Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-01-04 / 3. szám

4 ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG 1941. január 4. MEGJELENTÉ DESAMYA A 496 oldalas, 29 művészi melléklet­tel illusztrált mii ára 8 oengő. Pehm József pápai prelátus című könyve, amely gyönyörű tartal­mával és kiállításával a könyvpiac legszebb könyve. Kapható a Zrínyi rt könyvesboltjában A magyar mezőgazdaság egyiptomi csapásai Hatalmas munkálatok az árvizveszély »elhárítására — Áradás és aszály — Amikor csak arasznyira nőtt a búza és a folyók kiszáradtak Á gazdákra zúduló elemi csapások között a statisztika 10 csapást tart nyilván: ezek az ár- cs talajvíz, az aszály, a fagy. a köd, a jég. a rozsda, az egér, a féreg,- a rovar és az egyéb károk, amelyek évről-évre felütik a fejükét és tetemes károkat okoznak a me­zőgazdaságnak. Ha végignézünk a statisztikai adatokon, azt látjuk, hogy a vizes évek és szárazság periodikusan váltogatják egymást és ez az, ami nagy gondot okoz úgy a gazdáknak, mint a közigazgatásnak, kormánynak és a lakosság nemgazda rétegeinek is. Az idei árvizek és talajvizek elleni küzde­lem már egészen más alapokon folyt le. mint a régebbi ár- és talajvíz elleni küzdelem, amely tulajdonképen csak a helyi tünetek leküzdésére szorítkozott. Minden árvíznek és minden talajvíznek meg volt az a haszna, hogy a szerzett tapasztalatok felhasználásá­val a következő ár- és talajvizeket nemcsak szűkebb korlatok közé lehetett szorítani, ha­nem bizonyos esetekben a maga teljes egé­szében el lehetett hárítani. Megismétlődhetik-e az idén a nedves időjárás V Az idei ár- és talajvize-? katasztrófa külön­legességénél fogva újabb tanulságokkal szol­gált. Az okozott károk helyrehozásához nagy tudassál, nagy felkészültséggel és nagy áí- do/.a! készséggé! lógtak hozzá az erre hiva­tott körök és ebből nemcsak az állam, hanem az egész társadalom is kivette a maga ré­szét. Az idei rv kartételeinek különlegessége a többször megismétlődött áradás és a foly­tonos esőzés következtében ez év őszén fel­lépett tala j vízkárok nagy kiter jedése, amely az őszi talajmunkálatok elvégzését teljesen lehetetlenné tette. Sok őszi alá megszántott föld maradt bevetetlen, ami kedvező esetben is csak a tavasszal lesz pótolható, hacsak meg nem ismétlődik a rendkívül módon ned­ves év, amint ezt az 1880., 1881., 1882.. 1888. es 1884. esztendőkben láthattuk, vagy ahogy ez 1912 és 1916 között is megismét­lődött. A;), előző periódusban 1881-ben, az Utóbbiban pedig 1913-ban érte el a csúcs- pontját az árvíz és csak lassan fejlődött visz- ,sza, úgy, hogy még 1917-ben is voltak, kü­lönösen a Bánátban olyan területek, amelye­ken niég nem lehetett szántani, vetni. Az idei különleges év, amelynek számszerű adatai még nincsenek véglegesen összeállít­va, előreláthatóan eléri majd az 1881. év színvonalát, az árvíz eddigi magyarországi pusztításának maxiimynát, amikor 76 száza­lékos kára volt a mezőgazdaságnak. A kor­mány nagy felkészültséggel dolgozik a talaj­vizek levezetésében, hatalmas csatornaháló­zat készül a veszélyeztetett területeken. Az eredmény már kezd is mutatkozni, máris nagy kiterjedésű területek mentesültek a kár­tevő elemtől. Az ilyen levezető csatornahá­lózat megépítésénél a legnagyobb körültekin­téssel keli eljárni, nehogy a csatornák a fe­lesleges