Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-12-28 / 296. szám
$• O>1^;£oik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon 128. P 0 L 1 T I K A 1 N A P 1 L A.P Felelős szerkesztő : HERBOLYFERENC Előfizetés : egy hóra 1.5Ü. negyedévre 4 R, Hirdetések díjszabás szerint Postatakarékpénztári. csekkszámla : 49-33? á kereskedelem múltja A kereskedelem a legrégibb közgazdasági foglalkozás. Amikor az ember társadalomba .verődött, fejlettebb formák között kezdett élni, a kereskedelem is már szervezetten fejlődött föl az »élettérben«. Az ipar föllendülésével, különösen pedig a technika haladásával már a fejlődés csúcspontjához ért el. Ma már kész nemzetközi határokkal veszi körül az ismert világot. Külön kereskedelmi és közlekedési földrajzzá1, az árucikk termelési helyének, felkutatásának és felhasználásának megkönny hősével. Az ókor közlekedési lehetőségeknek megfelelően inkább csak cserekereskedelemre szorítkozott. Szárazföldön a karavánok tevékkel és elefántokkal közvetítették az árúkat, vízi utakon pedig evezős hajókon, (állandó veszélyek között, a leskeló'dő kalózok — tengeri rablók — miatt) s így ez mindig nagy kockázattal járt. Babilónia, Egyiptom, Görög- rögország, Karthago és a római birodalom kereskedő népe foglalkoztak leginkább a kereskedelemmel. Közöttük a Mózes népe, a sémiták járták be púikkal az országokat, magukkal vivén a pogányok közé a szent iratokat, a próféták jövendöléseivel, amikből a pogányok is tudomást szereztek a Mes- j siásról szóló isteni ígéretekről s a Messiás- j várásról. A középkor első felében Konstantinápoly ragadta magához a hegemóniát ebben is s mint a világ piaca szerepelt. A VII. század végén az angolok, a XII. századtól azonban már az olasz városok jártak a kereskedelem élén a Levante és a Földközi tenger bekapcso’ásával. így lettek világhírűvé : Amalfi, Velence. Pisa, Genua, Firenze városok mérhetetlen gazdagságuk révén s kereskedő népük nagy műveltségével, elragadó szépségű palotáikkal. A kereskedelmi számvitel, a váltó- és mértékrendszer elsőben is az olaszok útján váltak ismertekké s mentek át a közhasználatba. Északon a Hansa- szövetség fejtett ki hatalmas kereskedelmet s a Hansa-szövetkezetek ma is óriási forgalmat bonyolítanak le. A világkereskedelemben Amerika fölfedezésével állott be szinte forradalomszerű föllendülés. A kereskedelem az Atlanti óceánra terelődött át s ott spanyolok, portugálok, angolok és hollandok gyűjtögették a világ minden értékét és anyagát a Keletindiai Társaság bekapcsolásával. Az itt lefolyt verseny vetette meg ! Nyugat plutokratáinak és kapitalástáinak s \ bankjainak alapját. Az itt történt tőkehalmozás amennyi hasznot jelentett a Szabadságnak, ugyanannyi kárnak lett okozója is a munkásság millióinak kiszipolyozásával a szociáldemokrata forradalmaknak. Nem té- ; vednek, akik a háborúkat is a világ plutokratáinak rovására írják. Minderről azonban a kereskedelem nem tehet s nincs is okunk arra, hogy az emberek bűnéért a kereskedelmet ítéljük el ! Minket mindennél jobban érdekel a magyar kereskedelem múltja, mint része a világkereskedelemnek. Persze, erről is csak dióhéjban beszélhetünk egy cikk keretében, őseink, mint lovas, pásztorkodó és harcias nép, sokkal többet törődött a portyázással, mint a spekulációval járó kereskedéssel. így mint harci zsákmányt könnyebben is szerezhette be a szükségeseket. Azért később is ! másokra bízta a beszerzéseket, ő maga pedig vadászott és halászott. Minthogy ma is vérében van mindakettő. Előbb az örmények, később az Árpádok alatt a görögök kereskedtek helyette s szereztek óriási