Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-30 / 223. szám
XXIII- ■évfolyam. 223. szám 1940 szeptember 30. HÉTFŐ* Ára 8 fillér Megjelenik hétköznaponként délután- Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenvi-tér 4- Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : ACSÁDY KÁR OLY Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 P. Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 49 368. H kormányzóiig rádiószózata erdélyi testvéreink megsegítéséért Ma hétfőn este 7 órakor ismét felhangzik a magyar rádióban egy bársonyos hang. Magyarország Nagyasszonya, a kormányzó hitvese áll a mikrofon elé, hogy testvéri segítséget kérjen Erdély számára — minden magyartól. Keserves órákon, ne« nehéz Ínségek jöttén sokszor szólt már a jószivü emberekhez a kormányzóné. És szavának mindig foganatja volt, mert a társadalom tudta, hogy a Főméltóságu Asszony eleven megtestesítője a nemzet tömegeiben élő sorsközösségi érzésének, keresztényi jótékonyságának. Látta, hogy az ő csodálatos vezetése alatt ezrek és ezrek nyomorát enyhíti, özvegyek, gyermekek, külvárosi nyomorgó magyarok megfagyott könnyét törli le a téli ínségakció. Most minden eddiginél fontosabb célért, Erdély szegényeinek és az elüldözött magyaroknak megsegítéséért fordul Magyarország népéhez az első magyar asszony. Bizonyos, hogy kitárt szívvel, felgyűlő lélekkel fogja hallgatni rádiószózatát minden magyar ember. Nagy lelkesedéssel fogadta Zalaegerszeg a hazatérő honvédeket Lázas izgalommal várta Zalaegerszeg város közönsége azt a napot, amelyen viszontláthatja Erdély megszállására indult hős fiait. Augusztus 30-ig aggodalommal gondoltunk a háborús eshetőségekre, különösen amikor híre jött, hogy a turnu-severini tárgyalások eredménytelenül végződlek, mert hiába, bármilyen győztes háborúnak is vannak áldozatai. A bécsi döntés elhangzása után azonban megnyugvás váltotta tol az aggodalmakat- Nem folyik magyar vér azért, hogy ismét úrrá lehessünk olyan területen, amely egy hosszú évezreden ál a mienk volt s amelyhez való' jussunkat senki tagadásba nem veheti, hacsak hazugságokkal nem lép föl ellenünk, amint történt például a páriskörnyéki békék meg- kovácsolásánál. Szombaton reggel tudtunk csak bizonyosat katonáink érkezése felől. Mihamar lobogódíszt öltőit a város. Szedték a sok szép őszi virágot, hogy csokrokkal, koszorúkkal kedveskedhessünk hős fiainknak, hogy virággal hinthessük be úljukat. A kellemetlen idő azonban megakadályozott bennünket abban, hogy az ünnepi eseménynek megadhassuk a méltó díszt. Este 7—8 órára jelezték az érkezést, de a délutáni órákban megeredt az eső és úgyszólván szakadatlanul záporszerűen esett egész éjszakán át,, sőt vasárnap is. Ennek ellenére azonban óriási tömeg jelent meg az állomáson már jóval 7 óra előtt- Kevéssel 7 óra után érkezett vitéz Tamásy István dr- polgármester, Apáti Imre dr. rendőrkapitány, Bozóky Tasziló ezredes, állomásparancsnok, Messner József alezredes, Kornhábcr József őrnagy, V- M. K. parancsnok, felsorakozott a leven tezenekar és a tűzharcos csapat is Ja- kabffy Antal, a főcsoport elnökének vezeté- sével, ott szorongtak az érkező katonák hozzátartozói s mindazok, akiket nem ijesztett vissza az esőMegérkezik a katoiiavoaat. Fél nyolc után 5 perccel közölte Erdélyi Gyula állomásfőnök a várakozókkal, hogy a vonat Zalabérhől elindult. Mindenki kezdte számítgatni, mennyi idő alatt teszi meg a 24 km-es utat. Háromnegyed 8-kor kfgyúltak az állomás összes lámpái s az állomásfőnök újra jelentett: elindult a vonat Kisfaludpusz- táról s valószínűen 8 óra 51 percre beérkezik. A várakozást könnyebben elviselhetővé lelte a leventezenekar. Végre 6 perccel 8 óra előtt feltűnt a mozdony két lámpája az állomás lejáratánál. A leventezenekar a Hu- \nyacli-ind utót kezdte, mire óriási éljenzés tört ki, amely elnyomta a rezes banda hangjait. Ivét mozdony húzta a hosszú szerelvényt. Az első két kocsiban a tisztek foglaltak helyet. Körülbelül 10 perc múlva a két tisztikocsit az első vágányra tolatták. Elsőnek Ditrich Géza őrnagy, a zászlóalj parancsnoka szállt ki, majd követték többenÜdvözlések. Vitéz Tamásy István dr. polgármester üdvözölte a zászlóalj parancsnokot, a tisztikart és legénységet a város nevében azzal az igaz szeretettel, amit az apa érez, amikor gyermekei messze távolból épen, egészségesen, dicsőséggel térnek haza. Sajnálkozását fejezte ki egyben, hogy a kellemetlen idő elrontotta a valóban impozánsnak ígérkezett ünnepet, de — mondotta — ez mitsem változtat azon a szere Leién, amelyet most tolmácsol s amellyel fogadja a város katonáit- , Ditrich Géza őrnagy megköszönte a szíves fogadtatást s örömmel jelentette, hogy, teljes létszámban hozta vissza ,a zászlóaljt, amely amerre csak járt, feltűnést keltett fegyelmezettségével, tisztaságával, rendszenete- léve), munkakészségével, vallásosságával. Mert az oltlakóknak szívesen segítettek mindennemű munkájukban és soha a szentmisét el nem mulasztották. Kolozsvárott is kérdezték tőle, hogy kiválogatott legények-e ezek? Nem — felelte — Zalában ilyen emberek vannak1. Örül, hogy nem került összeütközésre sor, de akkor is megáll Iák volna derekasan helyüket a zalaiak. Kedves, megható jelenet játszódott Le közben. Amikor az őrnagy beszélt, egyszerre ott termett kis leánykája- s atyja nyakába ugrott. Édesapám, édesleányom... s az apának és gyermeknek örömkönnyei egybefolytak. Azután Jakabffy Antal mondott lelkes üdvözlő beszédet. Asszonyok, leányok csokrokat nyújtottak át az érkezőknek. Búcsúzáskor közölte még Ditrich őrnagy a polgármesterrel, hogy azt a zászlót, amivel bejárták Erdélyt, átadja a városnak A polgármester megköszönte azzal, hogy a drága emléknek 'megőrzéséről gondoskodik. Azután megkezdődött a legénység kiszállása és a fölszerelések kiszállítása, ami fél 11-ig eltartott A zászlóalj zuhogó záporban, de azért igen nagyszámú közönség kíséretében 11 órakor érkezett a vár nie gye háza elé, ahol a zenekar eljátszotta a Hiszekegyet s utána Brand Sándor dr. alispán a főispán, a törvényhatóság, a vármegye közönsége s a vármegyének minden lakója nevében köszöntő tie a honvédeket. Megemlítette, hogy a bevonulás miatt sokan nem tudták maguknak téli szükségleteiket beszerezni, de aggódniok azért nem kell, mlerl a magyar kormány gondoskodik azokról, akik a hazáért hagyták ott munkahelyeiket- Ezek ínséget nem szenvedhetnek. Ő maga is mindenben segítségükre siet s a megsegítésüket célzó kormányrendele tekíet pontosan végrehajtja. Köszönetét mondott ismételten a zászlóalj tisztjeinek és legénységének s Isten áldását kérte reájok és családjaikra. Beszédét ezzel végezte : Isten áldja, Isten óvja, Isten tartsa szegény hazánkat. Az alispán szavaira Ditrich őrnagy válaszolt. ürömmel jelentette itt is, hog}*- a zászlóaljat teljes létszámban hozta haza. Hála Istennek, hogy így történt a dolog.. Spórolni kell 'a magyar vért, hogy gyarapodjék a magyar. Elmondta, milyen feltűnést keltettek mindenfelé a zalai fiúk, akiket most átad családjaiknak, munkájuknak. Kívánja, hogy példájukon olyan utódok nevelődjenek, akik elvégzik azt a munkát, amit elődjeik el nem végezhettek. Ezután a Leventezenekar eljátszotta a Himnuszt, a zászlóalj díszmenetben vonult el s pihenőre térlek a honvédek.