Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-01-15 / 11. szám

2 ÓALAMEGYEi ÚJSÁG iiak' küldöm, akiknek köszönök mindent, azt, ami vagyok, és mindent, amim van : elsősorban három forrón szeretett hittaná­romnak : dr. Géíin, Pehm Józsel és Székely László lelkiatyáimnak ! A legnehezebb kor­szakban Főtisztelendőséged vezetett, akkor érett meg a diók és a pap. .. isten áldja nieg érte ezerszeresen ! Krisztusban legkisebb és leghálásahb va- n n nítványa, lelkigyermeke : P. Zsámár S. J. kínai misszonárius. Vélemények a bolgár miniszterelnök beszédéről Belgrad, január 15. A »Vreme« berlini tudósítója foglalkozik Filov bolgár minisz­terelnök vasárnapi beszédének németországi visszhangjával és megállapítja, hogy Berlin­ben tartózkodó magatartást tanúsítanak Fi­lov beszédével szemben. Külföldi sajtókörökben a beszédei úgy jellemzik, hogy az inkább akadémikus jel­legű volt, mint államférfiúi megnyilatkozás. Nem tartják kizártnak, hogy az egy idő óta hangoztatott bolgár kormányváltozásra sor kerül. A. lap tudósítója végül megállapítja, hogy Szovjetoroszország magatartása nem idézett elő semmiféle meglepetést. A zsarolás országából Bukarest, január 15. »A zsarolás királya Pamfil Seicaru« eítn alatt a Buna Vestire nagy cikket közöl, amelyben azt írja, hogy a demokratikus rendszer alatt az újságírás és a politizálás sziámi ikrek voltak és az újságírók csinálták a képviselőket és mi­nisztereket és ezek természetesen igyekez­ték meghálálni nekik minél jobban kiemel­ték őket az ismeretlenség homályából. Az újságírók nem viseltek semmi felelős­séget. Szabadon zsarolták az egyes minisz­tereket és képviselőket és még csak nem is követtek el igazságtalanságot, amikor ezt tették. Aki újságot írt, az legalább egv há­zat épített belőle, a laptulajdonosok viszont olyan vagyonokat zsaroltak össze, hogy rá­juk is ki kellene terjeszteni a vagyon vizs­gálatot. Nemcsak a zsidók zsaroltak a saj­tóban, hanem a román ú jságírók is, sőt özek még jobban zsaroltak, mint zsidó kartársaik. A zsarolók és csalók királya Pamfil Sei­caru is román volt. Megalapította a Curen- tul című lapot és megzsarolt mindenkit, po­litikust, pénzembert, nagyiparost, birtokost: egyszóval, aki engedte magát. A zsarolás­ban egyáltalán nem volt válogatós a ciorogar- lai cigány. A demokratikus pártok annyira féltek tőle. hogy mindig megválasztották őt és szerkesztőségének néhány tagját képvise­lőnek. A Curéntiil palotájának minden egyes köve és téglája zsarolásból épült. A pénzügy dicsérete Kedves Barátom ? Az elmúlt évben sok dicséretet írtam Kó­látok. Tudom, milyen szélesre szaladt az arcod a mosolytól — tőle. Most írok eg} kis borsot, de azért — kérlek — ne szű­küljön össze a nekem mindig kedves ábrá- «atod. Mert megint az adó piszkál. Tudod, ez az adó olyan hálás téma. hogy soha ki nem lehet meríteni, s míg a világ világ lesz. mindig lehet szép és hasznos elmefuttatá­sokat róla írni. Most példáid a kultúra megadóztatása nem hagy nyugtot. Hiába húnyom be a szeme­met. mint a villám, itt cikázik előttem. Az állam ugyanis dicséretesen hirdeti a kultúra azaz az iskolázás szükségességét, de — saj­nos — a kultuszminiszter mellett pénzügy­BUNDÁK rendelésre mértékután legolcsóbban Ifj- Laky Sándor isöcemesfernél kétitUnek Alakításokat vállalok, Zalaegerszeg, Bethlen Qábor-utca 5. miniszter is van. Na nem mondom, ez is jócskán ad, de — hej ! visz is. Ugyebár, azt tudod, hogy a jó tanítók ré- szere vagy lakást, vagy lakáspénzt köteles adni. az iskolafenntartó. Na már most, ha az iskolafenntartó lakást ad. akkor ez után a lakás után adót is kelt fizetni. De nem minden tanítói lakás után. Mert, ha tör­ténetesen az állam, avagy a község a fenn­tartó és adja a tanítónak a lakást, akkor nem kell a drága adót leguberálni. De, ha valamelyik hitvallás (vagy ahogy ők ször­nyű helytelenül mondják : »felekezet«} pró­bál adni lakást a tanítónak, akkor kérlel - hetet]énül csap