Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-23 / 216. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. szeptember 23. ről, melyet háború közepette fejeztek be és az idei háború közben kezdődik. Beszámolt a tanári karban történt változásokról, kinevezésekről, előléptetésekről, áthelyezésekről, — majd a múlt év tanulmányi eredményéről, mely jónak mondható. Ezután mondotta el Széchenyi-emlékbe- ezédét, rámutatva Széchenyi korára, annak szellemére, a mai helyzettel való kapcsolatra és foglalkozott Széchenyi személyével, törekvéseivel, akit még kapcsolat is fűzött Keszthelyhez, tekintve, hogy az akadémia jótevőjével, Festetics György herceggel, aki nemrég hunyt el és akit kegyelettel elparen- tált, rokonságban állott. Megjegyezte, hogy az elhunyt hercegnek is nagy tervei voltak az akadémiával, de ezeket sírba vitte. Megemlékezett dicső honvédeink tetteiről és ezeket is példakép állította oda az ifjúság elé. Kövessék Széchenyi nyomdokait és állják meg helyüket, mint a dicső honvédek. A mélyen szántó ünnepi beszéd után Man- ninger Gusztáv dr. tanár tartotta meg tanévmegnyitó tanári előadását »A talaj vízgazdálkodásról«. Fölhivta a figyelmet a víztakarékosság jelentőségére, a víz szerepére a talajban a növényzet és baktériumok szempontjából. Ismertette az egyes víztartalékolási eljárásokat, jelezte, hogy még nincs egységes fölfogás e téren, sem egységes eljárás. Ismertette saját e téren végzett kísérleteit grafi-' konok kapcsán és bemutatta az általa szerkesztett eszközöket, eljárásokat. Hangsúlyozta, hogy a kérdés igen fontos a gazda szempontjából. Nagy tetszéssel fogadott előadása után a Himnusszal fejeződött be az ünnepség és ezzel a tanév megnyílt. K—c. Óriási rombolás Kievben Illetékes német hely közlése szerint a német csapatok a kievi bevonulás után elképzelhetetlen rombolás nyomaira találtak. A bolsevisták menekülésük előtt úgy hajtották végire a pusztítást, hogy nem törődtek a város é„s a környék polgári lakosságával. A bolsevisták magukkal vittek minden létfontosságú készletet, amit pedig nem vihettek magukkal, elégették és tönkretették a villamos- és vízműveket. Lépten-nyomon fölrobbantott vasútvonalak és hidak roncsai merednek a levegőbe és a lakosság képtelen hozzájutni a legszük- ségesebbhöz is. A német katonák, különösen az utászegységek, a német csapatok előnyomulásához és utánpótlásához szükséges útakon és területeken máris eltakarítottak minden akadályt és eltávolították az aknazárakat, úgy, hogy • a küzdőcsapatokat nyomon követheti minden utánpótlás. A balatoni tájék és embere Ha körülnézünk hazánkban, tapasztalhatjuk, hogy nemcsak a tájak változnak, hanem az ott élő emberek jellegzetes tulajdonságai \ is. Másféle észjárású emberek laknak az Alföld tágas térségein, mint a Felföld vagy Erdély hegy-völgyei között. Az ember testében és lelkében igazodik a természeti adottságokhoz, mert a tájék foglalkoztatási lehetőségei megszabják munkáját, irányítják életritmusát. Az életnek ez az alapvető törvénye termelte ki a múltban a magyar vidék jellegzetes típusait. Régen a közlekedési nehézségek akadályozták nagyobb tájegységek egymással való huzamosabb érintkezését, azonban ma, a gyors és olcsó közlekedési eszközök korában elmosódnak a tájékok külön életéből fakadó sajátosságok. Az emberek sokkal mozgékonyabbak, mint régen. Egyszerű emberek is sűrűén költözködnek egyik vidékről a másikra és a munkaalkalmak helyének gyakori változása nem kedvező a helyi sajátosságok kialakulására. A népviselet helyébe a gyári áruk uniformisa lép: a munkaruha, vagy az ünnepi viselet a gyár piacának távoli területein is mindenütt egyforma. Nem a falu., vagy nagyobb tájegységek embereinek közösségi szelleme igazgatja mintáit, szabásmód ját, hanem a nagyüzem célszerűségeket kereső munkamódja. — Minden este jOengyel Cva énekel a Központi kávéháziban A tájszólás különösségeit folytonosan csökkenti a rádió, a mesét és dalolást megrontja a füzetes ponyvairodalom dömpingje és a sláger folytonos fülbemászása. (Az itt használt idegen szavak is bizonyítják, hogy nem magyar eredetű élet jelenségekről volt szó!) Soká így folytathatnánk szomorító jelenségek észlelését a magyar élet minden vonatkozásában, azonban nem megyünk el a szép Balaton partjairól. Milyen volt és milyen most a balatoni tájék embere? Fölvethetjük a kérdést más fogalmazásban is: milyen a balatoni tájék hatása az állandóan a Balaton mellett élő ember testi és lelki