- jrongatott harchelyzetben olyan lelkesítő és buzdító hatással volt alárendeltjeire, hogy azok a legnagyobb rendben csüggedetlen vitézséggel kitartva, az elszenvedett súlyos /veszteségek ellenére is mindvégig megvédelmezték állásaikat. Ezen az eredményes erőfeszítéssel párosult vitéz magatartáson az ellenség ereje végre is megtört, a hőslelkű alvadász rajparancsnok azonban közben hősi halált halt. Kósch Béla önkéntes alvadász ezért a kiválóan bátor, eredményes és önfeláldozó kötelességteljesítésével méltán érdemelte ki a nagy •ezüst vitézségi érmet. ■■■■■■ Tót h Gyi ílái iái Intézeti kékszövetek L eánykakabátok nagy választékban Zal aege rszég Személyi változások a veszprémi egyházmegyében Kerényi József karkáplán a veszprémi Szent László-templom kihelyezett káplánja lett. Hitoktatói kinevezések: Tóth László karkáplán a veszprémi Angolkisasszonyok intézetébe került hitoktatónak és ugyanott templom- igazgató. Dörnyei József badacsontomaji káplán Veszprémben, Illés Béla pápai hitoktató Kaposvárott, Muzslay László kaposvári hitoktató. A kápláni karban áthelyezte a megyés- főpásztor: Albrecht Józsefet Zákányból Deve- Zcserbe, Baán Jenőt Várpalotáról Veszprémbe, Casaba Endrét Taszárról Somogy várra, Csa ba Antalt Csótról Városlődre, Doszpot Ferencet .Tapsonyból Zalaszentgrótra, Dörnyei Imrét Iharosból Lesencetomajra, Haller Istvánt Lesencetomajról Várpalotára, Holczinger Józsefet Kőröshegyről Gsótra, Katona Lajost Né- metladról Veszprémbe, Karvas Józsefet Dab- ronyból Kisgörbőre, Kertész Antalt Babócsáról Dégre, Kövesi Ferencet Devecserből Tapolcára, Leiker Jánost Csurgóról Mihályfára, Lévai Istvánt Látrányból Dabronyba, Németh Bélát Berhidáról Badacsonytomajba, Nyék Sándort Tapolcáról Csurgóra, Polgár Györgyöt Káptalantótiból Galambokra, Szűcs Adolfot Csurgóról Németladra és Ther Józsefet Két- helyről Pápára. Az ujmisések közül kápláni beosztást nyertek: Molnár István Taszárra, Molnár Zoltán Babócsára, Mundi János Zákányba, Pázmán Lajos Tapsonyba, Radványi .Antal Berhidára, Révai József Káptalantótiba, Szabó Bakos Szilárd Iharosba és Szörényi Kai mán Látrányba. Értesítés NÉMETH JÓZSEF tflaelő • és építkezési anyagkereskedő 1941 április 1-től kezdődően épületfa és metszett áru e 1 a d á s á bevezette. — Kéri a nagyérdemű közönség szives pártfogását Fflrészpor megrendelhető. = Octet a Kossuth Lajos utca 62. Jegyző, bíró meg a többiek Az asszony is tud valamit Irta: Gyutay István. A falusi ember nehezen jut orvoshoz. Megazután a pénzt is sajnálja, inkább nyig- nyög hetekig, míg vagy meggyógyul, vagy még betegebb lesz. Igaz, hogy minden falusi ember maga is orvos, kint jár a természetben, ellesi annak titkait. Feje fáj, keresi a csillapítót legtöbbször a kútról hoz vizet. Kezét, vagy lábát éri sebesülés ,ezernyi fűben, fában talál orvosságot. Meghűl, ott a bor, ennél hatha tóssabb orvosság nincsen. Ez azután jó mindenre. Nehezen forog az agy kereke, bizsergés van a hátban, bort neki, kész a gyógyulás. Sokan csak azért »mondott« betegek, hogy jobban »beljebbezhessenek«. És még az asszony sem szólhat, mert ő maga is borral gyógvítgat. Magát is, mást is. Mást szivesebben, mert akkor a beteg boráiyü ihatik, járhat elől jópéldával. Nem régiben Cipós Berci volt beteg. Amolyan jóvágású magyar volt. Nem volt veszedelmes a baj, kaszált, nagyot kettyentett a vízből, a futamat meg félrecsuszott. Krákogott, nyelt. Addig-addig, mig belebetegedett. Persze az ádámcsutka borhoz szokott és ez okozta a galyibát. Este azután kúrált Cipós barátunk. Megérte hordani neki az asszony. Másnap, harmadnap is. Persze, megijedi az asz- szony is, még nem látta ennyire betegnek az urát. De negyednap már gyanús volt a dolog. — Hej, ki lelke van, kend, aligha beteg. Betegnek nem kell a pipa, kend meg mindig csutorázik. Majd ellátom mindjárt a baját. Hol az a seprőnyél... Lám, hogy kiszolgáltatja magát. Cipós rostelkedett. Kénytelen-kelletlen ma gára huzta-vonta ruháját. Közben meg rá-rá- pislantott az üvegre. Csititotta az asszonyt. — Ugyan, már no, ne bomolj. Tégedet is érhet baj. Én sajnálnám. Hidd el, beteg vagyok. Fáj... — Fáj ? Aztán hol ? — Itt. Itt, belül. Cipós a szive tájékára bökdösött, nagyokat nyögött hozzá. Utóbb az asszony megsajnálta, még egy napot engedélyezett, de hozzátette: — Jó, majd megnézi kendet a doktor. Ha beteg, rendel a bajára. Épen holnap látogatja a falut ,elintézi a kend sorsát. De bort nem kap. Értette, nem kap és punktum. Cipós nyelt, mit volt mit tennie, várta a holnapot. Az asszony elcsukta a pintest, mint ki jól végezte dolgát, minden bujával-bajával sorsára hagyta élettársát. Szerencsére a pipa megmaradt. Sovány vigasz volt, mert bor nélkül az sem ér semmit. Búnak lógatta a fejét. Az asszony után kukucskált az ablakon, utána is fenyegetett. Mig az asszony a szomszédban tereferézett, megpróbálta a tejesibrikek közül kihalászni a pintest, de nem ment. Egyik kulcs sem nyitotta a kincset rejtő ládát. Megcsóválta fejét, suttogón vigasztalta magát. — Majd beszélek a doktorral. Tudom, Hogy megengedi. Akkor szóljon az asszony. Egész éjjel tervezett. Heggel nem várta, hogy felesége költse fel. Öltözött, kefélkedett. El ne késsék az orvosi vizsgálatról, mert akkor befellegzett a jónak. Ha az asszonynak lesz igaza, neki kell megmernie a kutat, de úgy, hogy a vizet leeregeti a garaton. Ránézett a faliketyegőre. — Julcsa, 8 óra, mehetnék. Tudod, hogy a doktor nem vár. — Jó, jó, fogja, kend. Ez a rendelés ára. 2 pengő, elneveszítse. Cipós a lajblija zsebébe süllyesztette a pénzt. Beteghez illően, döcögősen, lassan elballagott. Az orvos a bíróházánál rendelt. A befankönyv és minden is kolaszer szükségletét már most jegyeztesse elő a KÖNYVKERESKEDÉSBEN Zalaegerszeg, Plé ^épület. — Autóbusz t állónál.
