Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)

1940-10-12 / 234. szám

ZAL’AMEGYEi UÍÍS.Mt 3 1940. október 12. érdekesebb dolgokkal s megyénk akkori törté­netének eddig még ki nem bányászott kin­csesháza. Majd egy pár dolgot nemsokára el­mondok belőle. Szilv a látogatás alatt naplót is vezetett, aminek töredékei szintén a szombathelyi püspöki levéltárban találhatok. Olvashatjuk benne, hogv mennyire észrevette a hiányokat s akkor mindjárt tervbevette az ói plébánia alapításokat. A megye déli részén a régi 16 plébánia mellé 10 újat jegyzett elő s később az egész nyugat-zalai 27 régi plébánia mellé 15 újat tervezett. Sajnos tervéből — életében — csak kettő valósult megj Rédics és Nagy­lengyel. A többi megvalósulása — egv ki­vételével — eltolódott a XX. századig s éppen a közelmúltban valósították meg a nagy püs­pök 150 éves álmát. De a hívek más dolgainak hiányát is észre­vette. A sok közül csak egyet említek — a jó vendeket. »Szivének nem kicsiny fájdalmával azt tapasztalta — olvassuk egy régi írásban — hogy annak a nemzetségnek (t. i. a vendek­nek') a maga nyelvén semmi könyve nincsen és hogv ezen fogyatkozás miatt sem az Írást és olvasást, sem a hitbeli szükséges dolgo­kat, úgy mint illik, meg nem tanulhatja, ha csak más nyelven nem tanulja. .. Főpásztori szokott buzgóságától felindíttatván.. . rende­léseket tett, hogy a legszükségesebb könyvek, úgymint az Ábécések, a Katekizmusok, a va­sárnapi és ünnepnapi szent evangéliumok, az imadságos könyvek, értelmes férfiaktól arra a nyelvre fordíttassanak, az ő püspöki költ­ségével kinyomattassanak és annak a szegény nepnek ingyen kiosztassanak...« (SzegedyPál: A jó pásztor... stb. V. ö. Géfin: i. m. I. 43.1 Persze, a hívek is mindjárt észrevették' a püspök szándékát és nagy érdeklődését. Nem is késtek ezt az érdeklődést még fokozni. Egyik levelet a másik után kapja a buzgó püspök, amelyekben a hívek ilyeneket írnak: Miután tudomásukra jutott, hogy az Excellenciás (püs­pöki űr minden munkáját és fáradságát arra helyezi, hogy a hívek lelki üdvét, mint Isten­től küldött pásztor, előmozdítsa; Bisztrice, Siske (Sisekszer), Ternye (TüskeszerV és Cse- rencsoc (Cserföld) lakói kérve kérik, hogv Cserencsócra rendeljen plébánost, ki lelkűket az Isten igéjével és saját példájával tanítsa s nekik a szentségeket kiszolgáltassa... Mindvalamennyi között legszebb a becsvöl­gyiek levele. Becsvölgye általában a mai szeg­ek gyűjtőneve volt akkor. Megható kedvesen kezdik a levelet: »Szivünk nagy fájdalmával kény telenittetünk Nagymeltoságú Kegyelmes Urunk Excellenciád elébe a mi kérésünket ter­jesztenünk.« Azután elpanaszolják, hogy a mi- leji plébános és templom, ahova ők tartoznak', tőlük messze van s igy szentmisét nem igen tudnak hallgatni. De Paisszegen a .boldogult nemzetes Pais Farkas viceszolgabiró úr egy kis fakápolnát épített, ami azonban most már romlott. Mivel pedig Paisszegen csak két ház a katolikus s a kápolna is alkalmatlan helyen, egv csapszék mellett van, engedné meg a püs­pök úr, hogv falujukba vihetnék át (Kislen­gyelbe Mégis legjobb lenne »petrikereszt- úri helységbe egy tisztelendő plébános urat adni... Mert széli és távol lakunk' egymástól... és a plébánostól... s meghal a beteg ember gyónás nélkül, ki is pedig igen kívánkoznék meggyónni.. . noha tisztelendő plébános urunk igen is szerény és szorgalmas azon betegek­nek meglátogatásában ... Habár mindé z ideig a tisztelendő plébános urunknak karcot nem fizettünk, (mégis most) minden különb' son, kenyéren levő személy fogna adni a plé­bános urunknak huszonöt pénzeket, a mester­nek pedig két garast.« Végül mégegyszer »orca leborulva« kérik a római chatolica hiten levő becsvölgyeiek a főpásztort kérésük meghall­gatására. (E két levél is a szombathelyi püs­pöki lvt-ban Szily naplója c. iratkötegben) Szily meg is hallgatta őket. Azonban a tíz keserves esztendő (1780—1790) sok mindent elvitt. Azután a szombathelyi székesegyház építése foglalta le idejét és pénzét s ezt be sem fejezve itthagyta a nagy püspök a mú­landóság világát... ... És a jó petrikeresztúriak' csak 150 év múlva, 1930-ban kaptak" tisztelendő plébános jutat. __ Egyed Ferenc. Kn eipp emlékének1 »Elsősorban az egészséges, tápláló és frissítő reg­geli szolgálja leginkább az emberiség javát« hangoztatta Kneipp mindig újra és újra előadásai alkalmával a zsúfolt termek közönsége előtt. Ezt ismételgette folyvást az egészséges és természetes életmód hirdetője és tanítómestere, a mi nagy Kneippünk. A reggelihez, mondotta, tápláló és erőteljes kenyér kell, amely héjastól megőrölt kenyérmagból sült melyben annak minden zamatja és íze benne van. De ezt a kenyeret egészséges és íz­letes itallal együtt kell fogyasztanunk? Ez is kenyérmagvakból készüljön! És pedig hámozatlan, teljes keményítőtar­talmukkal, egészséges, ízletes és édes malátává változott árpaszemekből, me­lyeket héjastól duzzasztottak, pörköltek, szép aranyosbarnára pirítottak és ame­lyeket még karamelhzáltak, zamatosí- tottak és impregnáltak is. Ez az ital a Kneipp maláta kávé, melyet Kneipp maga adott élete művé­nek legszebb koronájaként az emberi­ségnek. Ez a mi második folyékony kenyerünk, jóízű egészséges és erőt adó kenyér a kávéscsészében. Százezren hal­lották őt annakidején. Az emberek mil­liói követik ma az ő tanításait és isszák az ő híres Kneipp malátakávé -jót. Es pedig nemcsak reggelire1 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom