Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-02-06 / 30. szám

2 «p ZAHAMBGt®! UJSXG mt. mm* mm mmm Védekezés a gümfikór eilen Február 16-án Tuberkulózis Hét kezdődik Az Országos Tuberkulózis-elleni Szövetség február 16-tól kezdődően Országos Tuber­kulózis Hetet rendez, amelyet Johann Béla dr. belügyi államtitkár rádióbeszéde nyit meg. Belekapcsolódnak természetesen a ható: ágok és a kultuszminiszter rendelkezése alapján az iskolák is. Az iskolákban előadásokat tarta­nak a gümőkór pusztításairól, az ellene való védekezés szükségességéről gs lehetőségeiről. Az iskolaépületekben propagandaképeket he­lyeznek el, a tenulók között képes, verses propaganda számolócédulákat osztanak ki. A városok és falvak forgalmasabb helyein pro­paganda falragaszok figyelmeztetik a közön­séget a gümőkór elleni védekezés fontossá­gára és szükségességére. Lapunk a Tuberkulózis Héten felvilágo­sító cikkeket közöl. Zala vármegyéiül 15 községében vezették be a gyermekétkeztetést Az állam 38,880 tengőt adott erre a célra A Zöldkercíztes gyermekétkeztetési akciót a kormány a folyó évben széles alapokra kí­vánja fektetni és azért nagyobb összeget ad erre a célra. Az összegből Zala megye 38.880 pengőt kapott, de több községben és város­ban helyi forrásokból is gyűl össze pénz az gkcióra. A tervezet szerint — egyelőre —- április végéig tartana az étkeztetés, amely­ben 1250 óvódás és iskolásgyermek része­sülne, akik naponkint tejből és kenyérből álló reggelit s 1—2 tét meleg ételből álló ebédet kapnak. összesen 15 községben lesz gyermekétkez­tetés. Az államsegélyen kívül helyi forrá­sokból fedezik a szükségletet : Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely, Tapolca. Sümeg, Csabrendek, Zaíabér, Fakód, tisztán csak ál­lamsegélyből ; Zalabér, Murakér eszíúr, Fi- tveháza, Csáford, Balatoníüred, Alsó- és FelL sőzsid. 1 Zalaegerszegen már folyamatban van az; étkeztetés, amelyet az óvodában bonyolíta-i nak le. I Válasz a nyilasoknak t Csupán azért kér helyet ez . a eQík itt az újságban j inert ennek az újságnak a hasáb­jain jelent meg az írás, amely »A Szentírás és a . nyilasok« címen Négy es érzelmeket vál­tott ki. Voltak, akik minden szavát helye­selték. voltak, akik féltve intettek, de vol­také akik dühödten mérgük nyáladéival táj - tékozták; magam pedig a legnagyobb lel­kiismereti elégtétellel gondoltaiéi arra, ér­demes volt megírni. Minthogy szerkesztői te­vékenységem megszűnt és hivatásom egészen más területet jelöl tevékenységemnek, nem gondoltam arra, hogy ismét nyomdafestéket lásson a nyilasokról való véleményem. Mun­kám közepette lepett meg a m. kir. posta -azután egy lappal. Még ez sem zökkenthetett volna azonban ki munkámból, ha nem gon­doltam volna a sunyi alattomosságra, amely­nek eredménye volt ez a lap és amelynek következéseként a nviLasberkek repedt dobi­ját verő kisbírója rekedt torokkal ordít­hatná : egy lappal sikerült megfélemlítenünk, elhallgattatnunk azt a kellemetlen frátert. Ezért bátorkodom idehozni az újságolvasók józan közvéleménye elé erről az esetről a véleményemet. Na es most kezdjük mindjárt a levelező­lap képén. Krisztus van rajt, amint a zsi­dókat ostorral kezében kergeti ki a temp­lomból. Krisztusnak, a földreszállott l3i:en- f úrnak a cselekedete mindig és minden kor számára örök példa. Azonban azt hiszem, isiengyaiázás és feneketlen ostobaság, korlá­toltság a felebaráti szeretetet hirdető Ür Jé­zus cselekedetében fajgyűlöletet és nem a templomgyalázás bűnét igazságos szigorral megítélő bírónak szentenciáját látni. Iga­zolja állításomat az evangélista is, áld a» esetet leírja. Szerinte ugyanis itt teljesedett az Ür Jézuson az ószövetségi próféta jö- j vendölése : »Hazádért való buzgóság meg­emészt engem«. Azután azt is jól tudjuk, hogy a nyilasok Tvxisztus-kulíuoza kirne ül a va'óban undok áru okát kikerge .