Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-07-28 / 170. szám
1941. július 28. HÉTFŐ. XXIV. évfolyam. 170. szám. / megyei m Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 R Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49.368. A Magyar Kenyér Ünnepén a kormányzó szegte meg az új magyar kenyeret velük az ide később bevándorolt híí neme lek1, A felszabadult Bácska fővárosában, Szabadkán, vasárnap tartották az új magyar lisztből készült új magyar kenyér ünnepét. Különös jelentőségű, áhitatosan szép volt ez az ünnepély, amelyen maga, Magyarorország kormányzója szegte meg az illatos, puhabélü kenyeret. Szinte szertartássá magasztosult ez az aktus a mai időkben, amikor a mindennapi kenyérért tömött sorokban tolong a péküzletek ajtaja, kirakata előtt a városi polgár, az a városi polgár, akinek az ajkát nem is olyan régen gépiesen, monoton megszokottsággal hagyták el az Ur imájának az élet lényegét oly fenséges egyszerűséggel kifejező sorai: „... a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" Hányszor mormolgattuk ezeket a szavakat a templomok hűs oszlopcsarnokában, hányszor suttogtuk imára kulcsolt kézzel éjszakai pihenésre indulva, hányszor buggyant ki szánkból ez a pár szó, ez az egyszerű, meg nem értett és át nem érzett fohász, amelynek jelentőségére csak most döbbenünk rá, amikor szűkre sza bott készleteink korlátái között az új magyar kenyér születésnapját üunepeljük. Jelentett e számunkra azelőtt a kenyér meg szerzése különösebb problémát? Eszünkbe szivünkbe nyilait e a normális körülmények között egyszer is a mindennapi kenyérnek a jelentősége ? Szégyenkezve kell bevallanunk, hogy riem, hiszen a kenyérkérdés — pénzkérdés volt csupán. A zsebünkbe nyúltunk, felpattantottuk a pénztárcánk fedelét és máris ott termett élőt tünk a pirosra sült pufók zsemle, a ropogós kifli, a duzzadt fehér kenyér. Kommerciális, üzleti cselekménnyé, kölcsönös pénz és árucserévé vált a kenyér megszerzése. És mi természetes egykedvűséggel, magától értetődő nyugalommal haraptunk bele a péksütemény, a sóskifli, a porhanyós, fehér kenyér testébe... Ma? Ma áldássá, valóságos istentiszteletté minősül a kenyér megszegése. Áhítattal, szinte könnyes szemmel nézzük, mint hatol át a héjon keresztül a kenyeret megszegő kés, mint tárja elénk a bizony ferhérnek, foszlósnak nem mondható belet és mint adagolja szigorú porciókba a részünkre megállapított mennyiséget. Ma már imádságos kívánságunkká, vérünk lüktető vá gyává, lelkünk remegő óhajává válik az Ur imájának a mindennapi kenyérre vonatkozó része. Félve kutatjuk a pirkadó hajnalt: vájjon szemetérlelő napsugarat, kalásztszöktető bő esőt hoz-e számunkra és aggódó lélekkel kérjük az Urat: csak vihart, jégesőt tartson távol búzatáblánktól! Ma valóban nem az ajkunk, hanem a szivünk könyörög a mindennapi kenyérért. A zsírostalajú Bácska már az új lisztből készült kenyeret ünnepli. Nálunk is őrlik már az új gabonát s rövid időn belül mi is áhítattal vesszük kezünkbe az új kenyeret és hálatelt szívvel, rendíthetetlen bizalommal rebegjük el az ima szavait: »Mindennapi kenyerünket add meg nekünk mai, A SZABADKAI ÜNNEP. A Magyar Kenyér Ünnepét -országra szóló ünnepség keretében ülték meg vasárnap Szabadkán a kormányzói pár, a miniszterelnök, a kormány több tagja és a törvényhozás több tagjának jelenlétében, valamint a visz- szatért délvidéki magyarság óriási részvétele mellett. Szabadka, város erre az alkalomra ünnepi díszt öltött. A kormányzó hitvesével együtt különvonaton érkezett Szabadkára. Velük együtt érkeztek Bárdossy László miniszterelnök, vitéz Keresztes-Fi-sclier Lajos tüj- zérségi tábornok, főhadsegéd, vitéz Koós Miklós tábornok, első szárnysegéd, Ullein-Rei- viczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnök és korompay Brunswick György ezredes, utimarsall. A kü- lönvonat elindulását Kelebiáról és érkezését Szabadkára ágyúlövéssel jelezték. Amikor a szerelvény begördült a pályaudvarra, a katonai zenekar a Himnuszt játszotta. Af pályaudvaron a kormányzót katonai