vagyonokat. Majd az Izmaeliták, akikről tudjuk, hogy az adószedés munkáját is végezték, mint hasznos mellékkeresetet. A zsidóság csak később lépett föl, túlsúlyban csak a 90-es évek elején ragadta magához ezt a gyümölcsöző üzletágat. Míg őseink »véres kardja a falon függött«, vagy a csatákban suhogott, amíg elődeink kellemes szórakozásokkal töltötték napjaikat, addig a zsidóság kereskedett s gyűjtött olyan vagyonokat, amilyeneket csak a kereskedelem nyújthatott neki. Igaz, mi nem születtünk plutokratáknak, de, hogy lehetünk még »plutokrata kapitalisták«, mégis attól függ, szakítunk-e a kényelemszeretettel s tudjuk és merjük-e vállalni a kereskedelemmel járó gondot, munkát és a kockázatot is ? ! Szeretnél vagyont gyűjteni, meggazdagodni az öregségedre a vékony nyugdíjon való rágódás helyeit gondtalan életet szerezni, szeress sokáig kereskedő lenni ! Lásd meg, hány, milliós vagyon indult el a kis falusi szatócsboltból, ahol kezdetben néhány ostornyél, kocsikenőcs és pántlika, meg kevés fűszer, volt csak, de ez ma milliós valutákban kötött ki. Ha majd az érettségi előtt pályát kell választanotok, gondoljatok a kereskedelemre is ! Mert van itt mindenféle foglalkozásból elég, sőt túl sok is, —- csak a magyar kereskedő kevés. Egy-egy város palotasorai között csak itt-ott egy-egy magyar is. Ki a hibás ezért, felelj csak rá ! Németh János. Oiass wáiass Churchill rádióbeszédére A Síefani Iroda diplomáciai tudósítója szem- 1 befordult az angol miniszterelnöknek az olasz ! néphez intézett beszédével és azt ügyetlennek j és groteszknek jelenti ki Kifejti, hogy az angol kormány éizi a helyzet rendkívüli súlyosságát és csak a reményüket vesztett emberek hihetik, hogy Olaszország lemond nagyszerű egységéről Anglia kedvéért. Az igazság az, hogy Anglia érzi, hogy helyzete súlyosbodik és nem tud rajta segíteni. Nem tud megküzdeni sem a légi támadásokkal, sem a tengeri ellenzárlatta!. Jól tudják, hogy a tengely hadseregeinek ellenállhatatlan akciójával szemben nem tudnak védekezni. Ez a helyzet magyarázza meg Churchill reménytelen kísérletét. Január ll-én vagy 12-én érkezik a jugoszláv külügyminiszter (Belgrád) Cincár-Markovics jugoszláv külügyminiszter, hir szerint, január ll-én vagy 12-én utazik Budapestre, hogy visszaadja Csáky István gróf belgrádi látogatását. Jugoszláv politikai körökben hangsúlyozzák, hogy ez a látogatás újabb jelentős alkalom lesz a magyar jugoszláv baráti viszony továbbfejlesztésére és a két ország közötti barátság kifejezésére. Zalai plébániák A Középkorban Nyugat-Zalában 77 plébánia és 2 ferencrendi kolostor (Tárnok, Sze- menye) virágzott (Starine IV. 225. és Egyháztört. eml. a m. hitújítás korából V. 459.) A török időkben, még a XVI. század végére, Alsóbagod, Salomvár és Zalaegerszeg kivételével mind elpusztult. Tekintélyes része protestánssá is lett. A XVII. század elején a 3 vagy 4 plébánia mellett itt 25— 30, vagy tán még több protestáns gyülekezet állt (v. ö. Payr : A dunántúli ev. egy. kér. tört.) A katolikus restauráció 1612. óta indult meg területünkön, amikor alsólendvai Bánffy, Kristóf visszatért ősei hitére. A visszatért fő- urak, a Bánffyak, a Széchyek, a Zrínyiek plébániákat állítanak, a zágrábegyházmegyei papság pedig szívügyének tekinti a bekcsé- nyi (becsehelyi) főesperesség területén lakó protestánsok visszatérítését. A jezsuiták meg a ferencrendiek missziókat tartanak, s ezreket hoznak vissza a katolikus Egyházba. A kát. plébániák egy része ennek következtében hamarosan felújul, míg a protestáns ekldezsiák elsorvadnak. 1778-ban mindössze | egy prot. gyülekezet áll, Barabásszegen, de
