Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-10-15 / 236. szám
/ XXIII. évfolyam. 236. szám. A8*^1 1940. október 15. KEDD. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenvi-tér 4. Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : ACSÄDY KÁROLY Előfizetés : egy hóra 1-50, negyedévre 4 B. Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49 368. A tengely a magyar-román ügyről BERLIN : Berlini jól informált körökben egyáltalán nem kezelik szenzációként a magyar-román differenciákat. Berlinben az a remény, hogy megnyugtató módon el lehet intézni a viszályt. Leszögezik azonban, hogy a magyar-román viszály semmiféle okozati ösz- szefüggésben nincsex a bécsi döntőbírósági ítélettel és ezek a differenciák semmit sem változtatnak a bécsi döntőbírósági ítélet végleges jellegén. Általában változatlanul az a felfogás uralkodik, német politikai körökben, hogy a differenciákat úgy lehet elintézni, ha a két állam kormánya a vállalt kötelezettségek betartására szorítja az alárendelt szerveket és hatóságokat. Értesülésünk szerint Berlinben tartózkodik ezzel az üggyel kapcsolatosan Pop Valér volt román miniszter, azonban itteni tartózkodásáról illetékes helyen semmiféle nyilatkozatot nem tettek. Mióta a honi népművészeti cikkek, csipkék, faragások oly örvendetes módon divatba jöttek, egyik kiállításról, bemutatóról sem hiányzik a »nemeshányi csipke«, amely — ha díjazással van kapcsolatban, — el is viszi a kitüntetést. Tóth Mariskának hívják ezt a fiatal magyar őstehetséget, aki ez Isten háta- mögötti községben — szakértők szerint a valódi, nemes brüsszeli csipkével vetekedő technikát kitalálta, amely már a párisi világkiállítás kényes ízlésű zsűrijét is elismerésre késztette. Megkértem Tóth Mariskát, hogy írja le, miként lett belőle, a zalai kovácsmester leányából, csipkeverőnő.. A jellemző választ, csupán csekély változtatásokkal, a következőkben adjuk : Az én kis falum, Nemeshany, Zala megye sümegi járásban van. Itt születtem, ebben a csendes kis faluban. Édesapám, meg a nagyapám is itt volt kovácsmester, ebben a községben. Telán nekik köszönhetem, hogy belém nevelték a szorgalmat, mert látva, hogy mindig varrni szeretnék és egy gomb, ha leszakadt a ruhájáról, mindig velem varratta fel. Van pár darab egykoronásom, amit tőle kaptam, — munkadíj fejében. Ezek a legkedvesebb emlékeim. — Édesanyám molnárnak a lánya volt. Még a clédnagyanyám is épúgy szeretett kézimunkázni, mint édesanyám mert őneki még ma is főgyönyörűsége a kézimunka. Már 4 éves koromban próbálgattam a varrást és leginkább horgolni szerettem volna, de édesanyám, félve, hogy kiszúrom a szemem, nem adott tűt. Én ezért sokat sírtam, lopva varrótűt szereztem és az ő horgolásai után elkezdtem varrni és nagy örömmel mutattam édesanyámnak, hogy én varrótűvel is tudok horgolni. , A néném egyszer felhívott Pestre, ott látRÓMA : Olasz politikai körökben kijelentik, vogy Manoileseu volt román külügyminiszternek római látogatását, ha nincs is hivatalos jellege, szívélyesen fogadják és örülnek annak, hogy a fasiszta kormány eszmecserét folytathat vele a bécsi döntőbírói határozatról és az olasz-román viszonyról. Kijelentik | továbbá, hogy a bécsi döntőbírósági határozattal Olaszország és Németország egyszers- mindenkorra meg akarta oldani a Magyarország és Románia között húsz éve függő területi kérdéseket és ezzel meg akarta vetni a két ország békés együttműködésének alapjait, hogy megmentsék a békét a Dunamedencében. Olaszország és németország azt kívánja, hogv a döntés rendelkezéseit necsak betűszerint alkalmazzák, hanem a megbékélésnek és együttműködésnek abban a szellemében hajtsák végre, amelyben a döntőbírák azt meghozták. (MTI.) tarn, amint egy nő kartonpapíron dolgozik. Gondoltam, otthon megpróbálom az én varrótű-horgolásommal és nagv örömömre sikerült. Jobbmódú unokanővéreim az iskolában szép kézimunkákat tanultak. Fájt a szívem, hogy én is szeretném mindezt tudni. Mindig az ipar- művészeti iskolába szerettem volna menni, de az a tudat, hogy nincs meg hozzá a kellő iskolai végzettségem, mindig elszomorított. Pia időm engedte, csak csipkét varrtam, de nem gondoltam, hogy én ezt még el is tudom adni. Egyszer olvastam a Tündémjjak kézimunka újság címét, megkértem nénémet, küldje el nekem ezt a lapot. Abban