Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-20 / 214. szám
XXIV. évfolyam. 214. szám. ARA 10 FILLÉR MEGYEI 1941. szeptember 20. SZOMBAT. Megjelenik hétköznaponként délután. ' POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: j Felelős szerkesztő: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. I __________H ERBO L Y FERENC Hi rdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Cáfol a Hátikén A legnagyobb magyar A Trianonban megcsonkított Magyarország negyedik nagyobbodásának esztendejében szeptember 21-én ünnepli Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar születésének százötvenedik évfordulóját. Nagy készülődések előzték meg ezt a napot. Méltóképpen kell megünnepelni ezt az évfordulót, mert hiszen a legnagyobb magyarra emlékezünk. És az ünneplésnél fölvetődik az a kérdés, mióta ruházta föl a hálás nemzet kiváló fiát a »legnagyobb magyar« örök időkre szóló díszítő jelzőjével, A történelmi hagyományok szerint ezt a ragyogó kitüntetést Kossuth Lajos tűzte Széchenyi mellére, Pest vármegyének százegy év előtt tartott ^gyűlésén. Az a Kossuth, aki a maga politikai pályafutása során egyre nagyobb ellentétbe került az általa is legnagyobbnak tartott magyarral. Kossuth mindössze harminc éves volt, amikor a pozsonyi országgyűlésen 1832. decemberében a felsőbb hatóságok engedélyével megindította kéziratos lapját »Országgyűlési Tudósítások« címmel. Mikor a diétát 1836-ban befejezték, a nagy hivatást betöltött lap is természetesen megszűnt. A, diétáról most a súlypont áthelyeződött a vármegyékbe. Több vármegye kívánságára 1836. január elsejére Kossuth Pesten kiadta ugyancsak kéziratban a »Törvényhatósági Tudósítások«-at. De csak az első szám jelenhetett meg. A bécsi kancellária ugyanis nem nézte jó szemmel Kossuth Lajos törekvéseit és a közvéleményre gyakorolt nagy hatását, ezért József nádor a király parancsára már másnap betiltotta a lapot. Kossuth tüzes lelke természetesen nem nyugodott bele a betiltásba s a sérelem ellen védelmet keresett Pest vármegyénél és alaposan kidolgozott beadvánnyal fordult az ország első vármegyéjéhez. A vármegye június 15-én vette tárgyalás alá Kossuth beadványát. Heves és indulatos vita után a vármegye a kormány rendeletét törvénytelennek nyilvánította és az ellen fölirt a nádorhoz. Egyben határozatát és föliratat pártolás céljából megküldte a többi vármegyének. Pest vármegye határozott allasfoglalasa- nak nem lett meg a kívánt eredménye. Maso- dik föliratával sem ért célt, sőt a nádor október másodikán újabb nyomatékos tilalmat intézett Ivossuthhoz, aki újból tiltakozott a szerinte törvényellenes rendelkezés ellen. ^ ~ A bécsi kormány látva Kossuth egyre fokozódó népszerűségét, a regi módszerhez folyamodott. 1837. május 4-én éjjel elfogatta Kossuthot, akit a Várban lévő kaszárnya egyik börtönében helyeztek el. Majdnem két évig tartó vizsgálati fogság után, 1839 február 23-an hirdették ki Kossuth^ előtt a hétszemélyes tábla Ítéletét, amely őt négyévi börtönnel sújtotta. Kossuth büszkén mondotta: Szenvedni megtaníthatnak, de félni nem! Ez az Ítélet még csak fokozta az ország fölháborodását. Pest megye nemzeti ellenállást Hirdetett a törvénytelenség ellen és ezt a többi vármegye ,is folytatta. Ebben a hangulatban ült össze az 1839—40. évi diéta,, amelyen főleg Széchenyi István gróf és Deák Ferenc erélyes állásfoglalása nyomán a kormányTöbb lap közölte a New York Times római tudósítójának azt az értesülését, amely szerint Myron Taylor utján Roosevelt azt kérte a pápától, hogy a nemzeti szocializmus elleni há borút nyilvánítsa szent háborúnak. A pápa ellenes hangulat fokozódott. A bécsi udvar kénytelen volt engedni és 1840 április 29-én amnesztiát adott Kossuthnak és a többi politikai fogolynak. Kiszabadulásukban mindenesetre Széchenyi határozott föllépése volt a döntő, ami annál nemesebb cselekedet volt, mivel már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy Széchenyit