le. rá a mozgékony pénzügv. Nálunk is van két tanítói lakás. Kétszer kétszobás, külön épületben. Persze, Ti de­rék pénzügyiek úgy veszitek, mintha egy épületben lenne négyszobás lakás. Ezért is kell fizetnünk évente 84.98 pengő állami adót. Na és ez talán elég V Dehogy, kérlek ! Még 38.85 pengőt fizetünk rendkívüli pótlék cí­mén is. Ezt nem értem. Pedig a jó jegyző úr is órákon át magyarázta, hogy miért kell ezt fizetnünk, de nem tudtam megérteni. Aztán később mégis rájöttem, hogy miért van. Legalább is azt hiszem, hogv rájöt­tem. Ámbár---- Szóval így magyaráztam meg magamnak Azért kell ezt a rendkívüli pótlékot fizetnünk, mert ezeket a hitvány, nedves, alacsony, azaz vízözön előtti épü­leteket oda mertük adni tanítói lakásnak. Azt gondolod, vége van már ? Dehogy. Csak most kezdődik ! Jelentkezik a kedves varmegyénk is, »aki« meg 47.98 pengőt va­sal be rajtunk. Igaza van. Ha nem volna tanítói, lakásunk, akkor nem volna mi után fizetni. Ha már itt a vármegye, miért maradna 1941. január 15. Figyelem Háza elé drótfonatot, konyhájába zománcozott asztaltüzhelyt, fiának vi­lághírű PUCH kerékpárt vegyen. Kapható teljes jótállással D. HORVÁTH IMRE mftuaki vaakareekedfinéi Zalaegerszeg Telefen i 54. el a község ? Na, nem igaz ? ! Csak nem fog a község a vármegye előnyére hátrány­ba kerülni. A község tehát lefoglalt tőlünk 55.83 pengőt. S amikor e bájos összeget lá­tom. mindig az egyszeri ember jut az eszem­be, aki a jobb mellényzsebébő! a balba tette a pénzét. Itt közelebb van a szívéhez, te­hát jobban az övé. Mi is így teszünk e ka­tolikus községben : kivesszük a jobb mellény- zsebből a pénzünket és áttesszük a balba. Na, valami nagyon észszerűnek nem tartom. De még mindig nincs vége. Fenntartjuk mi büszke hitvallásos iskolák a rokkanta­kat is. Szegény jó vitéz rokkantaktól nem is sajnáljuk, habár mi is elég »rokkantak« vagyunk, De még nyilvános betegápolási adót is fi­zetünk : kereken 13.96 pengőt. Nyilván azért, mert a mi iskolánk is beteg, nagyon be­teg. Azaz az épület megérett a lebontásra... Végeredményben aztán kijött 247.81 pengő. Egy évű adó. Igaz. tavaly szökőév volt, ta­lán azért ennyi. Azzal hódítom magam, hogy, az idén 1941-ben — bizonyára keve­sebb lesz. hiszen csak 365 nap lesz. Legvégül csak ennyit ! Minden keserűsé­get lenyelve és elhallgatv a csak ennyit ! A sokat szidott »nagy« liberális világban nem fizettek a hitvallásos iskolák tanítói lakásai után semmit. Most a sokat, a nagyon so­kat hangoztatott keresztény kormányzás alatt a szerencsétlen egyházközségek rendületlenül fizetnek.... Egyebekben ölel barátod a kesergő iskolaszéki elnök. Kálót gyűlések Kiskutason január 10-én az espereskerü­let titkára nagyszámú hallgatóság előtt is­mertette a Kálót célkitűzéseit, Horváth Imre zalaboldogfai Kálót tag pedig a Kálót gaz­dasági szövetkezetéről beszélt. A gyűlés vé­gén élénk eszmecsere fejlődött ki a nagy figyelemmel kísért előadások fölött. Sok kér­désre megfelelő magyarázatot kaptak. Vasárnap Bőröndön volt gyűlés. Szentmise után Gosztolya László zalaszentgyörgyi plé­bános üdvözölte a hallgatóságot és a ki­küldötteket. majd Magdics Nándor zalabol­dogfai tanító, kerületi titkár, lelkes beszéd­ben hívta fel a hallgatóságot a Kálót cél­kitűzéseire s hangoztatta, hogy a Kálót az a tábor, ahol minden földművesnek és föld­munkásnak helye van. ha célját el akarja érni. Szalai József, a zalaboldogfai legény­egyesület ifjúsági elnöke, a Kálót négyes pro grammját fejtegette : krisztusibb embert, műveltebb falut, életerős népet, önérzetes magyart. A Kálót gazdasági szövetkezetét Hhorváth Imre bizományos ismertette. A si­keres gyűlést Készéi Imre zalalövői plébános kerületi igazgató zárta be. Kérte a hallga­tóságot, hogy az elhangzottakat szívlelje meg. számaiból, amelyekkel bebizonyította, hogy, — Február 2-án tartja a aaktejiferszogi Daloskör táncos dalestjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom