Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-07-20 / 164. szám
Felelős szerkesztő : Herboly Ferenc. Szerkesztőség és Széchenvi-tér 4. kiadóhivatal : Zalaegerszeg, TelefOBszám : 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákl>ari. Előfizetési árak : egy hónapra 1.50 P., negyed- évre * pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Hitler elmondta nagy beszédét, amelyet hosszú idő « óta várt a világ. Utolsó békeajánlatot tett Angliának Hasonló hangnemben ínnak az olasz lan máknak célja Európát megszabadítani az angol gyámkodástól. Churchill nem fogadja el Hitler békeajánlatát ? Rómában és Berlinben a mai nap folyamán várják a választ Hitler beszédére. Churchill valószínűen rádióbeszédben válaszok Angol körök kijelentették, hogy minden békeajánlat hiábavaló. Churchill vasárnapi ben szédében kifejtett álláspontjából nem enged. Hitler vezér és kancellár pénteken délután 6 órakor Berlinben a Kroll opera feldíszített termében tartott birodalmi gyűlésen egy és háromnegyed órás beszédet mondott. A gyűlésen jelenvolt Cino gróf olasz külügyminiszter is. A versaillesi szégyen diktátum felszámolásáról, mint a nemzeti szocialista párt programjának első pontjáról beszélt részletesen. Rátért azután az utolsó békekísérletekre,-amelyeket a múlt év szeptember elején s azután október hatodikén tett. Részletesen foglalkozott a francia hadjárattal s hangsúlyozta, hogy Churchill ferdített, amikor azt hangoztatta, hogy Pétain elárulta, holott Pélain a fegyverszünetet akkor kérte, amikor a helyztet már teljesen tarthatatlan volt számára. Mindig két cél állott előtte — mondotta — az egyik az igazi megértés és barátság Olaszr országgal, a másik, hogy ugyanezt a viszonyt teremtse meg Angliával. Szomorúan tapasztalta azonban azt, hogy állandó őszinte békeszándékai Anglia felé nem vezetett eredményre, de örvendetes, hogy Olaszországgal annál inkább maradéktalanul eredményre vezettek, tek. Ennek a sikernek egyik főpillére a Mussolinikén megtestesülő olasz Génius volt, a másik a közösen ontott vér, amelyet az új Európáért áldoztak. Meleg szavakkal emlékezett meg ezután Hitler az őt Mussolinihoz fűző személyes barátságról, majd hangoztatta, hogy Olaszország' kizárólag saját elhatározásából üzente meg' a háborút a nyugati hatalmaknak. A politikai és katonai együttműködés mindvégig tökéletes volt és az is marad. A jövőbe vetve pillantást, Hitler vezér lés kancellár rámutatott arra, hogy a háború tizedik hónapjában minden jóslata igazolást nyert. Presztizs-okból sohasem akartak győzelmet kicsikarni. A fegyverek ma erősebbek, mint május 10-én voltak, több a lőszer, Németország vassal és fémmel, valamint benzinnel és egyéb nyersanyagökkal bármilyen hosszú időre el van látva, és az ötéves terv következtében ugyanez a helyzet az élelmiszerellátás terén is. > A külpolitika problémáira fordítva a szót, a Führer kijelentette, hogy hiú minden reménykedés, amely Németország és Oroszország közé éket szeretne verni. A viszony a két birodalom között végleges, az érdekterületek meg vannak határozva és a brit kísérlek csak csalódással járhatna. Az angolok lassabban látnak be mindent, mint mások, de végül kénytelenek lesznek ezt az igazságot is belátni. Október 6-án megmondotta, hogy mi fog következni és megmondotta, hogy nemi lát okot a háború folytatására, de nem hittek neki és a háborút akarták. A franciák ma másképen gondolkoznak és immár ők is tudják, hogy mindannak nem kellett volna elkövetkeznie, ami elkövetkezett, de a plutokraták és fegyvergyárosok érdekei ezt így akarták. Az angolok ma is akarják a háborút, mert úgylálszik, nem tudják, hogy mi következik. Belső undorral gondol azokra az emberekre — mondotta ezután —- akik önös érdekeikért áldozzák fel a népek millióit és mérhetetlen nyomorúságot hoz az emberiségre. Ez- ulán rendkívül élesen i imádta Churchill miniszterelnököt, aki saját maga bizonyára nem lesz részese mindannak a borzalomnak, amit népére hoz. i A londoni politikusok, akik most is háborút akarnak, vájjon tudják-e, hogy