Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)
1941-01-11 / 8. szám
1941. január 11. ZAJLAMEGYEl ÚJSÁG 3 Ionosén cseh tisztviselőkkel, szolgabírókkal stb., az úgynevezett Bach-huszár okkal osztrák szellemben vezették a közigazgatást és törvénykezést. Ä magyar közéletre nehezedő és legnagyobb elleuségét a magyar nemzetiségben látó önkényuralom még a magyar ruha, sőt még a korszakéi! viselését is rendőrileg üldözte, betiltották még a táncvigalmakat, különösen pedig a magyar táncot. A bosszúálló és mindenütt összeesküvést és lázadást szimatoló hatalom végnélkül zaklatásokkal kínozta a közönséget. Minden szabadabb szó tiltva lévén, i un ipa Mihály igaz és eléggé éríhetó jelképekben vigasztalta és bátorította keserű gyászba merült honfitársait. Emiatt üldözést is szenvedett. Leg hatásosabb költeményéért: a »Gólyáért« két ízben is állították a kassai császári törvényszék elé, szabadlábra helyezésekor erősen a lelkére kötvén, hogy : »most frei, de több Gólya nem csinálni«. Az eitipró rendszer azonban nemsokára kénytelen volt tapasztalni, hogy az erőszak csak ideig-óráig érhet el, de akkor is csak látszólagos eredményeket. Mert a rázúduló eseményeknek egész özöne által lesújtott és nemzeti érzésében vérig sértett és lealá- zott nemzet csakhamar ébredezni kezdett első kábultságából. Elsőben is tüntetve tiltakozott az idegen eredetű táncok és öltözetek ellen. Az ellenhatás egyre nyíltabban és bátrabban jutott kifejezésre a közélet egész vonalán. Az elkábult nemzet csakhamar felocsúdott tehetetlen aléftságából. A társadalom egvre melegebben pártolta és gyámolította az irodalmat és a művészeteket. A magyar játékszínt felkarolták. A költészet világában is új és mozgalmas élet keletkezett. Az 1859-iki nagy nemzeti ébredésben pedig különösen a magyar hölgyek jártak elől buzdító példájukkal. Így például az Akadémiában tartandó legjelesebb felolvasás ju talma zására évenként 78 aranyat ajánlottak fel, s a többi között ők kezdeményezték Lendvay Márton kiváló színművész szobrának felállítását. A fiatalság szívében is akadályt nem ismerő erővel lángolt fel a nemzeti érzés. Már az 1852-iki farsangi bálokon is követelte és táncolta, másfajta táncok tüntető mellőzéseivel, a csárdást, még a nyilvános táncvigalmak alkalmával is. Hiába tiltotta a rendőrhatóság é$ végre be kellett látnia, hogy képtelenség volna parancsban határozni meg, hogy az emberek milyen táncot lejtsenek, ha vigadni akarnak. És hogy még hathatósabban jusson kifejezésre a társadalomnak a fennálló kormányzati rendszer ellen táplált közérzülete, a nemzeti táncokkal kapcsolatban, felmerült a magyar ruha viselésének gondolata is. S a gondolatot követte a tett. 1857-ben a pesti jogászok bálján, az akkor Jogász-dali- dúnak nevezett táncvigalmon, a férfiak kevés kivétellel csaknem valamennyien »attila«- nak nevezett, hosszabb szabású zsinóros dolmányban és fekete nyakkendővel, a nők kivétel nélkül magyar vállfűzőkben és gyöngy- zsinórzatú, ezüst csipkézetű, vagy hattyúprémes magyar viseletben jelentek meg, míg a hajadonok fejét gyöngyös párta, vagy virágokból font pártaszerű koszorú díszítette. Amikor pedig 1859-ben Ausztria elvesztette olaszországi háborúját és a gyűlöletos- sé és nevetségessé vált Bach-rendszer megbukott, a nemzeti visszahatás egyre tudatosabban és egyre erőteljesebb tüntetésekben nyilvánult meg. A magyar ruhaviselet már nem csupán táncjelmez volt, hanem mindinkább általánossá, szinte kötelezővé vált, úgyhogy még a gyermekeket is magyaros huszár- vagy csikósruhába öltöztették. [ És ekkor kezdett általános, hazafias szóMEGJELENT■ Édesanya mu A 496 oldalas, 29 művészi melléklet- tel illusztrált mű ára 8 mngő. kassá és gyakorlattá válni a Szózat és a Himnusz éneklése is. Már nemcsak a magánházak szűk körére szorítkozott két nemzeti énekünk, hanem a szélesebb körű társas összejöveteleken is felzendült, később pedig már kint az utcán is. Az ifjúság minden alkalmat megragadott, hogy eléneklésükkel tüntessen, s az utca népe is lelkesen csatlakozott az ifjúsághoz, amiből természetesen v érés összeütközések támadtak a rendőrséggel és a katonasággal. Hosszt! idő után már Szent István