különlegességei kifejlődésére? Néhány adalékot a múltból is megkeresünk. Talán ezek jobban bizonyítják a jelen törvényszerűséget, mint a friss észlelések. A Balaton vidéke Magyarország legszebb, legharmónikusabb tájéka. Ez nemcsak szólam, hanem valóság. A Magyarországon járt 18. századbeli utazók mint vreprezentativ tájékot említik, amelyen mindent megtalál az érdekességek iránt érdeklődő ember. Kellemes és vad vidékek harmonikusan váltakoznak. — Keszthely és Füred környékén a termékenység változatos tájaiban gyönyörködhet, Tihany félszigetén a magány és elzá kozás lebe őségéit találja a tájék jellegzetességeit kereső ember. A várak és a romok a dicső múlt szépségeire emlékeztetnek, a közeli Bakony lehetőséget nyújt betyáros hírével a hátborzongásra. — Maga a tündéri tó hatalmas víztükrével erősem emlékeztet igen sok részén a tengerre. A különlegességek már ekkor is megvoltak: a tihanyi visszhang, a régi apátság, a kecskekörmök a mondákkal, a füredi savanyuvíz, a keszthelyi Georgikon európai viszonylatban is úttörő munkája, Festeticsék hatalmas hajója. Nem csoda, hogy nagy költők: P. Horváth Adum, Csokonai Vitéz. Mihály, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel már ekkor zengették dícséretét. Mit dicsértek ezek a költők a balatoni tájban? Ezeket a nevezetességeket, amelyeket az idegen utazók nyomában a magyarok is fölfedeztek, vagy valami mélyebben lévő, titokzatos erőt, amely nagyszerű értékké neveli a balatoni embert és a Balaton mellett utazót? P. Horváth Adám a balatoni vihart KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazoknak, akik felejthetetlen jó atyánk elhunyta alkalmából részvétnyilvánításukkal, virágok küldésével és a temetésen való megjelenésükkel fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak, hálás köszönetét mondunk. Kreznár-család. írja le igen szemléltetően egyik érdekes költeményében. Ö az első költő, aki a Balaton szépségét magasztalta s aki a Balatont magyar tengernek nevezte. Általában a költők is azon tűnődtek már akkor, hogy micsoda ennek a csodálatos szépségű tájnak, amely Báden, Helvécia, Rodus, Mitiléne vidékénél sokkal szebb, a legfőbb vonzóereje. Berzsenyi a vidék változatosságában látja a legnagyobb értéket, Kisfaludy Sándor pedig abban a tényben, hogy ennek a vidéknek a magyarsága a legöntudatosabb magyar. »Úgy, látszik valóban — Írja a füredi színház megnyitása alkalmával —, mintha ezen magyar Hazának némelly vidékeiből kiszorított nemzeti lélek a Balatonnak körét szállotta volna meg.« Tóth József nevű cikkíró 1817-ben a Balaton tájékát vidámnak mondja. Nagy irodalmi vita is keletkezett ebben az időben, amelynek végeredménye az volt, hogy a Balaton nem regényes, hanem méltóságos. írók egész sora fejtette ki véleményét a Balatonról egy-egy munkájában. Vörösmarty dagályos hasonlattal fejezi ki a Balaton derűs és harmonikus voltát: »Környéke olyan, mint egy derűs arc, melynek nyilt, felhőtlen homlokát borág koszorúzza, s ez a Balaton kettéosztva félszigete által, a legtisztább szem,, mely valaha egekbe tekintett.« Yachot Imre kellemesebb, szelídebb, bájolóbb panorámát nem látott, mint a Balaton. Egy másik író szerint a Balaton változásai a nemzet változásait tükrözik. Legteljesebb a szekszárdi születésű Garay János leírása: »Egy egész tenger fekvék előttem haragos pompájában, mellynek elláthatatlan silója, mint valamely véghetetlen shakespearei remekgondolat nyúlt el előttem, egyik végével a poklokat nyomván, a másikkal a felhőkbe verődvén, s közepette a tengernek, mint valamelly két fejű sas fölnyúlt nyakú két tornyával a méltóságos Tihany.« A balatoni tájék különleges szépségének korai fölismerése azt bizonyítja, hogy a modern kor szépség keresése nem tévedett, amikor Magyarország fürdőéletének jelentékeny részét a Balaton partjaira helyezte. A táj derűje, méltósága nemcsak a partok mellett állandóan ottlakó, hanem a rövid ideig időző emberek lelkét is nemesítően termékenyíti meg. A balatoni tájék embere tehát a régi időktől fogva hord magában olyan lelki adottságokat, amelyek képessé teszik arra, hogy már a régi utazók által fölismert nevezetességek mellett olyan kultúra fejlődjék ki, amely lehetővé teszi a Balaton derűjének az egész országban való szétáradását. A Balaton kiváló tájszépségében levő erő így lesz a magyarság! egyetemes kincse, amelynek az egész országban való szétáradása az egész magyarságnak új és nagy erőgyarapodást jelent. Dr. Dömötör Sándor.
