Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)

1940-10-10 / 232. szám

XXIII. évfolyam. 232. szám. Ára 8 fillér 1940. október 10. CSÜTÖRTÖK. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon • 128. ölne stíiwffe? POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : ACSÁDY KÁROLY Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 P. Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49-368. London a német bombák! füzében Az egyik román lap azt jelenti, hogv Hosz- szií kolozsvári görögkatolikus püspököt a ma­gyar hatóságok kiutasították. Ezzel szemben a valóság az, hogy Hosszú püspök a magyar kor­mány felkérésére Bukarestbe utazott, hogv ott felhívja a román kormány figyelmét azokra a következményekre, amelyeket a románok ma­gyarellenes intézkedései Magyarországon kivál­tottak. Hosszn püspök e napokban visszaérke­zik Budapestre, hogy megbízatása eredményé­ről a magyar kormányt tájékoztassa. A román sajtó Magyarországgal szemben használt hangja Budapesten nagy felháborodást keltett és éles visszautasításra talált. Buda­pesti semleges megfigyelők köreiben aggoda­lommal tekintenek a további fejlemények elé. Magyarországnak szilárd elhatározása, hogy a Romániában maradt magyar kisebbséget meg­védelmezi a román erőszakosságokkal szem­ben. Bukarestben, ügy látszik, nincsenek egé­szen tisztában azzal, milyen messzire megy Magyarország elszántsága és milyen erős a készültség, amelyre támaszkodik, különben el­kerülnék az olyan magatartást, amely súlyos horderejű következményeket vonhat maga után. A határon túlról jönnek, egyre jönnek a hírek s ahogy egymás mellé tesszük, úgy érez­zük, hogy arcunkba fut a vér, ökölbe gyűrőt dik a kezünk és csak az ősi önuralom, a vi­harokhoz hozzáedzett politikai ösztön tud még hangfogót tenni a magyar közvélemény meg­nyilatkozásaira. Hiszen a Küküllő mentén lán­golnak a magyarok kunyhói, yasgárdista sortűz dörög az erdőkben, a határon át pedig egyre árad, özönlik a menekülő magyarok végelát­hatatlan sokasága. Testükön ott a kiontott vér, a puskatus, a korbács okozta kék folt s hátuk mögött egy uj Flora és Kloska-lázadás tüzeiben, vérben és haláihörgésben vesz el az édes egykori otthon. Itt pedig nincs már elég kaszárnya, iskola, középület, amely be tudná fogadni ezt a mindenéből kifosztott, nyomo­rúságos embertömeget. Az 1/b számú kisegítő kórház ágyain 91 roncsolt testű, félholtra vert magyar vergődik szörnyű kínok közt. Ott van a 71 éves Sipos Mózes gazda, aki tört bordák­kal vánszorgott át a határon. Ott vergődik a halál kapujában szegény Marossá Jánosné, akinek három gereblyefokot vertek az agy­velejébe a latin kultúra jeles terjesztői. És ott van a véres föld, felgyújtott Erdélyország ártatlan kicsi bimbója, az ötéves Pap Ráki, akinek egy hős vasgárdista vasalóval törte el a lábát, amiért sikoltozni mert a lelőtt kis­kutyája és elrabolt rongybabája miatt. Ezernyolcszáz jegyzőkönyv gyűlt már össze a magyar hatóságoknál. Kegyetlen orvgyilkos- ságokról, elvetemült kegyetlenségekről beszél mindenik. De beszélnek mindennél ékesebben és borzongatóbban ezek a menekült magyarok; a küküllőmenti székelyek, nyárádi magyarok, bukaresti munkások, akik a testükön való ru­hával, mindenük hátrahagyásával futnak vagv vánszorognak az oláh pokolból, hogv a határon utolsó leiüket is elrabolja tőlük a román jog- biztonság hőse, lovagja: a csendőr. A magyarság bizony másként képzelte a bécsi döntést követő időket. Azt hitte, hogv Románia felismeri végre a való helyzetet és végre-valahára alkalmazkodik a tengelyhatal­makat eltöltő békés, igazságos, lovagias szel­lemhez. Ehelyett mindaz, ami odaát történik, A véderő főparancsnokság közli: A szer­dára virradó éjjel megszakítás nélkül folyta­tódtak a német légi haderőnek London, va­lamint az angol sziget más fontos helyei el­len intézett megtorló támadásai. Különösen hatásosak voltak a támadások Dél-Angliában, ahol sok várost, kikötőt és ipari berendezést, vasúti berendezéseket, valamint repülőtereket bombáztak. Két repülőtéren közepes nagysá­gú és legnehezebb bombák telitalálataival si­került hangárokat és szállásokat elpusztítani és a földön álló sok repülőgépet részben egész alacsonyra leereszkedve gép tégy veríűzze! meg­semmisíteni. Ezenkívül támadást intéztek dél- angliai csapattáborok, ipartelepek és a lakos- sa'g ellátására szükséges üzemek ellen. A bombatalálatok különböző helyeken nagv tüze­ket okoztak. Anglia nyugati partján is nehéz bombákat dobtak kikötők és ipartelepek be­Az erdélyi és keletmagyarországi területek visszacsatolása a magyar katolikus egyház igaz­gatásában is érdekes változást hozott. A triar nőni országcsonkitás után a nagyváradi és a szatmári egyházmegyék nagyrésze ugyanis Ro­mániához került és aa kormányzatukat ideig­lenesen egyesítették. A Szentszék azonban ho­norálta a magyar kormány álláspontját, hogy a Szent László által alapított nagyváradi egy­házmegyét nem lehet az 1806 óta fennálló, az egri érsekségből kihasított szatmári egyház­megyébe beolvasztani, ezért a két egyház­megye különállása a román uralom alatt is megmaradt, csak a kormányzatukat intézte egv személy, legutoljára Friedler püspök. Múlt év novemberében Friedler püspök lemondott és ekkor a két egyházmegye kormányzatát Márton Áron gyulafehérvári püspök vette át és Nagyváradra Schriffert Béla kanonokot mint apostoli kormányzót, Szatmárra pedig Szabó József nagyprépostot mint püspöki hely­tartót küldötte ki. 1940 júliusában XII. Plus pápa dr. Napholcz Pál jézustársasági atyát, kolozsmonostori plé­bánost nevezte ki szatmár—nagyváradi püs­pökké, de ez a tény sem jelentette a két egy­házmegye végleges egyesítését. Most szeptem­ber 8-án kellett volna Napholcz atyát püs­pökké szentelni a bukaresti nuncius és két romániai püspök segédletével. Nyomban abel- vederei döntés után azonban, még szeptember 1-én Napholcz atya levelet intézett a bukaresti nem egyéb a becsi egyezményben vállalt kö­telezettségek vakmerő megtagadásánál, a nemzetiségek jogainak semmibevételével. Mert ilyen el valódiságról, ennyi gyűlöletről és em­bertelenségről még a trianoni Romániában élő magyarságnak sem lehetett fogalma. Senki nem hihette, hogv az új román állam ilyen vakmerőén hívja ki maga ellen a kultúrnépek felháborodását és új „ brombergi vérfürdőkkel tesz bizonyságot arról, hogy miképpen értel­mezi a nemzetiségek egyenjogúságát. rendezéseire. Skócia partjai előtt egy felde­rítő repülőgép több bombát dobott egy angol kereskedelmi hajóra. A hajó lángbaborult és sülyedő állapotban ottmaradt a helyszínen. Az ellenfél az éjjel behatolt a Német Biro­dalomba és a megszállott területekre. Ezek a berepülések légvédelmi tüzérségünk hatásos működése következtében nagy veszteségekkel jártak a brit bombázókra. Az ellenséges gépek Észak- és Északnyugat-Németország néhány városában bombákat dobtak le. Több ház meg­rongálódott és néhány polgári személy meg­halt. Az ipari és vasúti berendezések ellen in­tézett ellenséges támadókisérletek eredmény­telenek maradtak. Az ellenfél vesztesége 16 repülőgép, ezek közül tizenkettőt repülőink, négyet pedig lég­védelmi ütegeink lőttek le. Három saját re­nunciush'oz és kifejtette, hogv az uj helyzet következtében egyházigazgatási téren is jelen­tős változások fognak bekövetkezni, ezért le­mond, hogv a Szentszék teljesen szabadon in­tézkedhessek a két egyházmegye kormányza­táról. Kifejtette azt is, hogy a püspökké szen­telést csak ugv fogadhatja el, ha a Szentatya egyenesen megparancsolja neki és ha a kine­vezéshez és a beiktatáshoz a magyar kormány is hozzájárul. Ehhez hasonló tartalmú levelet küldött Napholcz atya a budapesti nunciushoz is, amikor a honvédség Szatmárra bevonult. XII. Pius pápa döntése most került nyil­vánosságra. A Szentatya kegyesen elfogadta a kinevezett püspök lemondását és elismerő sze­retettel küldte neki áldását. Ezzel a ténnyel most már teljesen szabadon intézheti a Szent­szék a két egyházmegye további sorsát. Előre­láthatólag az lesz a helyzet, hogy mind a nagyváradi, mind pedig a szatmári egyház­megyét teljes önállóságában hívja új életre XII. Pius pápa és két püspök kinevezésével véglegesen rendezi a 22 éves román uralom alatt sokat szenvedett két nagymultu magyar egyházmegye kormányzatát. Ez természetesen maga után vonja a szatmári, valamint a nagy­váradi püspöki helytartói és apostoli kormány­zósági megbízatások megszűnését. A kineve­zendő püspökök személyére vonatkozóan ter­mészetesen csak távoli kombinációk kerülhet­nek forgalomba. A magyar nemzet joggal elvárja, hogy ezek az állapotok megszűnjenek és véget érjen a magyarok sanyargatása. Mert senki se feledje Bukarestben, hogy az úi magyar határokon be­iül is él egymillió román. Barátsággal, nagy­lelkű megbocsátással fogadtuk vissza őket is, de ha tovább tart a regáti soviniszták őrjön­gése, előbb-utóbb ezeknek kell megérezniök, hogv a magyar államnak ereje és módja is van ahhoz, hogy megvédje a magyarokat és megtorolja minden sérelmüket. pülőgepünk nem tért vissza. (MTI.) A vár-adt és szatmári püspökségek sorsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom