Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-03-29 / 72. szám

4. ZALÁMÉIG YEí ÚJSÁG 1941. március 29. Ré£i zalai utazás XII. SZENTMIKLÓS. Szentmiklós leié haladok. Útba ejteni Csör- nyeföldét, Vörcsököt és Dobrit. A Kerka hid­ráról enyhe emelkedőn visz fel az út a domb­ra, ahol még a vár romjai most is látha­tók. Váráról nevezték, illetve írták régebben Tornyiszentmiklósnak, Torniszentmiklósnak, azaz Torny(i)szentmiklósnak. írhatnánk így is: Várszentmiklós. Szebb is lenne ez, mint Tor- nyiszentmiklós. ahogy ma jd a korcs XX. szá­zad nevezi.. . Eredetileg az Atyusz nemzetség birtoka. En­nek kihaltával Benedek választott veszprémi püspök és testvére kapják meg. Tőlük nem: sokára a Hahót nemzetség — a lendvai Bánffyak — kezébe kerül. . . . . Ezekre gondolv án érkezem meg Do­minus András plébánoshoz — 1501-ben. A plébániája nagy, híveinek száma sok, de azért baj nincs, mert van jó, derék káplánja. Temp­loma a romladozó vár mellett épült, lakása meg a dombon áll, ahonnan messze el le­het látni a Kerka, a Lendva és a Mura v öl - evébe. tis következtében 12 család halt ki s mind­össze 10 család maradt a faluban 1711 -re. Hat év múlva 23 család és 1778-ban pedig 384 ember lakta ... 1863-ban. itt s felszámolták a jobbágy vi­lágot ... És a földesúr jóvoltából majdnem elegendő földhöz jutottak . . . ... És utamat nem folytattam Üzenet jött hazulról, hogy a Vük bácsi, a jó Vük bácsi beteg, nagyon beteg. Szekerem rúdját rög­tön hazafelé fordítottam. A táltosok repül­tek hazafelé, de nekem ez most csigaván- szorgásnak tűnt csak .. . Nem nyughattam lelkem elszáguldott a kis házba, ahol most a nagybeteg fekszik ... Aztán v égigpillangóztam az elmúlt szép év eket, a \ uk bácsiv al töltött kedv es napo­kat. Mikor idekerültem, már évek óta temp­lomaivá volt s akkor épen a nyolcadik X-et tiporta. Annyi közvetlenséget, bájt. kedvessé­get öreg emberben soha nem láttam, mint benne... És a memóriája! Micsoda csodá­latos módon és pontosan tudta a régi dol­gokat ! Sokat, igen sokat elmondott nekem, Égy-egy ilyen beszélgetés alatt a bölcseség- nek. a földi élettől immár semmit sem várd derűs életszemléletének mennyi gyöngyét szórta szét maga körül 1 A mi templomunkat hogy szerette ! Meny­nyi sok időt töltött ott : söpört, porolt,, ke­léit, rakosgatott, igazgatott benne. Egyszer aztán ennyi buzgóságát látva, sóhajtva je­gyeztem meg : Istenem ! Yuk bácsi ! csak most volna maga még 30 éves ! És ő -— az ő. naív egyszerűségével mondta : Hiszen csak ötven is — ha lehetnék ! így érkeztem meg. Feladtam neki a szent­ségeket, azután elbeszélgettünk. Ö, hazaké­szül \e, méltóságteljesen, mondhatnám, vidá­man. Én bizony lekonyult fejjel. Nem jött meg a kedvem mellette, pedig máskor... Észre is vette lehangoltságomat s ő vigasz­talt. A haza röppenni készülő tiszta lelkek derűs egyszerűségével mondta : Hiszen nem­sokára majd találkozunk ! Rábólintottam. Igaz is, mi az az egy pár • esztendő, ami esetleg nekem is hátra van . . . Fölkeltem. Elbűcsúzkodtam. Tudtam, hogy ebben az életben többé nem beszélhetünk. Az­tán kiléptem az ajtón s letöröltem könnyes szememet. . . VÉGE. 1534-ben az adóztató hatóság 16 portát és 6 zsellért talált. \ iszont 1550-ben itt és Újfaluban 45 porta fizetett adót, de 20 év múlva csak 24, tehát valószínű, hogy a tö­rök már itt is járt. 1578-ban a falu hódol és adózik a töröknek, de 6 év múlva nem. Azonban a török, úgy látszik, móresre taní­totta őket, mert 4 év múlva már buzgón fi­zetnek. 1629-ben például ezt adózták a tö­röknek : 30 forint sarcot, 12 forint császár­adót, 8 forint pasa ajándékot. 5—5 kila lisz­tet és zabot, 5—5 pint vajat és mézet. Egész csinos summa ! A lendv ai Bánffyak ú j hitre is v itték őket. Előbb evangélikusok, majd reformátusok let­tek. 1629-ben még Muraközi Márton volt a ref. lelkésze. Ekkor vagy utóbb Bánffy Kristóf elűzte a prot. prédikátort s talán katolikus papot is hozott be. 1761-ben azonban azt írják, hogy mindössze 40—50 éve van itt katolikus plébános. Továbbá, hogy a régi templom még áll ugyan, de rossz állapot­ban és, hogy még van 2 akatolikus, azaz protestáns lakója. A régi, rossz templom helyett 1772-74-ben épült az új, szép templom, amelynek szen­télyét 1774-ben (vagy 75-ben) Czimbál Já­nos ki is festette. 