Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-16 / 111. szám
1911. május 16. PÉNTEK. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : . Zalaegerszeg. Széchenyi-tér 4. Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC 1 Előiizetés : egy hóra 1.50, negyedévre Hirdetések díjszabás szerint. 4 R Postatakarékpénztári csekkszámla : 49.368, Az anyagi javak bősége henyélésre, a küzdelem alól való kibúvásra csábít s aki az élet küzdelmeitől elszokott, az hazájáért sem szívesen vállalja a harcol s ha csak teheti, a haza védelmét isi zsoldosokra vagy épen barbárokra bízza, mint annak idején a római uralkodó osztály is tette. Az élet kényelmét, a vagyon ezer örömét semmi sem zavarja, mérgezi meg jobban, mint a csúf kötelességteljesítés, megindul hát ilyen társadalomban a harc a kötelesség s az ennek alapját képező rend és fegyelem ellen Szabadság a jelszó. Ez a bálvány, az istenség, amelynek mindent, a Legszebb hagyományokat, az élet legszentebb javait is föláldozzák. Meglazul a fegyelem a társadalomban, a szabadság magában foglalja a lelkiismereti szabadságot; szabad kér telkedni. De szabad, amit az ember gondol, ki is mondani: továbbadni a kételkedést. Szabad a saját lelkűnkben feldúlni mindent s szabad ezt a zűrzavart, a lélek legször1- ny.űbb betegségét tovább terjeszteni. Aki a mások visel kedésében észreveszi a hibát, az fölényben vau, különb; egy műveltnek az a kötelessége önmagával szemben, hogy fölényét, magasabbrendűségét bebizonyítsa, tehát bírál, elemez, szétszed és fölényének égi magasságából dorgál, ócsárol minden ósdi, elavult lim-lomof, ami nő a hit, erős meggyőződés, vallás, hagyomány. De a hit kötelesség- és felelősségérzettel jár s ha nem követjük parancsát, nyomában rögtön betoppan a leikiismerelfurdalás, bűnösségünk kínzó érzése. Igen ám, csakhogy a felszabadult, lélek nem akar magának kényelmetlenséget, hanem csupán zavartalanul élvezni az életet, ki kelt hát dobni a hitet, ezt a kellemetlen zsan- dárt, amely mindig résen áll és éberen őrködik. Nincs többé tekintély, nincs többé, aki engedelmeskedjék, csak parancsolni akár mindenki. Beszél mindenfkfi s a beszédre nem hallgat senki. A szabadság szent, nagy, felséges elve befejezte a rombolást, elpusztítja végül önmagát. Az ilyen szélbomlasztott társadalomban, ahol mindenki csak jogról beszél, de kötelességet nem akar ismerni, ahol mindenki csak élvezni szeretne,, de áldozatot hozni nem, ott nincs más megoldás, mint erőnek-erejével is helyreállítani a fegyelmet s a megvadult, zabolátlan ösztönöknek áldozó embereket céltudatos nevelő munkával ismét harcra, munkára, kötelesség teljesítésre nevelni. Ez a bomlási folyamat ment végbe a görög-római világban a Krisztus előtti első századtól kezdve s ugyanez Európában a francia forradalom óla. A világnézeti zűrzavar, az egységes erkölcsi mérőeszköz hiánya, a kételkedés, a túlzott szabadság megdöntötte a tekintély és kötelesség, a fegyelem és áldozat elvét s fegyelmet ismerni, engedelmeskedni: már-már gyalázatszámba ment. Az csak természetes, hogy amelyik nemzet hamarabb észrevette, hol a hiba és idejében segíteni igyekezett rajta, az nagyobb lelki felkészültséggel mehetett bele a most folyó fegyveres világmérkőzésbe. A nagyobb lelki felkészültség, nagyobb kötelességteljesí- fés nagyobb fegyveres felkészültséget vont maga után, pedig ezekben az országokban szűkösebben vannak meg a ^gazdasági javak. Akik a gazdasági javak nagyobb bőségéből az illető államok háborús fölényére következtetlek, azok az egész kérdést úgy kezelték, mintha a fa az erdőben, a +szón, a vas, a mangán, az aluminium stb. a föld mélyén már puska, szurony, ágyú, harcikocsi és repülőgép volna s nem kellene hozzá emberi munka, áldozat, leleményesség, lelkesedés még, hogy fegyverré alakuljon. És azután: mintha a háborút a gép egymagában nyerhetné meg s nem volna fontosabb a világ minden harci repülőgépénél az ember, aki benne ül és irányítja. tA nagyobb lelki felkészültség a magyarázata Olasz- és Németország háborús sikereinek. Igaz, Olaszországban még csak tizennyolc, Németországban meg épen csak hét éve folyik az új életre való