Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)

1941-04-28 / 95. szám

XXIV. évfolyam. 95, szám. ÄRA 8 FILLÉR 1911. április 28. HÉTFŐ. Megjeleink hétlcöznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tcr 4. Telefon 1! >.^:i»^^.^:>csiMg*<M»giB||||||i|||i|||)||l|| illllirTlirilT POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC íssbbsbgíísK? mssszs^irBssß&stsmaiSB&zs­Muraköz szép napja Tábori mise és rSgtSnzÖtt népgyűlós Cs ■ . v- é - épe mielőbb vissza akar csatlakozni régi hazájához Távirat m kormányzóhoz Vasárnap a kora reggeli órákban is esőre állt még az idő, amikor autóba ültéin, hogy résztveiiessek a Csáklornyára kél béllel ez­előtt bevonult lionvédzászióalj első tábori szentmiséjén. Tartani lehetett azonban attól, hogy az eső bármelyik pillanatban meg'ered­het, még jobban í'eláztatja a különben is erősen megrongált utakat s vagy későn, vagy épenséggel nem érkezhetünk el Csáklornyára. Szerencsére az eső elmaradt s amikor 'kö­tényét elhagyva megpillantottam a varasai hegyek körvonalait, már számítottam arra, hogy nem késünk el s az eső sem mossa el a szép ünnepélyt, amelyre olyannyira ké­szüli nemcsak Csáktornyának, hanem az egész Muraköznek lakossága. Mert, hogy ké­szült, azt az események szépen igazolták. A letenyei MurahidaL a szerbek kiíaka- rodásuk alkalmával ffelrobbantották és így csak jóval Letenyétől nyugatra Muraszeme- nyénél lehetett átkelni kompon Muraközbe. Amikor a Murának egyik kisebb ágához ér­keztünk, a magyar őrség feltartóztatott ben­nünket, mert, amint ismeretes, a honvédfő­parancsnokság rendelkezése szerint csak a katonai halóság engedélye alapján szabad a felszabadult területekre belépni s onnan ki­jönni. Felmutattuk az engedélyt, mire az őr tisztelgett s jelentette, hogy szabad az út Muraközbe. Áthajtottunk a tahidon s azt hit tűk, már túl vagyunk a Murán. Csalódtunk. Pár perc múlva érkeztünk csak az igazi széles, gyorsfolyású Murához. De ott nincs híd, kompon kell átkelni. A komp a túlsói ol­dalon vesztegel és csak többszöri kiáltásunkra lesz figyelmes egy 16—17 éves fiú, aki a kompot átirányítja s az autó rágördül. Sze­rencsésen át is jutunk, de ott azután egy kis baj ért bennünket. Amint az autó le­jári a kompról, olyan nagy sárba került, hogy onnan csak a saját és az utánunk jövő autó utasainak segítségével tudott kizökkenni. No, ez is megtörtént és most már Muraközben voltunk. A sík mezőkön szépen fejlődik a vetés. A végeláthatatlan kövér réteken min­denfelé tehéncsorda legelészik. Muraköz la­kossága szép szarvasmarha-állománnyal di­csekedhetik. Faluhoz közeledünk. Messze ki­magaslik a templom sudártornya. Ez jel­lemzi egyébként a muraközi községeket. Előt­tünk a községi határoszlop Dekanovee fel­írással. A község magyar neve Dékánfalva. Az ünneplőbe öltözött lakosságnak apraja- nagyjia az utcán, mintha sorfalat állanának1. Külön kell hangsúlyozni, hogy »apraja«, mert minden háznál sok a gyermek- Egészen ki­csikék, akik alig tanultak meg még járni, kedvesen integetnek felénk. Az öregebb fér­fiak régi jó szokás szerint tisztelettel sü- vegelik az idegeneket. Ezt a népet még nemi kezdték ki a nemzetgyilkoló sötét bűnök. A mindkét nembeli serdülő ifjúság kerékpá­ron siet előttünk,, mehettünk, mögöttünk — biztosan Csáktornyára. Egyre gyakrabban ta­lálkozunk a jellegzetes muraközi fogatokkal. Ivét széplartású, erős ló húzza a bálul ma­gasan zart kocsit Áthaladunk a szintén né­pes Muragárdony, Belica, Zalaújvár közsé­geken. Mindenütt a sok-sok mosolygó apró- gyermek. Végre beérünk Csáktornyára. Nagyon kevés lóvé lel lel minden házon, a ferences plébániatemplom tornyán is nem- zeíiszínű lobogók. Az utcákon sűrűén liul- J lámzik a nép. A gyalogjárókon már lehe- | tétlenség közlekedni, a kocsiúton is csak aíig. \ Városi rendőrök és magyar csendőrök gon- ! doskodnak arról, hogy a közlekedés báj nélkül legyen lebonyolítható. Mindenkinek mellén nemzetiszínű kokárda, vagy a gomb­lyukban kis szalag. A főteret, amely még a meggyilkolt Sándor szerb király nevét vi­seli, ezrekre rúgó tömet tartja megszállva. Nagyobbára a falukból beözönlöttek, akik a kellemetlen idő és a járhatatlanságig; fel­ázott utak ellenére is megjelentek, hogy ré­szesei lehessenek a szép ünnepélynek, amely­nek megrendezéséről csak szombaton érte­sülhettek a Csáktornyái magyaroktól. 