Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)

1940-10-14 / 235. szám

■J ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1940. október 14. c$esti telefon Zalaegerszeg Erdélyért A zsidókérdés rendezésének ügyében egy­szerű, rövid és félremagyarázhatatlan javas­lattal lép a miniszterelnök a törvényhozás elé. Az igazságügyminisztériumban már csaknem teljes egészében elkészültek az új javaslatok és Teleki Pál gróf miniszterelnök, aki már régebben tanulmányozza a különböző terveze­teket, rövid időn belül meghozza végleges döntését. Minden jel arra mutat, hogy a költségvetés után következő törvényjavaslat a harmadik zsidótörvény tervezete lesz. Természetesen amíg a miniszterelnök nem dönt a végleges rendelkezésekről, legfeljobb az új törvény elvi jelentőségéről lehet beszélni. Annyi bizonyos, hogy a javaslat határozott és félre nem érthető lesz s kiküszöböli mindazokat a visszásságo­kat, főképen pedig mindazokat a kibúvókat, amelyek elsősorban indokolttá tették a harma­dik zsidótörvény beterjesztését. Az új zsidó javaslat beterjesztését rendkívül érdeklődéssel várja a keresztény magyar tár­sadalom. A probléma végleges és gyökeres megoldását jelenti majd a harmadik zsidó- törvény. Amerika már döntött Visszatért erdélyi testvéreink megsegítésé­nek gondolata áthatotta Zalaegerszeg város társadalmát is és így igazi hazafiúi érzéssel s áldozatkészséggel kapcsolódott be a kor- mányzóné »Erdélyért« gyűjtésébe. A házról- házra végzett gyűjtés eredményét már közöl­tük. Ezzel azonban nem zárult le a segítő munka. Kivette részét ebből derék honvéd­ségünk is. A 17/III. zászlóalj szombaton délután az ifjúság, este pedig a felnőttek részére sikerült előadást rendezett a Kultúrház nagytermében. A gondosan ösz- szeáilított műsor kellemes szórakozást nyúj­tott a közönségnek, amely mindkét előadáson zsúfolásig megtöltötte a termet. Megérkezett erre az alkalomra Nagykanizsáról a J.7. gya­logezred zenekara, amely szombaton délben térzenét adott a vármegyeháza előtt, vasár­nap a fél 12 órai szentmisén pedig szép egy­házi énekeket adott elő. Az előadások közön­ségét is kellemesen szórakoztatta a kitűnő ze­nekar. A pompásan sikerült előadások meg­rendezéséért minden elismerést és dicséretet megérdemel Sifter Lajos hadnagy, aki úgy állította össze a műsort, s úgy válogatta meg a szereplőket, hogy az előadás a várakozást minden tekintetben kielégítette. Ugyancsak kivették részüket a munkából Szombaton este Roosevelt elnök megtartotta világszerte nagy érdeklődéssel várt rádióbe­szédét. A szónoklat amerikai idő szerint este 9 órakor hangzott el. Bevezetőben az elnök hitet tett demokratikus elvei mellett és ki­jelentette azt a szándékát, hogy Amerika né­pét változatlanul azon a politikai vonalon ve­zesse, amelyet maga a nép választott. Az amerikai nép, — az elnök szavai szerint — harcolni fog minden olyan nemzetközi érdek­hálózat ellen, amely az USA romlására tör. Az amerikai földrész nem riad meg és nem •fél semmitől és senkitől s továbbra is saját gondolatai szerint fog cselekedni, tekintet nél­kül más országok nézeteire. Az elnök ezután az Egyesült Államok és Nagybritannia kap­csolatairól beszélt : »A mi irányzatunk világos. Amerika döntése már megtörtént. Segíteni kí­vánunk mindenkin, aki ellenáll a támadásnak és aki a támadókat távoltartja tőlünk.« Jö s szövet Jó s szabás Jé s munka Tóh Gyula úri és női szabónál edüléfiSő választék prima anyagokból a társadalmi egyesületek is a vasárnap este rendezett, valóban mű­vészi szinten álló műsoros ünnepéllyel. Ezt az ünnepélyt is a Kultúrház nagytermében rendezték. A színpadot Kazay Gyula, városi gazdasági főintéző ízlésesen feldíszítette kü­lönféle dísznövényekkel s a remek díszletek is az ő munkáját dicsérték. Az ismert erdélyi falragaszt, a Szent Koronával és erdélyi fa­linál — megnagyobbíLottan készítette el s el­készítette Erdély címerét is. Az ünnepélyt a gimnázium zenekara a Hi­szekeggyel nyitotta meg. Vitéz Teleki Béla gróf főispán bevezető beszédében utalt arra, hogy szinte csudaszámba megy, hogy a Fel­vidék egyrésze épen első nagy királyunk, Szent István halálának kilencszázadik évében tért vissza, Erdély északi részének és a Szé­kelyföldnek visszaszerzése pedig az igazságos I Mátyás születésének 500. esztendejére esik. i 1939-ben ebben a teremben a Felvidék, most pedig Erdély visszakapcsolását ünnepeljük s örül, hogy ez alkalommal ő mondhat beve­zetőt. Ezután nagyértékű előadásban szólt ar­ról, mit jelent Erdély. Ismertette Erdély tör­ténetét, gazdasági és kulturális értékeit, az erdélyi lelket, amelyet nekünk is át kell ven­nünk. Magasztalta a székely séget, amely a legnagyobb megpróbáltatások idején is hű ma­radt magyarságához, a magyar hazához s azt a nemes törekvését, hogy