díszszel fogadták. A visszatért Délvidék nevében Sántha György dr., a volt jugoszláviai Magyar Párt egykori elnöke, köszöntötte a kormányzót. A kormányzói pár ezután a bácskai vitézek lelkes éljenzése közben gépkocsin az ünnepség színhelyére, a városház előtti Szent István-térre haj tat-ott. A kormányzó altengernagyi egyenruhában volt, fehér sapkában, a Főméltóságú Asszony pedig fekete nagyasszonyi ruhát viselt, mintás selyembrokát ruhát, gyöngyökkel díszített bársony mellénykével és főkötővel, fehér csipkeköténnyel és fátyollal. A dísztribünön a kormányzó bevonulásakor már pit .voltak az egyházi és polgári főhatóságok képviselői. Amikor a kormányzó és hitvese elfoglalták helyüket, a Szabadkai Maf gyar Olvasókör dalárdája elénekelte a Himnuszt, majd gazdaküldöttség vonult az emelvény elé. Az élen öt gazdalegény haladt zászlókkal, majd egy gazda vezetésével négy legény a válján saroglyát hozott: a szőttesekkel borított sarog'lyán pedig párnára helyezett tálcán ott volt az idei termésből készült első magyar kenyér, utánuk két-két legény egy- egy búzakalászkoszorút vitt. *' Amikor a gazdamenet az emelvény elé ért, Bárdossy László miniszterelnök a kormányzó elé lépett s a kormányzói pár üdvözlése után nagy beszédet mondott. — Huszonkét évi rabság keservei után az első magyar ünnep ezen a földön — mondotta — az űi kenyér ünnepe, amely-eb örvendező lélekkel vesz részt a felszabadult) országrész minden lakója: a honfoglaló és állam építő magyarok utódai s mellettük és bunyevácok és so káé ok, akiket százados bér kés együttélés köt össze. Hangsúlyozta ezután, hogy az erős Magyar- ország Európának ebben a részében ä békének, rendnek, munkának legigazibb őre és legnagyobb biztosítéka. Nem rettenünk visz- sza a legnagjmbb kockázattól sem. ha édes magyar hazánk földjét kell megvédenünk. Szólt a kenyérről, amely a mindennapi mimika csendes és észrevétlen áldozatának jelképe. A magyar föld termését minden eszközzel biztosítani kell s" őrködni, hogy no akadjanak árulói a nemzet munkájának. Majd az -egész nemzet hódolatát fejezte ki az országgyarapító kormányzó -előtt s Isten áldását kérte a. kormányzói párra. Percekig tartó lelkes ünneplés és egy szavalat elhangzása után felemelkedett helyéről Horthy Miklós kormányzó és a következő szavakat intézte az ünneplő közönséghez: — Az isteni Gondviselés ez évben is , megengedte, hogy a dolgos kéz és a termékeny föld meghozza gyümölcsét —; )az áldott kenyeret. Az újra magyarrá lett Délvidék napja érlelte s e föld hűséges népe verejtékes munkájának eredményeként most a nemzet asztalára teszi. Mondjunk érte hálál az Egek Urának s mondjunk köszönetét a földművelő népnek nehéz, buzgó munkájáért, örömmel szegem meg ezt a kenyeret, jel[ képét a magyar kenyérnek, amelyből kicsinynek, nagynak, szegénynek, tehetősnek., mindig egyformán jusson bőségesem. Az Isten áldása legyen a földművelő nép munkáján! Tomboló lelkesedés és határtalan éljenzés fogadta a kormányzó szavait. Ezután i a kény ér szeg és ünnepélyes aktusa 4» következett. A gazdaküldöttség vezetője, Dobó József borgosi gazda felvitte az emelvényre a kenyeret. A kormányzó ezután megszegte az átnyújtott kenyeret s visszaadta a gazdának. A kormányzó mindkét kezével megfogta a kenyeret tartó magyar gazda munkától kérges kezét s így váltott vele néhány szíves szót. A kormányzó hosszabb ideig elbeszélgetett a délvidéki magyarság vezetőivel, majd hitvesével és kíséretével a pályaudvarra hajtai- tott, ahol külön kis ünnepség folyt 1-e. A kormányzó itt személyesen nyújtotta át a kitüntetést a gyalogezred hét tisztjének, hét altisztjének és közlegényének, akik a délvidéki harcokban kiváló vitézséggel harcoltak. A kitüntetettek között két hősi halott is van: Géczi szakaszvézető és Imre szakasz- vezető, akik helyett az édesanyjuk vette át a kitüntetést. A kormányzó mindegyikükkel kedvesen elbeszélgetett és meleg kézfogás kíséretében adta át a kitüntetéseket. A kormányzó különvohata a Himnusz hangjai mellett gördült ki a szabadkai pályar udvarról.
