Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-12-14 / 286. szám
XXIII. évfolyam. 286. szám. » ÁRA H FILLÉR 1940. december 14. SZOMBAT. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : HERBOLYFERENC Előfizetés : egy hóra 150, negyedévre 4 R Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztárt csekkszámla: 49 308. A kereskedelem és a magyar ifjúság Hosszú időn át hívogatták az ifjúságot a kereskedői pályára, de kevés eredménnyel. Csak a legutóbbi időkben tapasztalható, hogy ii'jaink érdeklődést mutatnak e pálya iránt. A tartózkodásnak magyarázata az idegenkedés ettől a foglalkozástól. Nehezen szüntethető meg az az előítéletes felfogás, amely a kereskedelemben csak szatócskodást és üzérkedést szeret látni s csak annak nehézségeit és hátrányait latolgatja Mintha bizony a szatócskodás, üzérkedés, megszégyenítő dolog volna ! Vannak előítéletesek, akik a kereskedelmet nem is tekintik, vagy nem tekintették produktív foglalkozásnak, mert szerintük — a kereskedő nem termel, csak a kész, árút hozza forgalomba. Vannak, akik irigy szemmel nézik a kereskedelemmel járó hasznot, amiért készek a kereskedelmet csalásnak is nevezni. Mivel a kereskedelemben »a pénz beszél», sokan azzal vádolják, hogy csak haszonlesésre dolgozik s kiöl minden altruistaságot s haszonlesésre nevel. Vádolják, hogy teljesíthetetlen vágyakat ébreszt s hazug reklámokkal, fényes kirakatokkal fényezésre csábít s a berek!ámozott részletfizetésekkel (persze normális időkben) a pazarlás útját egyengeti. Ebben a vádban lehet s van is sok igazság, «ke a tiszta igazság mégis csak az, hogy a kereskedelem nélkül alig képzelhető el haladás •s valami kultúráüs életforma. Helytálló az a mondás, hogy a kereskedelem nemcsak hasznos foglalkozás, hanem igazi élethivatás és, hogy ellásson bennünket mindennel, amire a napi életben, szükségünk van. Carnegie mint a közélet fontos tényezőjét állítja elénk a kereskedőt, aki a termelvények ibrgalombahozásával lehetővé teszi a magasabbrendű életet. Az annyira leszólt spekuláció azzal, hogy elviszi az árúkat onnét, ahol azokból felesleg van s oda állítja, ahol azokban hiány mutatkozik, — korlátozza és meg is szünteti az éhínséget. Az árúk közvetítésével sok időt takarít meg a fogyasztók számára, mert nem kell az árúk felkutatásával az időt eltölteni. A modern kereskedelem új piacok szerzésére élén- kítően hat . a termelésre, árúk beszerzésére és eladására s ezzel a gazdasági éleinek is nagy szolgálatot tesz. A kétségtelen árnyoldalok mellett sokkal több a nagyobb a fényoldala ennek a pályának, amely nemcsak jó megélhetést szerez, de a vagyongyűjtésre és meggazdagodásra is a legalkalmasabb pálya. Amit tisztes eszközökkel is elérhet bárki is, ha van érzéke és képessége e pályához szükséges ismeretek megszerzésére*. Hogy a szédítő méretekben kifejlődött versenynyel vagyonokat halmoz fel, arra elég példát szolgáltat Amerika kereskedelme : a Morganok, Rockeffellerek, Vanderbiltek, Fordok, autó- és acélkirályok milliárdos vagyona. A gazdasági pályák között nincs még egy, •mely annyi vagyon gyűjtésére lenne alkalmas, mint a kereskedelmi pálya. Hogy vannak kilövések, sőt bűnök is, azért nem a pálya felelős, hanem az emberek. Az emberi önzés és kapzsiság, ami a trösztökben, a karíelokban csúcsosodik ki. Erre szolgálnak, ezt a kapzsiságot szolgálják a reklámok is. De hol nincs ma reklám vagy propaganda, amit joggal nevezhetnénk szellemi kereskedésnek vagy kiárusításnak is. De erre is csak az a válasz : ke- resd az embert ! Ez azonban ne szegje kedvét senkinek se ettől a pályától. Ha sajnálkozunk magunkon, hogy »szegény nemzet vagyunk», vonjuk le a másik következtetést : lehetünk »gazdag nemzet» is, ha ott fogjuk meg a dolgok végét, ahol arra alkalom van : a kereskedelemben. Jól esik tapasztalnunk, hogy ezt ifjaink közül most már egyre többen látják be s egyre többen mutatnak hajlandóságot, vonzalmat a kereskedői pálya iránt. Németh János. Magyar újságírók jugoszláv kitüntetései. Vitéz Thuránszky László dr. miniszteri osztályfőnököt, a * miniszterelnökségi és Ullein-Rd- viczky .Antal dr. követségi tanácsost, a külügy- minisztériumi sajtóosztály vezetőjét a jugoszláv Korcnarend csillaggal díszített középkeresztjével, Zilahi-Sebess Jenő dr. követségi titkárt, a külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetőjét a jugoszláv Koronarend középkereszljéj- vel és Homönnay László dr.-t, a külügyminiszr lériurn sajtó- és kulturális osztályának fogaim aszóját a Szent Száva-ren t tiszti keresztjével, vitéz Koiozsváry-Borcsa Mihály dr. országgyűlési képviselőt, az Országos Magyar Sajtókamara elnökét, a Függetlenség főszerkesztőjét, Zimmer I. Ferencet, az Országos Magyar Sajtó kamara újságírói főosztályának elnökét, a Magyar Távirati Iroda főszerkesztőjét, Tóth László dr.-t, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöké^ a Nemzeti Újság főszerkesztőjét és Ottlik György felsőházi tagot, a Pester Lloyd főszerkesztőjét a jugoszláv Koronarenddel és Milotay István dr. országgyűlési képviselőt, az Uj Magyarság főszerkesztőjét. vitéz Béry László, az Esti Újság szerkesztőjét, Szvatkó Pál dr.-t, a Magyarország fő- szerkesztőjét, Schmidí-Pap Ernő dr.-t, a belgrádi, magyar követség sajtóelőadóját és Bolgár Lászlót, a Magyar Távii’ati Iroda belgrádi tudósítóját a Szent. Száva-rend középkeresztjével tüntették kij. Nyugat-Zala templomai I. A templom Isten háza. A hívők szere'etük nem egy szép jelével díszítik ma is, régen is. A XVI. században itt Nyugat-Zalában mintegy 100 templom állott, amiből 1778. évre mindössze 28 maradt, de ebből is kettő (Becsvölgye és Szilvágy) már rom. Szily ezenkívül még 5 templomról azt írja, hogy a régi alapokon a XVIII. században készült. Természetesen idővel sok templom elpusztul akár régisége, akár elhanyagoltsága miatt. Mégis annyi (70) templom elpusztulása érthetetlen lenne, ha nem tudnánk, hogy ezt a vidéket is a török sokszor végigdúlta. Egy-egy ilyen dúiásnak faluk elpusztulása és templomok rombadőlése lett a következménye. A török pusztítást különösen területünk déli, a Kanizsához közel eső része érezte meg nagyon. Itt a XVI. századi, mintegy 30 templomból mindössze kettő (Pola és Tótszentmárton) maradt meg. A dicalis könyvek (szomb. püspöki Ivt. Acta Zagrabiana 1761) 1574, 1578, 1599 stb. éveknél lakonikus rövidséggel írják egész sereg faluról : penilus deserta per turcas — a török teljesen elpusztította. A faluval együtt pusztult aztán a templom, amit a török a benne sejtett kincsek miatt amúgy is szívesen kirabolt. Még ha a templom épen maradt is, a lakatlan faluban előbb-utóbb pusztulás várt rá. A XlIIj. században Nyugat-Zala tele van ilyen templomromokkal. Még Szily is 1778-ban említi, hogy a szécsiszcnllászlói temetőben látható a régi templom romja. A dűlőnevekben ma is előforduló temető-, templom-, szenlegyházhely név egy- egy elpusztult templom helyét jelöli. Szily különben 81 templomot talált itt. Ebből 27 plébánia, 32 fi iális templom és 25 kápolna. 61 faluban van egy templom, 7 faluban egy templom és egy kápoIn°, Alsőlendván egy templom és két kápolna és Égerszögen egy templom és öt kápolna. A templomok építési idejét így olvassuk : 28 templom épült régen (a török idők előtt), 5 épült a régi alapokon a XVIII. században, 2 a XVII. században, 38 a XVIII. században, 11 templom építési idejét nem ismeri Szily sem. Legrégibb templom a szcntgyörgyvö’gyi (ép ekkor 1778-ban újjáépítés alatt álló) 1202-ben, a salomvári 1367-ben, a tótszentmárloni 1374- ben és a bántornyai 1383-ban építve. Persze több templom is van ilyen régi, csak Szily nem közli az építési idejüket. Újabban építették a le- tenyeit, 1765-ben, a kerkaszentmiklósit 1774-ben és a novait csak 1778-ban. A 28 régen épített templomból ma körülbelül 20 áll. Mint említettük, kettő már 1778-ban rom volt, el is tűntek azóta. Néhányat pedig lebontottak (Milej, Zalalövő, Bagonya). A megmaradt 20 is azóta átalakíttatott, mondhatnék gyökeresen, ügy, hogy korukat ma már nem is egykönnyen lehet megmondani. A meglevők nagyrésze a tatárjárás után készülhetett hamarosan. Erre utal a késő románkori stílusuk. Két templom, a lenti és a bántornyai Szent Antal kápolna, a XVII. században, míg a többi 51 a XVIII. században készült. Mégpedig 25 templom 1750—1778-ig, tizenkettő 1710—50 és csak 6 épült 1718—1710. évek között. Mint látjuk, a legtöbb templom 1750 után épült. A török szörnyű pusz ílása után először a romokat kellett eltakarítani s csak azután lehetett a szolid építéshez hozzáfogni. Addig is sok helyen falemplom állót’, amely helyett aztán a század közepe óta építettek »szolid ma\