v ízekkel hasznos és szükséges víz- mennyiséget is levezessék és így száraz idő­járás esetén az aszály rémét idézzék fel. Ezen a téren a svédek értek el szép ered­ményeket, akik több millió holdról csak a szükséges vízvonalig eresztették le a vizet és szárazabb években a zsilipek elzárásával biz­tosítják a talaj kellő nedvesség tartalmát. Az idei év egyetlen haszna az lenne, ha a mérnöki kar az idei károk tapasztalataiból a távoli jövőre kiható terveket készítene elő és olyan terveket dolgozna ki, amelyek előre elhárítanák a nagyobb károkat azáltal, hogy az egyszerre lezúduló víztömegeket nem csak levezetné, hanem tárolni is tudná a szá­raz időkre, ami által a túlsók vízből csapás helyett haszon származnék. Megfelelő beren­dezésekkel az ár vizeit a szikes területekre lehetne vezetni és ott tárolni, ami által idő­vel a szikeseket is meg lehetne javítani. Azok a vízművek, amelyek újabban épül­nek, hatalmas vízgazdálkodás lehetőségeit fogják megnyitni és nagyban hozzá fognak járulni ahoz, hogy az ideihez hasonló ka­tasztrófák megismétlődését megakadályozzák. Ezt a jótékony hatást az Alföld további fá­sításával, illetve annak fokozásával még majd növelni is lehet. Az aszályos évek. szélese, de a fennmaradt adatok szerint is az 1863. esztendő volt az, amely az egész ma­gyar Alföldet a legnagyobb mértékben súj­totta. A katasztrófa mar az előző 1862-es esz­tendőben elorevetette az árnyékát. A nyár rendkívül forró és száraz volt es feljegyez­ték. hogy a havasokról teljesen leolvacjt a jég. A gleccserek még az Alnesekben is rend­kívüli magasságba húzódtak vissza. A folyók roppant nagy mértekben leapadtak, a kisebb patakok pedig teljese)! kiszáradtak. Erre a szokatlanul kedvezőtlen nyárra hómentes tél következett és az a teljesen csapadék talmi tavasz, amelyhez hasonlót a krónikások ná­lunk még nem jegyeztek fel. A búza csak arasznyira nőtt meg és mindössze 4—ősze­met hozott, a fű kiégett és a kukorica nem nőtt. A jószág karámszámra hullott és az öregek azt állítják, hogy a hús sokkai ol­csóbb volt, mint a kenyér. Aszálvos évek voltak hazánkban az 1886., 1904., 1907., 1908. és az 1909-es évek. Csőn- karnagyarország legaszályosabb éve az 1934- cs volt, rendkívül száraz évek voltak ezen­kívül az 1930.. 193í.. 1932.. 1935. és 19.17, évek is. Országos viszonylatban a trianoni béke után megváltozott hazánkban az elemi kár­tételek jellege, ami különben természetes is, ha meggondoljuk, hogy a folyóvizeink felső folyása velünk nem jó szomszédi viszonyt fenntartó államok területére került és így a vízjárás ellenőrzése részünkre lehetetlenné vált és hazánk rendkívül változatos tájegy­ségei közül tulajdonképen csak a szélső­séges éghajlatú Alföld maradt meg, ahol épen az aszály vészéivé volt mindig na­gyobb, •' rT U Bar az aszály kiváló képen az időjárás függvénye, okszerű víztároló és csatorna­rendszer építésével kártételeit mindig kisebb és kisebb térre és mértékre lehetett vissza­szorítani. amire most már annyival is in­kább meglesz a módunk, mivel a vissza­szerzett területek, — de főképen Kárpátalja — vízrendszere és domborzati viszonyai ilyen rendeltetésű műszaki berendezések léte üté­sére sokkalta nagyobb mértékben alkalma­sak. mint amennyire a trianoni csonkaterü­let volt. Z. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom