Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)

1941-07-05 / 151. szám

XXIV. évfolyam. 151. szám. ÁRA ” Fii—ÉR 1941. július 5. SZOMBAT. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenvi-tér 4. Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC i Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 R Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49.368. Zala varmegye Muraközért Ünnepi gyűlésre ölt egybe ma az ősi Zala- vármegye törvényhatósági bizottsága. Mura^ közért, annak Magyarországhoz való mielőbbi vissacsatoiásáért emelte fel szavát a vármegye, amelyet a legközvetlenebbül érintett Szent Ha­zánk egyik gyöngyének, a Zala megyéhez ezer­év óta tartozott Muraköznek Trianonban tör­tént lesarabolása A gyűlést fél 11 óra után nyitotta meg vi­téz Teleki Béla gróf főispán. A széksorokat ünneplőbe öltözött bizottsági tagok foglalták el. Négy muraközi testvérünk is eljött a neve­zetes gyűlésre, A Hiszekegy elmondása után üdvözölte az egybegyűlteket a főispán s utána megnyitójában a többek között a következőket mondotta : —• Rendkívüli viszonyok között jöttünk össze a mai rendkívüli közgyűlésre. Május havi köz­gyűlésünk óta lecsendesedett a fegyverek zaja a Balkánon, a tengelyhatalmak és a német véderő csodálatos teljesítménye következtében. Már már úgy látszott, hogy Európa a továb­biakban a diplomáciai háború küzdőtere marad, amikor nemvárt hirtelenséggel, de hála Istennek az előrelátó és mindennel számoló német had­vezetésnek és felkészültségnek tudatában nadat- üzent a Német birodalom Szovjetoroszország- nak. A június 22-ike óta ezen új keleti óriás­fronton lezajlott hadieseményekből világosan- látjuk, hogy itt egy szerencsés megelőzéséről volt szó egy olyan szovjet részről tervezett tá madásnak, amelynek hátamögött áll az angol­amerikai szövetség, a németgyüiölettől vezérelve és nem látja, hogy a nemzetközi zsidóság ha­talmi törekvéseit támogatja, arneiy a nyomorba taszítaná a népeket a bolsevizmus eszközén keresztül is, hogy világuralmát ismét biztosítsa. — Felismerve e veszélyt az egész európai kontinens e gigantikus méretű küzdelemben a német haderő mellé állott és csak természetes, hogy a nemzeti létért, a kereszténység védel­méért folyó eme élet-halál harcban vitéz nagy­bányai Horthy Miklós kormányzó Urunk bölcs vezetése alatt részt kér magának a magyar nemzet, amely Európában elsőnek rázta le magáról a bolsevista terror uralmat és amely elsőnek kezdte meg keresztény nemzeti alapon országa újjáépítését. De részt kér e harcban a magyarság annyi­val is inkább, mert meg kell, hogy torolja azt az aljas orvtámadást, amelyet a szovjet légi haderő ellene végrehajtott és amely ártatlan, magyar életeket kívánt áldozatul. Élet halál harcról van szó, amelyet a győze­lemig végig kell harcolnunk, hogy Európára és benne Hazánkra végre békés, építő korszak viruljon és biztosíthassuk a bennünket meg­illető helyet is az ezeréves határok között és betölthessük történelmi, magyar, de egyszers­mind európai hivatásukat is. A békés küzdelem melletti bizonyságtétel és történelmi jogainkhoz, a szentistváni állam esz­méhez való szilárd ragaszkodás adta az im­pulzust e mai rendkívüli közgyűlésünk össze­hívására, amely vármegyénk integer részének: a Muraköznek végleges visszaszerzése érdeké­ben kíván állást foglalni. — Mint Zrinyi Miklósnak igen távoli ugyan, de vérszerint is egyik szerény utóda e főispáni székben, azzal a kéréssel fordulok most a te­kintetes törvényhatósági bizottsághoz és rajta keresztül, Zrinyi vármegyéjéhez, hogy mutat­kozzék e történelmi pillanatban az események jelentőségéhez méltónak, lássa meg Zrinyi Mik­lósnak Muraközben ma is élő lelkét, lássa Zrinyi hősi katonáit a mai honvédségben, amely őrzi az ezeréves határt a Dráva mentén, — kövesse és szóljon belőle Deák Ferenc böl­csessége, mérlegeljen mind tói szót, legyen tör­ténelmi múltjához hű, legyen megfontolt, de határozott, hogy elérhessük és megérhessük azt a joggal remélt végkibontakozást, itt a délnyu­gati zalai végen, amikor az ezeréves határon át, baráti jobbot nyújthat a magyar a horvát testvéreknek ! Muraköz sorsa A főispán beszéde után Tomka János dr. vm. főjegyző bejelentette, hogy Pehm József és Udvardy Jenő dr. aláírásával az alábbi in­dítvány érkezett be : Indítvány. Indítványozzuk, hogy mondja ki a várme­gye törvényhaíó ági bizottsága haíározaíilag az alábbiakat: Zala vármegye törvényhatóságát aggoda­lommal tölti el, hogy a Muraköz területe, bár a m. kir. honvédség 1941. évi április lil­án birtokába vette, még mindig nem csa­toltatok vissza Szent István koronájához és ez alkalommal is ünnepélyesen kijelenti, hogy a testéből és leikéből elszakított részéhez, minden körülmények között, megalkuvás nél­kül ragaszkodik. Utalással kulturális, gazdasági, földrajzi, közlekedési viszonyokra, a Drávának ország­védelmi szempontból figyelembe veendő nagyobb jelentőségére, továbbá Muraköz la­kosságának a történelem folyamán és most a legutóbbi hónapokban is megnyilvánult, Magyarországhoz való hűségére, legíőképen pedig az ezer éven át tartott birtoklásra, felkéri a vármegye törvényhatósági bizott­sága a in. kir. Kormányt, hogy a Muraköz­nek nemcsak jogi, hanem tényleges és tel­jes magyar birtoklásának, minden erejével sürgősen érvényt szerezni szíveskedjék. A vármegye törvényhatósági bizottsága egy­úttal — ismerve a vármegye közönségének álláspontját — annak nevében is kijelenti . és leszögezi a történelem számára azon meg­másíthatatlan állásfoglalását, hogy Muraközt a vármegye integráns részének tartja es ar­ról soha le nem mond. Kelt Zalaegerszegen, 1941. évi június 27-én. Pehm József Udvardy Jenő. Az indítványt Pehm József prelátus a következő beszédben indokolta meg: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Amikor 116 törvényhatósági bizott­sági tag rendkívüli közgyűlést sürgetett és hívatott össze és pedig a tatárdúlás óta soha ennyire nem v^árt kalászérés és ka­szapengés idején és amikor Zala vár­megye évszázadok folyamán megszerzett és élre lendülő erkölcsi és közéleti sú­lyával, minden emberi válságok legna­gyobb válsága idején egy rendkívül fon­tos országos és vármegyei ügyben kí­ván megnyilatkozni: a szónok vállaira az a feladat súlyosbodik, hógy alanyisá­gát visszaszorítva,, tökéletesen beleillesz­kedve ennek a múlttól vemhes terem­nek a levegőjébe, "Zrínyit, Festeticset és Deákot kapcsolja be a leikébe' és taní­tásukból a tanító történelem szellemét zúgassa át az énjén és annak és csak annak legyen itt, kifelé és .fölfelé, ' jelenbe, jövőbe a leadója. Az elmúlt idők szociális válsága tette-e vagy más is, nem tu­dom; de megfogyatkozott a történelmi világszemlélet. A történelmi jogérzék vé­szes vérszegénysége idején, mint egykor Bosnyák Zsófia sztrecsnói lábnyomai ^z utána jövő fagyoskodó szolgáidnak, az ő nyomaik és útjaik is melegek, járjuk' azokat. Országos közügy. Azzal, hogy ők, az egész nemzet vátesei szólalnak meg itt, a szőnyegen levő tárgy kilép egy vármegye keretéi­ből és a nemzet nagyjai az egész nem­zet ügyévé teszik azt, ami a történelem folyamán mindig az egész nemzeté volt. Muraköz. Ha a szent korona beragyogta a nemze­tet, fényes bogiára, Muraköz is velünk fürdőit benne. Ha a szent korona fénye meghalványodott, Muraköz megérezte. 1626-ban, amikor Zrinyi György, a szi­getvári unokája és a Csáktornyái apja elmegy Wallenstein táborába, azért ajánl­ja Pázmány gondjaiba Muraközt, mert a bíboros Magyarország jóakarója. Fia, Miklós, a Muraköz és Légrád kapitánya (1640), Zala főispánja (1646) és horvát bán (1647) innét Muraközből védi Délt Babócsán, Berzencén át él Pécsig, Eszékig és mindenütt a Dráva vonalon áll Ma­gyarország vártáján a . török ellenében. Muraköz miatt hasonlóit meg a bécsi kormánnyal, amely képtelen volt Mon- tecuccoíival megérteni Muraköz orszá­gos jelentőségét. A török áfium megren­dítő gondolatai a nemzet bűneiről és eré­nyeiről, a nemzeti hadseregről a Csák­tornyái várban születnek meg és a Mu­raköz a bölcsője a nemzeti hadsereg­nek a 400 éven át. A Rákóczi- és az 1848-as szabadságharc kurucái és hon­védéi és a mai nemzeti hadsereg szel­lemi és gyakorlati bölcsője ott ringott, ahol immár három hónapja otthon van a magyar honvédség Muraköz szegleté­től övezve. Festetics György, a nagy idők nagy, embere, Georgicont teremt az ország­nak Keszthelyen, ugyanazon időben or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom