Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-01-18 / 14. szám

2 /.AíjAMEGVEI ÚJSÁG 1941. január 18. európai jótevők adományaiból eltartott is­kolásdiákok. A romok között ... Nem írok többet... Ha Méltóságod jónak látja, kérem alázat­tal, méltóztassék azt a néhány cikkemet fel­olvastatni a kongregációban, esetlég az'egy­házközségi ülésen, amelyben mindent, min­dent megírtam... Küzdünk a pogány világ minden sötétsé­gével, hatalmával ! Ide milyen boldogság, amikor a sok ördögi bálványimádás közölt az új keresztények fejére öntjük a kereszt­vizet ! Épen most nyitottam meg egy új ke­reszténységet, Szioá ciláiig, tegnap keresz­teltem meg az első húsz felnőttet.. . Az egyik fényképen én is rajta vagyok. Talán már rám sem ismer Méltóságod 1 A kemény missziós élet rnegvénített, jobban, mint otthon kétszerannyi idő. Egyelőre asz­talossal faragtattam ki a templom tervét, hogy lássam, mennyi kellene hozzá. Lesz-e belőle valóság ? ... Sok kegyelmet, istenáldást Méltóságod min­iden munkájához, Krisztusban szerető gyer­meke : P. Zsámár Jenő S. .1. kínai misszionárius. Kálót-élet Zalaboldogfán Sok szó esik mostanában a hivatásrendi társadalomról, a nemzeti erők atcsoporto- j sításáról, agrár-kamarakrol s hasonlókról : j ezek mellett tételként hallhatja az ember, hogy az agrár nép maga vegye kezebe sa­ját * sorsának irányítását. Az ú j társadalmi rendben helyet foglaló szociális falunak kepe bontakozott ki a zalaboldogíai KAL minta- gyűlésen is. A komoly munka jegyében le­folyt összejövetelen lelkes szavakkal tett ígé­retet Szalai József ifjúsági elnök, hogy szo­ciális és evangéliumi emberek akarnak lenni s átérzik azt, hogy felebarátjukban Krisz­tus néz rájuk. Bogár Ottó »Ragyognak a székely csillagok«, Belíincs Lajos »Riadó« c. versekkel élesztették a hazafias érzést, amely­nek fokozásához az egyleti énekkar járult j hozzá székely dalaival, víg nótáival, komoly melódiáival ; komoly munkáról tettek jelen­tést az egyes szakosztályvezetők : jelezvén, hogy a fadii életét minden irányban át akar­ják szőni a keresztény szociális eszmékkel. A nívós összejövetel fényét emelte Thassy Kristóf dr. országgyűlési képviselő, aki a szép kezdethez kitartást kívánt s ígéretet tett, hogy a tempósan induló egyletnek se­gítségére lesz a KAL-Otthon létrehozásá­ban. Készéi Imié espereskerüleii igazgató, a közösségi eszmék, az evangéliumi igazságok térhódításáról s közeli átütő győzelméről győzte meg a fiúkat, akik mint a kerület legelső egyletének tagjai, örömmel vállalták a további munkát. Heti gyűlésekkel, törté­nelmi, számtani továbbképzéssel, gazdasági eszmecserékkel folyik az egyleti élet s ala­kulnak a jövő faluvezetői. A komoly munka mellett persze a szórakozás is helyet talál programmjukban : a különféle társasjátékok, színdarabok tisztes vidámságban őrzik meg rugalmasnak az ifjú lelkeket. Nvugodlan ál­lapíthatjuk meg, hogy az egvlet lelke Mag­dics Nándor kende i titkár, jó munkát vég­zett s fiaival példát adóim., katonásan me­netel az új társadalmi rend új útjai;!..,. ^ rh-trLlK-ru-yr.