1696-ban csak 9 család lakta, hét év múlva meg már 14 család. Az 1709—10. évi pes­********************************** CHINBIN ÚJPEST Kapható: Drogériákban és füszerüzletekben Kamatmentes termelési hitelt kapnak a szőlősgazdák A múlt évben a szőlőgazdaságot sorozatos t elemi csapások érték. A kormány a csapá­sok súlyának enyhítése és a folyó évi ter­melés biztosítósa végett gondoskodott arról, hogy a legérzékenyebben sújtott és arra leg­jobban rászoruló szőlősgazdák hitelben ré­szesüljenek. A Magyar Szőlősgazdák Országos Borér- tékesítő Szövetkezete tehát termelési köl­csönt fog a szőlősgazdák rendelkezésére bo­csátani. A kölcsön kamatmentes. Az adós­nak csak a kölcsönnel kapcsolatos kezelési költségeket kell viselnie. Ä szőlősgazdák a kölcsönöket az idei szüret után érvényes in­tervenciós árak mellett mustban vagy bor­ban törleszthetik, az adós szőlősgazdának azonban kívánságára módjában lesz azt kész- pénzben is törlesztenie. A kölcsön a folyó év végén esedékes. A kölcsönben mindazok a szőlősgazdák ré­szesülhetnek, akiknek a múlt évben holdan­ként! átlagtermésük nem haladta meg a há­rom hektolitert, ha a szőlőművelés főfoglal­kozásuk, szőlőjüket állandóan művelik és nin­csen a szőlőművelésből eredő jövedelmen kí­vül más olyan keresetük vagy jövedelmük, amiből a termelési költségeket biztosíthat­nák. Nem részesülhet kölcsönben az a kisgazda,, aki direkttermő szőlőt (Noaht termel, va­lamint az. akinek a borárak emelkedése ide­jén még jelentős borkészlete volt és így az áremelkedés révén biztosíthatta a termelési költségeket. Ezt a szőlősgazdák részére rendkívül ked­vező lehetőséget a kormány áldozatkészsége teremtette meg azzal, hogy a kölcsönnyúj­tás feltételeit biztosította és a kölcsön ka- matlerhét magára vállalta. ********************************************************************** Akik a magyar őshazát keresték Most 700 esztendeje a magyar történe­lem egyik legszomorúbb fejezetének, a ta­tárjárásnak. A tatárok vad bordáinak közel­ségéről az első hírt egy magyar utazó, a domonkosrendi szerzetes Julián barát hozta Magyarországra, aki nagy viszontagságok és fáradalmak közepette indult el útnak Ke­let felé, hogy megtalálja Ázsiában a magyar őshazát. II. Endre király és a fiatal I\ Béla támogatásával indult el útjára azzal a céllal, hogy megtalálja a Keleten maradt ős­magyarokat és megtérítse őket a keresztény hitre. Az akkori közlekedési viszonyok ter­mészetesen nagy akadályokat gördítettek út­jába, de a tudós magyar barát minden aka­ratát megfeszítve nekilátott az útnak és vég­eredményben el is érte célját. Először Konstantinápolyba jutott el. majd a Fekete tengeren keresztül Tumán kauká­zusi városba, onnan pedig a nagy pusztasá­gon át, az úgynevezett Nagy Bolgárország­ba ért. Ott egy asszonytól hallotta, hogy az ősmagyarok az Ethyl folyó mellett laknak, néhány napi járásnyira. Utitársai sorra kidőltek, de ő oda is elment, az Ázsiában maradt testvér magyarok szí­vesen fogadták, de akkor elterjedt az a hír, hogy a tatárok vészes hadjáratra indulnak Európa felé. 1236 végén hazasietett Julián barát, majd egy évvel később másodszor is megtette az utat társával, Gerardus baráttal. A tatárok közeledtéről jelentést tett a pápa helyettesének, a perurgiai püspöknek. Útjá­ról a Vatikánban feljegyzések vannak és ezek a magyar őskutatás szempont jából rend­kívül fontosak. Sajnos, az ázsiai testvérné­pet az Európa felé özönlő tatárság beleol­vasztotta a maga néptengerébe s az őshaza testvérnépe eltűnt... Míg Julián barátnak sikerült elérnie a ki­tűzött célt, addig egy másik nagy magyar tudósnak : Kőrösi-Csoma Sándornak, aki ugyancsak az őshaza keresésére indult, ez nem sikerült, de herv adhatatlan érdemei v an­nak a földrajzi és a nyelvtudomány körül. Most van 120 éve. hogy a liáromszékme- gvei körösi születésű Kőrösi-Csoma Sándor elindult Ázsiába. Már fiatal korában kutatott a magyarok eredete után, de csak 31 éves \

Next

/
Oldalképek
Tartalom