kezét nyújtja a munkához, tehát megérdemel tőlünk minden áldozatot. Tartsuk ez ünnepély alkalmával is szemünk előtt az erdélyi magyarságot. Szó­lott arról, milyen lelkeket termelt ki Erdély magyarságra, amely most erőit kínálja az építő munka érdekében. Szűnni nem akaró ielkes éljenzés kísérte a főispán beszédét. Finom úri divat Látogassa a BöDEY vendéglők éttermet KONYHÁJA kitűnő, házias, BORAI válogatott elsőrendűik, SÖRE felülmúlhatatlan A GÖCSEJI SÖRKERT páratlan Kossuth Lajos-utca 29. Után a Móra János gimnáziumi tanár sza­valta el hatásosan Petőfi : Két ország ölel­kezése című költeményét, majd vitéz Farkas Sándorné és dr. Czigány Jánosné zongorán előadták a Hunyadi-indulót, Gerencsér Györ­gyi pedig igen ügyesen szavalta el ismeretlen | írótól Fiammal beszélek című költeményt. Zsidó Sándor dr. országgyűlési képviselő ünnepi beszédét azzal vezette be, hogy 22 eves gvötrelmes várakozás, aggódás és re­ménység után mélységes hálával mondhatunk köszönetét a jó Istennek, hogy az elszakított keleti részek és Erdély egyrésze visszakerült az anyaországhoz. Mennyi vér és könny hul­lott, hány ártatlan testvérünk szenvedett bör­tönbüntetést, amíg imáink özöne meghallga­tásra talált. Ilogv mit jelent számukra a fel- szabadulás, csak az tudja értékelni, aki látta a honvédség csapatait bevonulni. Mily nagy öröm nekünk, hogy vár­megyénk fiai részesei lehettek ennek a vérfelen, de diadalmas előnyomu­lásnak ; de mekkora öröm volt azok­nak. akiknek a felszabadulás ; min­dent, az életet jelentette. Vázolta azután az oláh uralmat, amelynek jellemzésére felhozta, hogy ma, a visszacsa­tolt erdélyi magyarság kész mindent vállalni, csak az oláh uralmat nem. Szegénység, nyo­mor nem számít náluk, de az az öröm, hogy ők ismét részesei lehetnek Szent István bi­rodalmának, minden képzeletet felülmúl. Történelmi ismertetései során utalt a mi­niszterelnöknek a bécsi döntésről visszatér­tében mondott szavaira : Tartsunk lelkiisme- retvizsgálatot, nézzük meg jól, mi volt a hiba és mit kell tennünk, ha a visszakapott terü­leteket nem csak meg akarjuk tartani, de nemzeti birtokállományunkat még gyarapítani is akarjuk. Ha hibákat keresünk, akkor rá kell jönnünk arra, hogy nemcsak a nyugati keresztény kul­túra védelmében leszolgált vérzivataros szá­zadok voltak azok, amelyek pusztították nap- ról-napra a magyarságot, hanem ezek elmúl­tával a békének úgynevezett építő évtizedei is olyanok voltak, amelyek megakadályozták nemzeti életünk kiteljesedését. A nyugati kereszténység védelmében eltöl­tött századok hihetetlen sok áldozatot kíván­tak a magyarságtól, majd ismételten véres szabadságharcot kellett folytatnunk a bécsi kormány elnyomó és elnémetesítő politikája ellen. Ezekben a harcokban sok, igen sok vért vesztettünk. Ellenben volt egy kor, az 1914-cs világháborúi megelőző 3 évtized, a béke aranykora, amikor a liberális politikai és gazdasági rend jóvoltá­ból százezrek kényszerültek vándor- botot venni a kezükbe és idegen or­szágokban keresni megélhetést. Ezt a kort még ma is a béke boldog arany éveinek nevezzük, amikor szólt a zene, folyt a hejehujás szép magyar élet, s a magyar vezető réteg nem látta a veszedelmet, ami abból szár­mazott, hogy a magyarok százezrei nem találják honjukat a hazában. Mi­közben pedig a nemzetnek legráter­mettebb, legváüaikozóbb szellemű fiai kivándoroltak, addig az ország idege­neknek lett bő hasznot hozó termő­földje. Megdöbbentő az a nemtörődömség, amellyel akkor a nemzet sorskérdéseit kezelték, amely­nek folyománya lett a trianoni összeomlás. Mint rossz álomra emlékezünk ezekre a li- dércnyomásos időkre. A nemzeti öntudat fokozására van szükség továbbra is, úgy itt, mint a határon túl, hogy minden magyar érezze, hogy egy és ugyan­azon anyának édesgyermeke, az osztatlan ma­gyar nemzetnek. Fölemlítette azt a kegyetlenkedést, amelyet az oláhok a hatalmukban maradt magyarság­gal elkövetnek, majd így folytatta : Ne higyjük azt, hogy a Himnusz el- énekíésével, a hősi emlék megkoszo­rúzásává', vagy az »Erdélyért« akci­óra való mérsékelt adakozással eleget tettünk hazafias kötelezettségünknek. I Nem ! Szüntelen áldozatra, magyar öntudatra ( és áldozatosságra van szükségünk, mert kü- | lönben elveszünk. Ennek a gondolatnak kelt szentelnünk egész életünket, utódaink életét és lelkűnkben a kettős kereszttel kell küz- denünk, — mi és gyermekeink, — Szent Ist­ván birodalmának egységéért. A hatalmas beszédet nagy tapssal jutal­mazta a hallgatóság. Hajba Kálmán Csiky György dr. zongora­kísérete mellett székely nótákat énekelt, Farkas Lóránt VIII. o. gimn. tanuló nagy lelkesedéssel szavalta el A vihar álma című költeményt. A szép ünnepélyt a gimnázium énekkara az Erdélyi induló eléneklésével zárta he.

Next

/
Oldalképek
Tartalom