íu.Jt Mindennemű gépdszíjíáo a alkalmas mo­sott rongyot a legmagasabb napi áron ve­szünk. Cím a kiadóban. — A Katolikus Legényegyesület a far­sang folyamán pettyes-bált rendez. Indiison járatokat a Mávaut Letenye vidékén is Vármegyénknek délnyugati része, Letenye vidéke meg mindig nélkülözi a könnyű és kényelmes összeköttetést a megyeszékhellyel és Nagykanizsával, amelynek vidékéhez tu­lajdonképen tartozik és ahová így gazda­sági viszonyai is utalják. Vasútépítésről ez- időszerint beszélni nem lehet; beszélhetünk ellenben arról, bogy a vidék Nagykanizsa— Letenye—Lenti vonalon autóbuszjáratot kap­jon, kiágazással Bánokszentgyörgy felé. Ez­zel két vasúti vonalhoz jutna közel a vi­dék, míg Bánokszentgyörgyön át autóbusz- összeköttetést nyerhetne Zalaegerszeggel. A Nagykanizsáról való jó összeköttetést azért is igényelheti a vidék, mert a nagykanizsai törvényszék területéhez tartozik. Szinte ért­hetetlen, hogy ilyen körülmények között a Mávaut még nem indított ezen a vidéken autóbuszjáratokat. Pedig ezek kifizetődné­nek ám. Enyhít valamelyest a helyzeten az, hogy egy nagykanizsai magánvállalat autóbuszjá­Amíg ugyanis a Mávaut 14 kilomé­teres úton 98 fillért fizettet sze­mélyenként és menettérti jegyet is ad, addig a kanizsai vállalat ezért 1.56 pengőt szed. Olyan óriási tehát a különbség a menet­elíjak közölt, hogy az meglep mindenkit. Ha a vállalat a Mávaut me/ietdíjszabását vezet­né be, bizonyos, hogy a járatok számát sza­porítania kellene. Mindenesetre kívánatos len­ne, hogy a Mávaut terjessze ki figyelmét erre a vidékre és kapcsolja he azt hálózatába. Megközelíthetné így ez a vidék a Balatont, amitől most tulajdonképen el van zárva, ralot tart fönn Nagykanizsa és Letenye kö­zött. A vállalat erre a járatra nem fizet rá. A közönség a járatokat jól kihasználja. Hátránya azonban az, hogy drága ; jóval drágább, mint a Mávaut. A „Nyomorultak“ filmelőadása A Szociális Missziótársulat zalaegerszegi szervezete elhatározta, hogy az Edison moz­góban előadatja Hugo Viktor »Nyomorul­tak« című örökbecsű regényét új átdolgo­zásban. Az előadásokat folyó hó 27-én fél 5 és fél 7 órakor tartják meg 20-—70 fil­léres belépődíjakkal. A tiszta jövedelem a Szociális Misszió céljait szolgálja. A jóté­kony célra tekintettel kéri a vezetőség a város közönségét, nézzék meg minél töb­ben ezt a lélekemelő darabot, amely igen nagy szellemi élvezetet nyújt s felejthetet­lenül marad emlékezetben. A közönség az előadásokon való megjelenésével nemcsak el­sőrendű szellemi élvezetben részesül, hanem a jótékonyság oltárán is egy kis áldozatot hoz. Ismerve városunk közönségének lelkületét, bizton számítunk arra, hogy méltányolja a Szociális Missziótársulat nemes elhatározását, meghozza azt a csekély áldozatot, amely * nek ellenében pompás szórakozáshoz jut és jótékonyságot is gyakorol. Puli, István, Gaál Nyisztor Zoltán dr.. a Magv ar Kultúra jó tollal és nagyszerű meglátásokkal egyaránt megáldott felelős szerkesztője, valahogy egé­szen jogosan vágja a magyar társadalomnak a szemébe, hogy ismer sok »idegen nevű és lelkű urat, akik valaha valahol jeget aszal­tak vagy zabot hegyeztek«, de ugyanez a magyar társadalom nem ismeri halottaii, akik pedig fényesen szikrázó csillagként, mint magyar katona-,- tudós-, nevelő-, vagy mű­vész-eszmények ragyoghatnának a magyar éjszaka sütet égboltozatán. Nem ismeri azo­kat, akik a hitet és az erkölcsöt, a kul­túrát és a civilizációt, az ipart vagy a ke­reskedelmet, a nevelést vagy a művészetet előbbre vitték. Nemrégiben egyik nyilasvezér ajkáról hang­zott el a hamisan hibás állítás : »Ez a nép nem látott jó példát!