és Kossuthot a követendő magyar politika tekintetében mélyreható ellentétek választják el és Széchenyi nyikan és határozottan fölvette a harcot Kossuth ellen. Pest megyének 1840 június 9-én tartott közgyűlésén a megye követei, Dubraviczky Simon és Szentkirályi Móric nagy alapossággal szerkesztett ' öntésüket előterjesztették az ügyről. Ezen a közgyűlésen fölszólalt Kossuth is, aki a követ jelentésnek ahhoz a részéhez, amely az ő és a többi politikai elitéit meg- kegyelmezéséről szólott, szót kért. Nagy hálával emlékezett meg Széchenyi szerepéről és ekkor hangzott el ajkáról, Széchenyiről szólván, az a jelző, amely azután örökre Széchenyit díszíti, hogy ő a »legnagyobb magyar«. A közgyűlési jegyzőkönyv nem közli Kossuth fölszólalásának tartalmát, de Kossuth Laa jelentés szerint megtagadta a kérés teljesítését. Az Osservatore Romanot most felhatalmazták annak közlésére, hogy a pápához nem intéztek ilyen kérést, következéskép nincs alapja a fenti közleménynek. | jós irataiban meg van örökítve ez a beszéd, amelynek Széchenyire vonatkozó része így, hangzik: ...»egy nagy és fontos téren a se- tétséget utálni már megtanultuk volt fényvillogással ama férfiúnál, kinél századokra ható eredményekben se nem többet, a nemzet újon- születésén sikeresben munkált, egyszóval kinél nagyobb magyart nemzetem évkönyvében nem ismerek s kinek nevét, a Széchenyi István nevét csak buzgó hálával és hő lelkesedéssel emlegetendi minden magyar, amíg lesz magyar«. Ragyogó szavak ezek, amelyeket nemcsak a hála, hanem a meggyőződés tüze fűt annak! ellenére, hogy politikai útjaik már jóideje szétváltak. Hogy azonban köztük a küzdelem milyen nemes fonnák között folyt le, arra a legjellemzőbb, hogy éppen ez alkalommal nevezte Kossuth kérlelhetetlen ellenfelét, Széchenyit a »legnagyobb magyarnak« és ezt a jelzőt a nemzet az 1860 utáni Széchenvi-apotheozis idején bámulatos egyöntetűséggel magáévá tette és mind a mai napig fokozott erővel hangoztatja. (—) Leningrad védelme értelmetlen bűncselekmény A német lapok szerint Leningrád védelmi tanácsának felhívása az öngyilkosságra való felszólítással egyértelmű. A Völkiscner Beobachter szerint katonailag céltalan Lenigradot „úgy védeni, mint még sohasem várost a történelem folyamán“ és kijelenti, hogy a Leningradban összetorlódó óriási embetömegre való tekintettel a város védelme olyan értelmetlen bűncselekmény, amely még Varsó értelmetlen ellenállását is felülmúlja. A lap igy folytatja : Sztálin és bandája megint nagyon ékes példával mutatja meg a világnak, kicsodák ök tulajdonképen: hidegvérű tömeggyilkosok, akiknek teljesen közömbös asszonyok és gyermekek millióinak sorsa, ha arról van szó, hogy pusztuló uralmukat akár csak néhány nappal vagy héttel meghosszabbítsák. Tisztán emberi szempontból reméljük, lesz Leningrad lakosságának még annyi józan esze és elhatározó ereje, hogy a védelmi tanács csőcselékét ránc- baszedi és eléri, hogy a várost átadják mA trianoni Magyarországért miért nem imádkozott London?“ Az angol rádiópropaganda képmutató mesterkedése semmivel sem marad hátra a keresztény jelszavakkal verbuváló angol politika mögött. Újabban a magyarnyelvű előadásokat azzal igyekszik London hatásosobbá tenni, hogy a közvetítés végén szemforgató imádsággal fohászkodik a magyarok Istenéhez: mentse meg a jobb sorsra ei-demes magyart és óvja meg Magyarországot minden bajtól. London azonban elfelejti — jelentik ki Berlinben —, hogy a magyaroknak kitűnő az emlékezőtehetségük. Amíg Magyarország magára- hagyatottan, megcsonkítottál! küzdött jövőjéért, nem imádkoztak érte az angolok. Most, hogy Németország és Olaszország jóvoltából gyarapodott és résztvesz az új Európa fölépítésében, egyszerre im^ba foglalják és aggódnak sorsáért. Ez a fogas a magyar nép vallásosságán keresztül akar célhoz jutni — mondják Berlinben — és éppen olyan aljas, mint a többi hamis szóáradat, amely mögött sátáni vigyorgással a világ zsidaja áll.
