Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)
1941-01-03 / 2. szám
Megjelenik hétköznaponként délután Szerkesztőség és kiadóhivatal : %-aljaegerszeg, Széchenvi-tér 4 Telefon POLITIKAI NAPILAP Előfizetés: egy hóra 150, negyedévre 4 ft. Felelős szerkesztő : Hirdetések díjszabás szerint. 128. HERBOLY FERENC Postatakarékpénztári csekkszámla ; 49 368. A hivatásrendi gazdasági rendszert igen solv támadás éri azon a címen, hogy az a szak testületek bevezetésével megöli a gazdasági szabadságot és véget vet minden gazdasági kezdeményezésnek. Pedig ez igazi demokratikus rendszer, amelyben minden gazdasági egyed szóhoz jut és a nemzetgazdaságot nem egyesek, hanem az összes érdekeltek intézik. Ebben a rendszerben is lehet szabad gazdálkodás, míg az a köz érdekébe nem ütközik. A munkának ez a gazdasági rendje a legnagyobb változást a jövedelemelosztás terén hozza, tehát épen ott, ahol a kapitalizmus a legnagyobb bűnöket követte el. A kapitalizmus a munkát és annak bérét csak a termelési költségvetés egyik tételének tekintette és ezért a ráfordított kiadást a minimumra igyekezett szorítani minden vérbeli kapitalista. A hivatásrendi szervezet középpontjában a munka áll és célja az, hogy a nemzet minden tagjának lehetőséget nyújtson munkájával, tehetségével, szorgalmával a nemzet gazdasági kultúrájának megfelelő életszínvonal elérésére. Természetesen azt sem gátolja meg, hogy valaki az átlag színvonal fölé emelkedjék, ha a közérdek sérelme nélkül teszi ezt. Tehát itt is lesznek vagyonosabbak, csakhogy ezek vagyonukat nem mások kihasználásával, megrövidítésével, hanem szorgalmas és tehetséges munkájukkal nyerték. A hivatásrendiség helyre akarja állítani a családi tűzhelyeket. Jól tudjuk, hogy a társadalmi szervezet sejtje a család és ha ez felbomlik, menthetetlenül szétzüllik a társadalom is. Ezért a nőket — kivéve azokat a foglalkozásokat, amelyekben nélkülözhetetlenek — visszavezeti a családba, hogy családanyái hivatásuknak élhessenek. Ez viszont csak úgy érhető eb ha a dolgozók családi munkabért kapnak, vagyis annyit, amenm i- ből családjukkal együtt meg is élnek. A proletárokon úgy segít a munka gazdasági rendje, hogy minden dolgozni akaró embernek igyekszik munkaalkalmat teremteni, aki pedig önhibáján kívül munkanélküli, vagy munkaképtelen, arról szaktestülete gondoskodik szociális biztosítás útján. A tőke ebben a gazdasági rendszerben is megtartja fontos szerepét, de a jövedelemelosztás során csak annyi jut a tőkének, amennyi ahoz szükséges, bogy a tőke nélkülözhetetlen szerepét teljesíteni tudja és a termelés rentabilitása biztosított legyen. Ez azonban nem a tőkés, mint ember ellen irányul, mert, ha a tőkés nem tud megélni a tőke jövedelméből, mint dolgozó ember ugyanabban az elbánásban részesül, mint más dolgozók. Két dolgot kell itt megjegyezni : 1. Ä tőkejövedelem nem azonos a vállalkozó jövedelmével. 2. A gyárigazgató jövedelme sem tisztán tőkejövedelem ; egyrésze munkabér és csak a másik része a tőke hatalmi helyzetéből közvetve 'agy közvetlenül eredő nem munkabér jellegű juttatás. A hivatásrendiségben a tőke biztos lesz, a vállalkozások bizonyára föllendülnek és a vállalatok — bár kisebb hasznot fognak hozni — az elvesztett bevételtöbbletet az általános jólét által okozott forgalomban, vásárlóké pességben visszanyerik. A munka gazdasági rendjében kimondják a politikai és közigazgatási pozíciók összeférhetetlenségét és véget vetnek az igazgatósági és felügyelőbizottsági tatárjárásnak. A felesleges főtisztviselők kiküszöbölése után csak azok maradnának a vállalkozások élén, akikre a vállalatnak tényleg szüksége van és nem megfordítva (ezek pedig tényleg dolgoznak, tehát a dolgozók közé számítanak). A dolgok ilyetén állása mellett a hivatási gazdasági rendszerben beköszönt a szociális béke. A nagy vagyoni ellentétek lassankint eltűnnek ; a tőkések is kénytelenek dolgozni, a dolgozók viszont jövedelmükből megtakaríthatnak s így egy nagy kiegyenlítődés kezdődik, amelynek — ha zavartalanul folyik le — végén mindenki munkás és tőkés lesz egy személyben. A hivatásrendeknek egymás mellé állítása bizonyságot szolgáltat arról, hogy csak egy nemesség van : a munka nemessége s ennek a köztudatb'a való átszivárgása dönti le az egyes társadalmi osztályok között meredező kínai falakat. Gayda cikke az olasz-török viszonyról Rómából jelentik : Gayda érdekes cikkben foglalkozik a török sajtó magatartásával. A Giornale d’Italia főszerkesztője megállapítja, hogy a török újságok néhány hete egyre erősebb és hevesebb hangon írnak Olaszországról. »Mit jelent mindez ?« — kérdezi Gayda. — »Arról van szó, hogy papíroson támogatják Angliát a Londonnal kötött szövetség alapján ? Más, sötét okok vannak a háttérben ? Nem akarunk a diagnózisok és jóslatok területére lépni, de elegendő, ha megjegyzések nélkül jegyezzük fel a tényt. A török ügy figyelmet érdemel !« (C) ».^-.««w^.— <*-. ir°- -"• rí r—iii~^_ -n ~ ir\ r~i, rii^i«"- hí«r^j~-ti^UTTnn^~i||ii'r%i.~Tiiinaiii^i^; Két magyar malom szállított lisztet m Vatikánnak Mint minden évben, úgy az idén is ma- j gyár búzával és liszttel látták el a Szentatya j közvetlen környezetét és a Vatikán államot is. Ez évben 6000 métermázsa lisztet szállított a magyar malomipar a Vatikán államnak. Ebből 4500 métermázsát a Hungária Gőzmalom, 1500 métermázsát pedig ä Borsod-Miskolci Gőzmalom szállított le. A vatikáni udvar részére a legkitűnőbb válogatott tiszavideki búzát, illetve lisztet szállítottak a malmok. Kinevezések a postán A kormányzó a kereskedelmi miniszter előterjesztésére Galambos Ferenc (Keszthely), Ba- rabás Gyula (Tapolca) postafőtiszteknek a posta felügyelői címet és jelleget adománozta. A kereskedelmi miniszter Ilarasztos Ferenc (Nagykanizsa) postafelügyelőt a VII. fizetési osztályba postafőfelügyelővé, Hebenstreit Jenő (Zalaegerszeg) postafőtisztet a VIII. fizetési osztályba postafelügyelővé, Linter Dezső (Keszthely) postaellenőrt a \ III. fizetési osztályba postaellenőrré nevezte ki. A postavezérigazgató Perjés István, Baksa Géza dr., Deák Jenő nagykanizsai I. osztályú postatiszteket postafőtisztekké, vitéz Szabó István, Kárpáti Ferenc nagykanizsai, Krefcün József tapolcai, Mercenyi József és Cserhalmi Rezső keszthelyi II. osztályú tiszteket I. osztályú postatisztekké ; Tóth Béla nagy kanizsai postagyakornokot II. osztályú postatisztté ; Bíró Árpád nagykanizsai postaforgalmi díjnokot postagyakornokká ; Wrana István nagykanizsai postasegédellenőrt postaellenőrré ; Szecsődy Mária nagykanizsai kezelőnőt posíasegédeílenőrnővé; Mátlyássy Andor zalaegerszegi postaműszaki segédtisztet műszaki segéde!lenőrré ; Sió Gizella nagykanizsai jpos- tadíjnoknőt postakezelőnővé; Jakab Gábor II. osztályéi nagykanizsai szakaltisztet I. osztályúvá ; Mezei Mihály nagykanizsai II. osztályú postavonalmestert I. osztályúvá : Tóth Ferenc zalaegerszegi, Jámbor Ferenc letenyei II. osz- tályú vigyazokat I. osztályú postavonalfelvi- gyázókká ; Gerlach Ferenc keszthelyi, Márton János és Dénes János nagykanizsai, Szabó József zalaszentgróti Ií. osztályú vigyázókat I. osztályú vonalfelvigyázókká nevezte ki. Az államépítészeti hivatalnál. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter Kőszeghy Károly, Lendvay Dénes és Pora Ferenc oki. mérnököket a zalaegerszegi államépítészeti hivatalnál a X. fizetési osztályba leir. segédmérnökökké nevezte ki.