hirdetés volt, hogy egy úrnő háziipari munkákat vesz eladásra. Édesanyám biztatására elküldtem az első darab csipkét, amit személyesen nem mertem volna átadni, mert az én belátásom szerint piszkos és pontatlan munka volt. Csak 8—10 pengőt vártam érte és kaptam 18 pengőt. Három évig dolgoztam ebbe az üzletbe, úgyhogy személyesen nem is ismertük egymást. Egyszer felmentem Pestre, úriházaknál eladni csipkét, s volt, aki azt mondta, ha »virágos« volna, venne. Én ezt még nem csináltam és itthon elkészítettem a rajzot, elküldtem és azt írták, hogy csak csináljam meg csipkének, mert szép a rajz. Mikor a csipkét elküldtem, azt a választ kaptam, hogy a rajz nagyon szép volt, de a csipke sokkal szebb. Azóta készítem nemcsak a »pókos« (mert így neveztem a kis köralakokból, édesanyám horgolásai után összeállított csipkét), hanem a »virágos« csipkét is. A néném által megismerkedtem Róna Emmy festőművésznővel, aki ajánlólevelet írt az Iparművészeti Főiskolába, Lakatos tanár úrnak. Ott megvizsgálták a rajzomat és felvettek volna, mint tanulót, de én mondtam, hogy csak a csipkét szeretném tanulni és rajzolni, hogy a tervezést tudjam. Azt mondta a tanár úr : ezt a csipkét itt nem tanulhatja, mert egyéni munkája, ne is tanuljon senkitől, csak őrizze meg a munkája egyéniségét. Több kitüntetést nyertem már a Faluszövet - ség által, az ő kiállításaikon. Az 1937. évi' párisi világkiállításon pedig »Diplome d’Hon- neur«-t nyertem. Az Iparművészeti Társulat vitte ki a munkámat, amelynek tagja vagyok. Ismerem Mógáné Reguly Margit iparművész úrasszonyt, aki évről-évre figyelemmel kíséri munkám fejlődését, vásárolni szokott tőlem Zsmdelyné Tüdős Klára méltóságos asszony is s a sümegi Mansz elnöknő, Darnay Olga. A székesfehérvári nőnevelő intézetnek egyik tanárnője azt mondta : olyan a csipkém, mint egy szépségesen szép régi magyar nóta. A néném által ismerte meg munkámat Semsey István úr és Tóth Lajos úr, a Balatoni Intéző: Bizottságban, s ők évről-évre sokat vásárolnak tőlem a tihanyi Népművészeti ház részére. Az iparügyi minisztérium támogatásával már kétszer rendeztem tanfolyamot, először Nemeshanyban, az elmúlt héten pedig Gyepü- kajánban. Kaptam állami segélyt is, hogy az általam kitanított leányokat tudjam űzetni, mert szükség van a munkaerőre. Már elég keresett az általam tervezett és feltalált ne- ; meshanyi csipke, amely törvényesen is védve van. Hála legyen a jó Istennek és a jó pártfogóimnak, akik felismerték munkám értékét, a régen elérhetetlennek vélt álmaim mind valóra váltak .. . Miután szegény édesapám 1930-ban meghalt, öcséimmel és -édesanyámmal kijöttünk ide lakni, a falu végére, itt építettünk egy kis házat. Nagyon szép itt, körül erdő övezi, vagyis berek, a madarak énekelnek. Csak az utcai részen van mezőség és távolabb a Somlóhegv látható. . . Bocsánatot kérek, ha hibákat ejtettem az írásban, ez nehezebb dolog nekem, mint a csipke, mert minden gondolatomat a csipke köti le, úgy, ha valahol vagyok és a csipkémről érdeklődnek, már repülni szeretnék, hogv csak varrhassak ... Ez az igen érdekes és a maga eredeti egyszerűségében megindító éíetleírás ékes bizonyítéka annak, hogy az’igazi tehetségnek úgyszólván semmi mesterséges »protekcióra« nincsen szüksége : a lélek mélyén dolgozó művészösztön — még oly egyszerű körülmények között is —"megtalálja a maga útját még ma is, nemcsak a múltban, az ismeretlen kis zalai falucskától Párisig, a világ metropolisáig. M. K. A főispánná a Baross Női Tábor diszelnöke A Baross Női Tábor zalaegerszegi szervezetének hétfő esti tagértekezletén vitéz Farkas Sándorné elnök bejelentette, hogy vitéz gróf Teleki Béláné, Majláth Mária grófnő, főispánná felkérésre már a nyár folyamán készséggel vállalta a helyi szervezet díszelnökségét s azt egyik vasárnap a fél 12 órai szentmise után kívánja elfoglalni. Az értekezlet nagy örömmel vette tudomásul a grófnő elhatározását és kimondotta, hogy a székfoglaló alkalmából rövid erdélyi ünnepélyt rendez. Ezután megbeszélést folytattak a német tanfolyam rendezésével kapcsolatosan, majd elhatározták hogy a dalárda megszervezése ügyében tovább folytatják a munkát s a jövő hétfőn este értekezletet tartanak, amelyre a társadalmi egyesületek és a dalárdák vezetőit is meghívják. Egy népművésznő nija Zalából Párisig