Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-30 / 122. szám
2. ZALAMEG-YEI ÚJSÁG 1941. maja, 30. Kegyelettel adózott a hősök emlékének visszacsatolt Délvidék zalamegyei közönsége Huszonkét év óta először voll szabad a felszabadult Délmiagyarországon hősi emléki- npnépét tartani. — Öli, mily felemelő egy sokat szenvedett és rabbilincseitől megszat- badított miagyar sereggel egyKtt ünnepelni, lakik a nagy megpróbáltatások kínszenvedér seit elviselve nem tagadták meg önmagukat s magyarságukat. Könnybe lábadt szemmel s zokogó ajakkal állva a magyar nemzeti zászló alatt, először emlékezhettek meg hősi halottjainkról a sok városka között Alsólendva is. Huszonkét év óta először Volt magyar hálaadó istentisztelet ezen a napon, s először ejtettek nehéz könnyeket hősi Katáit halt férjeikért, .apáikért, gyermekeikért és testvéreikért. Mennyi fájdalom, menpyi szomorú emlék, mennyi lelki és testi szenvedést kellett dltűrni, s csendben titokban eltemetni a szívek mélyére még azokon a vasárnapokon js, (amikor a határokon túl: Magyarországon harangzúgás közepette a hősi szobrok ésem- • léktáblák előtt küldtünk fohászt a háborúban elhalt hőseink lelki üdvéértHuszonkét éven át titokban kellett ünnepelni, huszonkét éven át szótlanul kellett tűrni a rabságban élő magyarságnak, hogy gyálázlák hőseink emlékeit és gyalázták magyar nemzetünk... Nem írói fantáziának szüleménye ez a megállapítás, nem a felszabadulás forró hevében született ellenszenv, hanem hosszú-éves szomorú tapasztalat vezette erre azt azizig- vérig magyar népet, akiknek nem volt szabad panaszra emelni ajkaikat, mert így is a börtönök tele voltak ártatlan, drága véreinkkel, azért, mert azt merték a szájukon kiejteni, hogy: magyar vagyok... De az itt élő magyar tömeg mégsem ta- gadla meg önmagát. Mindent elkövettek, hogy elnyomják az ellenség bitorlóinak bérenceit, amiért sokszor mártírként álltak ítélőbíráik előtt, akik súlyosan sújtották tízért, mert nem lettek hitvány hazaárulókká. — De szívesen vállalták a szenvedést, nem riadtak vissza a fenyegetéstől, a büntetéstől, kész voltak minden áldozatra, mert nekik is lelkűkbe égett nemzetünk szomorú tragédiája, »trianoni, amit nem lehetett kegyetlen eszközökkel még huszonkét éven át sem kiirtani. És felszabadult ez a rabságban élő, sokat szenvedett magyar tömeg. Hiába volt a hegyi tüntető fáklyatánc, hiába akarta eltiporni népünket az akkor szomorúan dúló lelketlenek hada — akiknek u#yan gázaikon ma magyar zászlót lobogtat a tavaszi szellő — de nem mennek feledőbe ezeknek emlékei, mert erőszakkal sötét vérhűtőket rajzoltak a drága magyar földreS ti, magyar hősi halottak, akik most a magasból látjátok a felszabadulás után ennek a hatalmas tömegnek szemében megjelenő nehéz könnyeket, nyugodtan pihenjelek távoleső ismeretlen sírhelyeitekben, tovább s vigyétek olt fent az igazságos "Bíró elé ezt a szent lobogót, amiért feláldoztátok magatokat ... Mi mögöttetek állunk, s követni fogunk mindenkor titeket, mert magyarok vagyunk és nem fogjuk megtagadni magunkat még akkor sem, ha szent Hazánkért a legnagyobb kincset is kell feláldozni: az életünket Kiss Mihály. A felvidéki községek segédjegyzőket keresnek Nyitra-Pozsony vármegye törvényhatóságának tavaszi közgyűlésén Majthénvi alispán igen tanulságos jelentést terjesztett elő- A jelentés beszámolt többek közölt arról, hogy