a háború folytatásaként mi vár rájuk. Ők Kanadába akarnak menni, de az angol nép Angliában marad és majd ez a nép lesz kénytelen viselni a háború szörnyűségeit, amikor a vezetők már Kanadában lesznek. Kijelentette továbbá a Führer, hogy az ő szándékában nem állott a háború, hanem új- szociális renden egy boldog és hatalmas, békés államot akart felépíteni. De Churchill legutóbb is félreérthetetlenül kijelentette, hogy akarja a háborúig Ebből az elhatározásból mérhetetlen emberi nyomorúság fakad. Egy nagy világbirodalom puszLul el, amelynek pusztulását Németország sohasem akarta. Bizonyos, hogy ebben a küzdelemben a küzdő felek egyike elpusztul. Churchill azt hiszi, hogy ez Néfmetország! lesz, de ő tudja, hogy a brit világbirodalom pusztulása fog bekövetkezni. Épen ezért még egy utolsó felhívást intéz az emberi belátáshoz és értelemhez. Megteheti, mert nem mint legyőzött, hanem mint győzelmes fél áll itten, aki biztos a jövő győzelmében is. Hangsúlyozta, hogy nem lát okot a háború folytatására és mélységesen sajnálja azokat az áldozatokat, amelyeket meg kell hozni, de tudja, hogy a katonái minden áldozatra készek és készen állanak, ha fájó szívvel is ez áldozat meghozatalára a német anyák és hitvesek is. Churchill visszautasítja talán ezt az ajánlatot, de ő megnyugtatta vele lelkiismeretét. Lapvélemények BerlinT július 20 A német lapok foglalkoznak Hitler beszédével és kiemelik, hogy a vezér még egyszer humanizmusból meg akarta kímélni Angliát és egész Európát a háború, további borzalmaitól. Ha azonban Anglia továbbra is makacskodik, akkor ütött Angliának, mint nagyhatalomnak utolsó órája. Ez esetben a világ előtt örökre Anglia lesz a felelős. . : ! A Budapesti Értesítő jelenti : Rómában nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hqgy Ciano ma is Berlinben marad. Fontos megbeszéléseket folytat és lehet, hogy ezeken Hitler is résztvesz. A német -támadás küszöbön áll. Ha Anglia el akarja kerülni a szigetország teljes elpusztulását, akkor ajánlatos lesz elfogadnia a felajánlott béke jobbot. Cserkész Miki levele a gimnazisták táborából Kedves Szüleim! Most már az utolsó levelemet írom. Sajnos, holnap megkezdjük a iábor lerombolását és megszűnik számunkra ez a nagyszerű élet. Tegnapelőtt is olyan érdekes volt, amikor, Hébi elaludt. Épen a szalmazsákokat szedtük: ki a sátrakból (az őrsvezetők szerint azért, hogy szellőzzenek, szerintünk azonban csak azért, hogy minket bosszantsanak), amikor Sanyi odasúgja a fülembe : »Hébi elaludt«., Odanézek. Hát tényleg az egyik puszta szalmazsákon úgy alszik Hébi, mintha egy sen lyempaplanos ágyban álmodnék a palacsintá- evés vitán felüli előnyeiről. Még mosolygott is hozzá. Mondanom sem kell, hogy a fél tábor pillanatok alatt ott volt körülötte és hangos kacajjal adott kifejezést az általános derültségnek. Csodák csodája, Hébi nem ébredt fel- Ekkor láttam, hogy Sanyi egy vadonatúj boxos skatulyát villogtatva ugrik a kérdéses szalmazsákhoz. Miközben ujját titokzatosain illeszti szájára, elkezdi Hébi arcát bekenni a csodálatosan fekete gyártmánnyal. És Hébi nem ébredt fel. Falrengető derültség. Még a fák is kacagnak a körülöttünk lévő erdőben, Hébi azonban alszik sikkesen és bekenve. Egy »gyengéd« ütés a fejére, hozta vissza a pala*- csinták álomvilágából a kozmák szomorú vae lóságába. Amikor a fiukat meglátta, bájod naívsággal csiak ennyit kérdezett : Mi az, elr aludtam ? Dehogy Hébikém, — mondja neki Sanyi — csak kitört rajtad a kulimájsz. Nézd meg magad itt a tükrömben... Hébi nem ismert magára... A tegnapi riadón már nem nevettünk eny- nyíre. Még most sem tudom, hogyan történt. A legédesebb álmomból arra ébredek, hogy laz erdőből ijesztően furcsa kiáltások hallak szanak. A következő pillanatban az őrsé^ kétségbeesetten riadót kiált. A sátramban mindenki felijed. öltözködünk. Senki sem találja ruháját. Annyira idegesek voltunk, hogy például én is csak az egyik lábamra húztam fel a saját cipőmet, iá másikra a szomszédét rántottam. Mivel azonban már csak a sátoron ki*