«. Nekem nem célom, hogy most felsorakoztassam a magyarság nagyjait Szent Istvántól kezdve Apponyi Al­bertig, hogy megcáfoljam a nyilasvezér pro­paganda-ízű, önbálványozásba merült, kilá­tástalanul ködös, fejetetejére állított röppen­tyűit. Nem szeretném a múlt besüppedt, még a nem nyilasok előtt is fele­désbe merült bányáiból legalább egy kis akna részlet kincseit felszínre hozni. Szeretnék helyi nagyokat megmutatni. Ugyan­is megdöbbentően igaz Nyisztor megállapí­tása : --Egy-cgv vármegyei levéltároson vagy mesemondó vénember1 n kívül alig tud va­laki valamit a város történetéről«. Ezért előv ettem Gél in G úla dr.: A szombathelyi egyházmegye történetét s abból kezdtem meg kutatásaimat, bányászásaimat s a következő Zalaegerszegen született papok példáját, alak­ját rajzolhatom ide : Puli György 1825. március 15-én szüle­ien P. Ferenc és* Varsányi Katalin szülők­től. Elég sok utánajárást igényelt, míg meg­állapíthattam a .pontos he-yet. A régi szü­lői ház nincs meg. A Kossuth Lajos-utca 6. szám alatt, Takács Dezső dr. ügyvéd mó­déin épülete emelkedik a kis háznak a He­lyén, amelyet még két éve sincs, hogy le­bontottak. 1850-ben szentelték pappá. Ne­velő, káplán, adminisztrátor, püspöki szer­tartó, püspöki titkár, majd gyors egymás­utánban szemináriumi tanár, kanonok, sze­mináriumi igazgató, e. apát lett. 1886-ban pápai prelálus, 1891-ben nagyprépost. Mint ilv en, 1901. augusztus 30-án Szombathelyen hunyt el. Karrierjének csak jelentősebb lép­csőit adtuk. És nem is ez a karrier a fon­tos. Sokkal fontosabb, sőt egyedül lényeges a lélek karrierje, amely a legmagasabb cél­hoz. Istenhez juttat. Ebből az Isten felé lendülésből, törekvésből ad ízelítőt az 1902. évi első püspöki körlevél: »Puli György ha­lála folytán egyházmegyénk és kát. társa­dalmunk egv kimagasló, közbec.süléssel és elismeréssel hosszú pályán szakadatlanul kör­nyezett alakját veszítette. Halála egyaránt veszteség az Egyházra és Hazára, mert egy­aránt hű fia volt mind a kettőnek. Kiváló érdemeket szerzett magának a papnevelés, katolikus tanügy és katolikus egyesületi élet felvirágoztatása körül. Egész életében csen­desen. feltűnés nélkül, de szakadatlanul mun­kálkodott a jóra ; ahol azonban e körül­mények megkívánták, kiválván visszavonult- ságából, az ügyeknek egész lelkesedéssel ál­lott élükre. Jámbor életű, Isten szíve sze­rinti pap volt. akinek minden törekvése oda irányult, hogy papi kötelmeinek lelkiismere­tes teljesítésével Egyházának minél nagyobb hasznára lehessen«. A Szombathelyi Újság pedig, amelynek megindítói között szerepel, felsorolja azo­kat az érdemeket, amelyeket Istennek ez a sáfára a felebaráti, szeretet vonalán tett. A 2000 forintot, amelyet a püspöki iskolának hagyott, a körülbelül 1300 forintot kitevő jótékony adományait, egész vagyonának ne­mes közcélokra hagyomány ozásál részletezni

Next

/
Oldalképek
Tartalom