király napját is meg merte ünnepelni a nemzet. Az ország nyugtalansága és elégedetlensége egyre fokozodoK s az ellenséges üidu- latú kormányzati rendszer ellen érzett elkeseredés egyre élesebben ütközött ki a lakosság külső magatartásából. Á hazafiul kétségbeesésében öngyilkossá lett Széchenyi István gróf pesti temetésén résztveít mintegy 80 ezerre tehető gyászoló tömeg, a hercegprímás végezte gyászistentisztelet után, buzgó áhítattal zendített rá az utcán a Szózatra és a Himnuszra. Hogy a közönségnek ebben a magatartásában egyszersmind az egész ország közhangulata jutott kifejezésre, jól tudhatta a temetésen megjelent Benedek Lajos főkormányzó is. Ö különben nem viseltetett rosszindulattal a magyarság iránt, jól ismerte, sőt több ízben is híven tolmácsolta a bécsi kormány előtt a magyarság jogos követeléseit. Az ország kormány ázásában követendő magatartását a kinevezésekor közzétett kiáltványában a következőket jelentette ki: »Mint a császárnak feltétlenül hű, régi katonája s alattvalója, s mint a hon fia, minden erőmből, teljes odaadással azon leszek, hogy legkegyelmesebb fejedelmünknek jóakaró szándékait az ország javára lelkiismeretesen eszközöljem.« Nyilatkozatát a következőkben végzi: »Azért én az ország érdekében, s magas kötelesPehm József pápai prelátus című könyve, amely gyönyörű tartalmával és kiállításával a könyvpiac legszebb könyve. Kapható a Zrínyi ti. könyvesboltjában ségem helyes felfogásában a kedélyeknek bárminő jogosulatlan köznyilvánítások általi minden háborítást tiszta lelkiismerettel és szilárd akaratom teljes elhatározottságával gátolni fogom.« És a táborszernagy-kormányzó szavát: katonásan beváltotta, mert a végső eszközöktől sem riadt vissza, hogy az országszerte fenyegető zavargásokat elnyomja és az egyre sűrűbben megismétlődő hazafias tüntetéseket elnémítsa. Azonban, minden erőlködése hiábavaló volt, mert a közérzületet semmiképen sem fojthatta el. Kíméletlen és erőszakos intézkedései nem hozták meg a kívánt eredményt, amint azt már a Széchenyi temetésén is közvetlenül tapasztalhatta. Mert a leigázott nemzet fiai rendületlen hívei maradtak hazájuknak és hatalmas erővel adták értésére az idegen kormányzatnak, hogy a nemzet megfogyva bár, de törve nem él és élni akar ! És a magyarság IiŐ imáját meghallgatta az Ür, mert meghozta a jobb kort, az 1867-i kiegyezéssel megindult víg esztendőket: a nemzeti szellem ébredésével, az alkotmányos Magyarország újjáteremtésének korszakát. Ámde a talpraállás, a munka és a békés nyugalom napjainak, éveinek zavartalansága sem volt túlhosszű életű. Mert a történelem tanúbizonysága szerint a magyarság öröfc sorsa, hogy életlefolyásában szinte ritmikus egymásutánban váltakozzanak a fellendülés és hanyatlás, az esés és emelkedés, az el- esettség és a megújhodás korszakai. így váltották fel a Raeh-korszak bukása után felderült évtizedeket a világháború megrázkódtatásai, nemzeteket megalázó és lesújtó zárópontjával, a trianoni békeparancs - csal, amely az ezeréves Magyarország területének megcsonkításával hazánkra is végzetes csapást mért. Sz. A« Levél Göcsejből Kedves Szerkesztő Urain 1 Igazán kedves jó Uramtól, hogy így aggodalmaskodik. Istennek hála, úgy lassan egészség dolgában. A téli nyavalyás köhögéseket jóanyám iparkodik kiverni belőlem jóféle hársfateával. (Rum és cukor nélkül, inkább egy kis mézzel esedékes alkalmakból Szerkesztő Uramnak is melegen ajánlom.) Szóval nem betegség miatt késett így meg levelem. Még csak a cudar idővel sem mentegetem magamat. Fránya időnk volt a szent ünnepek táján, az igaz. És úgy járhatott volna levelem, mint azok a szegény emberek (úrfélék voltak az asszonyok bundái után ítélve), akik keservesen korcsolyázhattak ki Bocfölde körül az autóbusz megállóhoz, látszott rajtuk, hogy jól összefagytak már, de a buszra mégsem kerülhettek fel, mert csak egy pillanatra megállt és az előzékeny vezető kanya- rintott egyet kezével : sajnálom, nem vehetek fel utast, mert egyetlen hely sincsen. Szóval lemaradtak a szegények. Mondom, még a levelem is elakadhatott volna valahol a hóban. És még ez sem volt az oka hallgatásomnak. Ugye, most már nagyon kíváncsi,