ő Megváltó, ábrázolásában. Krisztusnak az isteni arcát más formában nem ismerik, többi fölségec; tanítását nem valósítják. Jogos ez az állí­tásom, bizonyítják azok a nyilasok, akiket gyilkosságra és felségsértésre váló szövetke­zésük miatt az ország legfelsőbb bírósága ítélt el. De a többi nyilasok se dicsekedhet­nek. Csak tessék körülnézni őszintén : akad-e; köztük komoly lelkiéletet élő, a Szent Ágos­ton értelmezte civitas Dei terrenat, a föl­dön Isten országát kiépíteni szándékozó em­ber ? Mily jól tennék a nyilasok, ha egy- kis lelkiismeretvizsgálatban erről számot ad­nának maguknak. Azonban ne folytassuk tovább az elmél­kedést. Aki magát kereszténynek nevezni akarja, látnia kell, már a Szentírásról való. véleményük miatt is, hogy a mostani nyi­mmmmrnmmm Iasok és a vallás nemcsak __ ha nem egyenesen eavinással szemben álló fo­galmak, hiába fejtik víselkedhfeöteet a libe­ralizmusból kölcsönzött, márkázott falazó alá: A vallás »^aagan.Ägy! Olv assuk inkább az írást. Na nem sokára, taksáltak. Három szó­val és három aláírass»! elintézettnek véltek, vagy pedig nem tellett többre fogalmazó tu­dományukból a jelszavaknál: »Nem felej­tünk ! Kitartás ! Győzünk ! Ezt írták nekem, Először is mit nem felejtenek '( Nem fe­lejtik a múltkori cikknek kitanítását, amit már elemiben meg kellett volna tanulni., t. L, hogy az ószövetségi Szentírás a Szentlélek Úristen sugalmazásából írt könyvek gyűjte­ménye ? Ennek őszintén örülnék. Jobb ké­sőn megtanulni valamit, amit vétkesen el­mulasztottunk, mint soha. Vagy talán nem felejtik el, hogyü antiszemitának, vág) amint egy következő, nagyon ügyes vezércikk (nem tudom, ki volt a pompás sorok fogalmazója) kijavít, asemitának vallottam magam a fe­ledhetetlen Proh ászka nyomán t Ez hidegén hagy. Jegyezzék meg maguknak a kedvesen »nem felejtő urak, én ezt egész termé­szetesnek tartom. Ősi örökségem nekem aaé- mitizmus. amelyet akkor kaptam* amikör a zsidóság nem fogadta be a Megváltót, ke­resztre feszítették, az Egyháznak pedig mint a tovább élő Krisztusnak esküdt ellenségeivé váltak. Azonban azt hiszem, észt is, azt is felejtik és ahogy mindenki az első szem- pillantásra érti, egv nevetségesen alamuszi, na ívül botor fenyegetést tartalmaz a jel­lemző figyelmeztetés: »Nem felejtünk U Itt szabadjon felhívni a figyelmet, nem a sze­mélyes bátorságomról van szó, hanem elő­ször is biztos, hogy a magyar faj más. mint a román, ahol a vasgárda szörnytetteábeu bünteti a nép balkánin primitív önmagát es tobzódik az efféle bosszúban. A magyar nem­zet sohasem' fog teret engedni egy megke- veredeft forradalomnak, ahol a személyes bosszú bőszéül vadállat módjára dühönghet. Aztán meg j v annak a jelenben i* erőslkezű vezetői az országnak, akik a cinikus «9. el­vetemült gpüösztévőkct megfelelő lupdon sem­legesítik, ahögy a legutóbbi kúriai ítélet iga­zolja. De ni eg azután álom marad kedves levélírók, fantasztikus , álom, hogy valami'' kor is vézetőszerepet játszhatnak; ebben fiz országban. fjn elhiszem, álmodoznak arról, hogy hármáig, akik a négy szó alá odabigy- gy esztették becses nevüket, ezért a nggyazegfi teljesítményéit legalább is képviselők* hanem miniszterek Résznek. Mégegyszer hangsúlyo­zom, álam ez, lidérces álom, amely meg­fekszi gyomrukat és vadul zöld képeket; vá­dit kába alvásukban fantáziájuk elé. Még- ösak az se tévessze meg, hármukat, de (a magukhoz hasonló többieket se, hogy hold­kóros sétaItatásuknak vaimak bámulok Egy­szeresük felébrednek, akkor pedig őszintén lehet aggódni azért, hogy nem bírjak ki áz igazi hazaszeretet világát, amely nem fenye­getőzik, nem fajul önhnádássá, nem üti a nagydobot, nem ordítja magát rekedtre a »bátorításban«, hanem mindenki dolgozik a mindennapi élet kotelessgé teljesítésében, mely­ben szürkén, a maga helyén, nem suspitö- lón dilettáns politizálással az ország igazi javát szolgálja, amelyből, remélem, engem sem zökkentenek ki lapjukhoz hasonló osto­basággal, akit már úgyis kinyomoztak. Ezért maradok a régi —rög. Árjegyzéket és részletes útmutatást ad 1941. február 1 tői— 15-ig 70-80°|o árengedmény l Zríryi Rt. kSnyvesboHJ«. msmmmm m SL

Next

/
Oldalképek
Tartalom