a községi és körjegyzők közigazgatási munkáját igen jelentékenyen hátráltatja a segédjegyzők létszámában mutatkozó hiány, aminek következtében a községi és körjegyzők nem tudják kellően ellenőrizni a ’községi jövedelmek kimunkálását és nem tudják a íienni- álló hátralékok behajtását sem szorgalmazni. A segédjegyzőhiány oka különösen az, — állapítja meg az alispáni jelentés —, hogy a visszatért keleti országrészekre az anyaországtól, többek között Nyitra-Pozsony vármegye területéről is főleg adóügyekben jártas segéd jegyzőket neveztek ki. Annakidején a Felvidék visszatérésekor ide is olyan anyaországi segédjegyzőket nevezte ki, akik az adóügyekben kellő gyakorlattal rendelkeztek. Ezek között természetesen több erdélyi származású is volt, akik most igyekeztek a keleti vármegyékben elhelyezkedni. Mivel más vármegyékben is, beleszámítva az anyaországot, segédjegyzőkben nagy hiány mutatkozik, az eltávozott segédjegyzők pótlása ko- rnolv nehézségekbe ütközik. mikédók, prémezett kabátok, boák moivkár elleni megóvása legbiztosabban ifj. LMCI SÁNDOR szücsmesternél Zalaegerszeg Bethlen Gábor u. 5. Tanítógyűlés A pacsa—nagykapornaki espereskerület tanítói köre 1941. évi június hó 7-én pontosain' 10 órakor a hévízszentahdrási rom kát. iskolában tartja évi rendes közgyűlését. Tárgysorozat: 1 Elnöki megnyitó, üdvözlések, hitelesítők' kijelölése. ( 2- A népiskolai lapító és a gazdasági szövetkezetek a falu társadalmában. Czapáry Jenő ig. kántor tani tó. 3. Elnöki jelentés, sérelmek. 4- Számvizsgálóbizotlság kiküldése. 5- A VII—"Vili. osztályok felállításánál milyen nehézségek merülnek fel és ezeket mi módon lehelne kiküszöbö ni ? Mindenki hozzászólhat. G- Szünet. 7. Miképen szolgálhatja a katolikus tanító gyakorlatban a nép szociális helyzetének javítását? Némethy Miklós ig. tanító. 8- Számvizsgálóbizotlság jelentése. 9- Tisztújítás. 10. A gyűlés helyének kijelölése. 11- Zárszó: Kál Adorján dr. esperes-plébános A gyűlés előtt háromnegyed 10 órakor szentmise. Ezüstkalászos gazdatemetés Óriási részvét mellett temette Komár város %közönsége a mull télen ezüstkalászos gazdává avatott, egyik legszorgalmasabb tagját, aki példás odaadással hallgatta a lanfolya- mot és a vizsgán külön is elismerést nyert. Ez az ezüstkalászos gazda nem más, mint Draskovits Katalin oki. tanítónő, akit az egész község, a szomszédos község lakosai is inéi}7séges gyásszal és szeretettel kísértek utolsó útjára, s aki rövid betegség után „fiatalon, lelve életkedvvel, 20 éves korában távozott el az élők sorától. Koporsóját ros- kadásig terítették be a szebbnél-szebb koszorúk, oly sokan vettek részt temetésén, hogy be sem fértek a temetőbe. Megjelent a kom árvárosi ezüstkalászos gazdák csoportja, a gazdakör, amelynek ő is tagja volt, teljes létszámban, Somssich Antal gróf földesül*, a gazdakör és ezüstkalászos gazdák díszelnöke, Kukuljevic József dr. akad. tanár, a tanfolyam voh vezetője, a leventék, tűzoltók, a dalárda, Polony i István igazgató tanító vezetésével, amely gyászénekeket adóit elő, az iskolák ifjúsága, vitális Vitális Zoltán főjegyzővel az élén, a község elöljárósága és a község lakossága. A szertartást Gazdag Ferenc esperesplébános végezte papi segédlettel. A sirbatételkor a cigányzene bús hangjai a »Lehullott a rezgő nyárfa« dalt játszotta el. Szem nem maradt szárazon. RENDELÉSÉT MÁR MOST ADJA LE