nevelés, de ilyen rövid idő óla tartó céltudatos nevelő munka is többet ért, mint Francia- és Angolországiban a semmi nevelés, sőt az emberi értékek pusztítása, ami eddig folyt. Ezek után semmi sem logikusabb, mint az, hogy egyedül üdvözítő és minden népre egyaránt alkalmas társadalmi és állami rend »Legjobb :< és »leghelyesebb« államforma nincs. Minden nép alakítsa ki magának a neki megfelelő társadalmi és állami rendet, amint az ő nemzeti, egyénisége és sajátos viszonyai, megengedik és megkövetelik. Amelyik nép. a Legnagyobb szabadság mellett is szívesen teljesíti emberi és polgári kötelességét, becsülettel megőrzi múltja nemes hagyományait, éberen őrködik jövője felelt, az őrült Bécsbcn állandó némel-olasz-horvál haiár- megállapító bizottság működik, amelynek feladata Horvátország határainak végleges megáll api Lása. Az olasz-horvát tárgyalások a legszívélye- sebb hangulatban folytatódnak. Arra a kérdésre, hogy Horvátország kap-e tengeri kikötőt, Rómában azt válaszolják, hogy a lenírt valaki a másik helyi lapban s úgy állította be a dolgot, mintha a zalaegerszegi városi képviselőtestület tagjai épenséggel nem mutatnának érdeklődést a város ügyei iránt. Igaz, néha bizony gyéren látogatják a közgyűlést és a bizottsági ülésekedet, de azért általánosságban igém vádolhatok meg a városatyák nemtörődömséggel. Amennyiben pedig gyér látogatottság tapasztalható, arra nézve több képviselőtestületi tagtársam nevében néhány szóval kívánnék válaszolni s azért kérem igen tisztelt Szerkesztő Urat, szíveskedjék szerény megjegyzéseimnek nb. lapjában helyet adni. lenne, ha diktatúrát vezetne be. Viszont őrülf az a nép, amelyik a legszigorúbb, legemH bertelenebb tekintélyuralmi rendszert nemi vezeti be azonnal, ha a szükség úgy kívánjál s fiai már húzódoznak az élet nagy köteles-» ségeinek vállalásától. Nincs és nem is volna olyan társadalom1* amelyben komoly, építő nyinka alapja ne az egészséges világnézet, valláserkölcsi fel-» fogás lenne. A görög-római sokislenségű vaL- lás-erkölcsi rendel kikezdte annak idején álkultúrák keveredéséből, a kényelmes nyárspolgári életből eredő kétkedés, végül a fő-* lényben lévő, magasabbrendű, egy isten hiten alapuló kereszténység, amely a régi társa-, dalmi formákat megdöntötte s idővel megfelelő újat épített ki magának. A pusztulás prófétái ma ugyanezt a sorsot jövendölik a; mi, kereszténységre épített világunknak- Tévednék. Mert ma, a mi világunkban a kultúrák keveredése ugyan végbement, a világnézeti széttagoltság még inkább megvan, dej nem áll a kereszténységgel szemben egy fölényben Lévő, magasabbrendű világnézet valláserkölcsi rend, mint akkor. Krisztus laI» nítása a sok-sok világnézet közölt egyenes barázdát vágott, amely mellett minden más eltörpült, elsekélyesedett. A kereszténység állandóan tele van duzzadó, fiatalos életerővel, hiszen Krisztus vezeti és így még csoda- művekre is képes és megéri nemcsak az ösz- szes, vesztét jövendölő próféták, hanem az összes ellenséges világnézetek halálát. Mert örökké ifjú, örökké harcos s örökösen lelki felkészültségben áll. (—) gelyhalalmak a Legnagyobb figyelemmel vannak Horvátország érdekeire, mert a független Horvátország a német-olasz barátság jegyében született meg. Az olasz lapok a horvátországi eseményekkel bőven foglalkoznak s azt írják a többek között, hogy a horválok szerint 'Zvoinimir ko- .rónája ismét a régi fényében fog ragyogni. Visszautasítjuk azt a megállapítást, hogy a képviselőtestületi tagok »mindannyian«: nemtörődömségből és kényelemből maradnak! távol a városi közgyűlésektől és a bizottságokban való megjelenéstől. A Lény az, hogy különösen a súlyos adókat fizető képviselőtestületi tagok érdeke is azt követeli, hogy a város közgyűlésén megjelenjenek és a város vezetésében a közgyűlésen keresztül részt- vegyenek, azonban a tárgysorozatok Legtöbbször személyi ügyekkel vannak telítve, ahol a város súlyos anyagi helyzete szembekerül1 a szociális szempontokkal. Minden képviselőtestületi tag tudatában van annak, hogy a A horvátok Zvoinimir koronája régi fényének ragyogását várják A zalaegerszegi városatyák nemtörődöm viselkedéséről