64 köz­ségből zászlókkal és a község nevét feltün­tető táblákkal érkeztek majd térdig érő sár­ban. Több község tűzoltósága testületileg je­lent meg, két községből pedig eljött a kitű­nően betanított rezesbanda is. De a legtá­volabbi községek is küldöttek néhány pol­gári, úgy, hogy talán csak 2—3 község ma­radt képviselet nélkül. A főtéren és a hozzá csatlakozó utcákon elhelyezkedettek szánra meghaladta a 6000-et. A főtéren állott a zöld gallyakból épített díszsátor, amelyben a tábori szentmisét P. Murai Frigyes katonalelkész, Muraköz fia mondotta. Tíz óra előtt vonult fel a honvédzászlóalj a nagykanizsai 9. honvéd gyalogezred ze­nekarának kísérete mellett a térre és oszlo­pokba fejlődött a díszsátorral szemben. A sátort, az oltárt és az oltárképet, a Boldog- ságos Szűzanya képét a Csáktornyái höl­gyek piros, fehér, zöld virágokkal ízlésesen díszítették. A sátor bejárata felett a keresz­tet s a kereszt alatt a kormányzó mellké­pét lielyezLék el. A sátor előtt három, ma­gyarruhába öltözött leány: Szalay Ilonka, Juranics Évi és írón állottak. A tábori mi­sén Csáktornya összes társadalmi osztályai, tisztviselők, iparosok, földművesek, munká­sok teljes számban résztvettek. A székso­rokban nagyobbára a hölgyközönség helyez­kedett el. Az oltár körüli szolgálatot mint ministrán- sok, két honvéd látta el, akik feszes kato­nai mozdulatokkal végezték feladatukat. P. Murai Frigyes katonai lelkész evangé­lium után szenlbcszédcl mondóit magyar, majd muraközi nyelven. A húsvélutáni má­sodik vasárnapra előírt »A jó pásztor evan­géliumot fejtegette. Nekünk is van egy jó pásztorunk, Krisz­tus Jézus — mondotta a többek között —, aki a Kálvárián éleiét áldozta juliaiérl: mind­nyájunkért. Saját szent vérét áldozta értünk és ez az áldozat naponként megújul oltá­rainkon. Most is itt állunk az oltár előtt, hogy mint katolikusok és testvérek kéz-kéz­be téve békében, szere te Ilsen dolgozzunk egy­másért s adjunk hálát Istennek, hogy a há­ború elsuhant felettünk, nem kívánt vérál- dozalol. Fogadjunk itt egymásnak hűséget, mint testvérek, hogy mindig ősszel ártunk'. Amit Isten összekötőit, azt a gazdaasszonyok cselédei és ellenségeink ne tördeljék szét A szentbeszédet mély áhítattal hallgatták végig. Szentmise alatt a katonazenekar régi szép húsvéti • énekeket játszott, Agnus Dei-re pe­dig az »Ave Mariá«-t adta elő remek hang- szereléssel. Utolsó evangélium után a zene­kar a Himnuszt intonálla s az egybegyűl­tek nagy lelkesedéssel énekelték. A tábori szentmise végeztével már oszla­dozni akart a hatalmas tömeg, amikor egy rögtönzött emelvényről erőteljes férfihang sü­vített végig : MED JIMURCI! Muraköziek. Négy háborús kitüntetéssel mellén állott az emelvényre Poszavec György, mihovlyáni (drávaszentmihályi) kisgazda és muraközi nyelven tüzes beszédet intézett a hallgató­sághoz. Mindenekelőtt vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzót éltette, mire a hallgatóság szűnni nem akaró éljenzésben tört ki. Majd éljenzésekkel, ritkán zsivió- val sűrűn megszakítóit beszédében üdvö­zölte az egybegyűlt muraközi testvéreket, az­után a '22 éves átkos szerb uralomról, Mu­raköz felszabadulásáról s Szent IsLván biro­dalmához való visszatéréséről szólott. Végül fölolvasta a kormányzóhoz intézett távirat szövegét, amely magyar fordításban a kö­vetkezőkép h angzik: Főméltóságú Kormányzó) Ur! Főméltóságod legmagasabb kijelentése ér­telmében itt Délen, Muraközben Jugoszlávia megszűnt. Ezzel a Trianonban Jugoszláviá­nak ítélt Muraköz is felszabadult. Mikor az 1941. április 27-én Csáktornyán önszántából összegyűlt sokezernyi fíiuraközi lakos adaadással üdvözli Főméi lóságodat, egy­ben arról értesíti, hogy egyértelműleg a kö­vetkező határozatot hozta : Muraköz a mai nappal visszatér 1000 éves magyar hazájához. Ettől elválasztani többé nem engedi magát. A beolvadás tényével Mu­raköz területe ismét * szerves alkotórésze a Szent István birodalmának, népe pedig egyen jogi állampolgára Magyarországnak. Egyben kimondja, hogy ettől a határo­zattól eltérő másnemű állam jogi helyzetet el nem ismer. Ellenben ünnepélyes esküt tett arra, hogy mint Zrínyi Miklós hős katonái­nak utóda és magyar hazájáért bitófán vér- tanuságot szenvedett Gasparits Márk feren­ces barát önfeláldozó szellemének letétemé­nyese: szabadságának és szülőföldjének vé­delmére fegyvert fogni kész, ha fenli hatá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom