Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-09-28 / 222. szám

Jlsszonycß' JEeányoR A divatról A nők első és legfőbb diktátora : a divat. Nem is tudták ősanyáink, hogy milyen köny- nyű volt az ő dolguk ebből a szempontból. Vállukon keresztül vetett állatbőrdarab.éve­ken keresztül tartott, megkímélte 'őket a ruha- problémáktól. Ezelőtt évszázadok, évtizedek teltek el, míg a régebbi viseletét felváltotta egy új irány- Ma minden szezonnak, sőt fél­szezonnak megvan az új divatjelensége. Nagy csábereje s egyben ártalmas hatása is abban rejlik, hogy a fiatalodás illúzióját kelti. A nők meg természetüknél fogva sosem akar­nak megöregedni,. még ha itt az ideje, ak­kor sem, s ezt a fiaialodási vágyaikat alátá­masztja a divat, amelynek túlzott utánzása tékozlásra, esztelenségre, a boldog családi élet feldúlására is ráviszi követőit. Szerencse, hogy sokrétű a divat, mint az élet minden jelensége. Van színpadias és egy­szerű polgári, aszerint, hogy ki mennyiben követheti esze és főként zsebpénze befolyása alatt- Az idei vénasszonyok nyara sok lehe­tőséget nyújt az öltözködés divatos megnyil­vánulásának. Szép, mosolygós őszi napok leg­kedveltebb ruhadarabja a kosztüm, amely ér­dekes szabásával üt el a tavalyitól- A kabá­tok hosszúak, derékvonalnál fölfelé dúsan ráncoltak, úgyhogy hátul enyhén visszaesik az anyag. Érdekes újítás a lapos szőrmétől (nutria, perzsa, párduc) készült óriási zseb. A zsebeket különben nemcsak a kosztümö­kön, hanem a délelőtti és délutáni szövet- ruhákon is megtaláljuk. Vagy szövetből, vagy szőrméből készülnek ezek a zsebek, hasonlóan az újságárusok nagy pénzeszacskóihoz. Kosz­tümön kívül hordják még a kockás, angolos, hátul bő kabátokat. Az újvonalú kabát de­6 _______________ A költő elindul Irta: Ácsády Károly Számosuk a liget énekesei. De ha, fülmile. [jaj jaid Dalija ia pásztoriám], légedet hall egyedül, így mikoron kehied kínját, oh Day ka, te 7>. , , ~ - [zenged, Pásztor es pászlorlány tégedet hall egyedül KAZINCZY Rekkenő hőség fojtogatta a várost- Az ut­cák teljesen kihaltak, aki csak tehette, el­bújt a hűs szobákba és aludt- Ilyen forró- júliusra huszonegy éve, 1770 óla nem volt példa Egerben. Olyan meleg volt, hogy még a főtéren sem akadt járókelő. Csak a sarki ütött-kopott gyümölcsösbodebol hallatszott egy fáradt női hang: > — Barackot, barackot. Egy pap növendék haladt arra, rátekintett a sárgáspiros, túlérett gyümölcsre, aztán szót­lanul tovább ballagott. A kofaasszony hosz- szan utánabámult. “Nézze csak, — szólt a sarokban szun­dikáló urahoz, —- itt megy az a kispap aki tegnap olyan szépen prédikált a szervi­táknál. Az embert láthatóan alig érdekelte a do­log, de azért félszemmel utána nézett A kis­pap a püspöki palota felé tartott- Egyre gyorsabban haladt, nemsokára el is tűnt :a nagy fehér épület rácsos kapujában. — Ejnye, hogy is hívják ? — kérdezte az asszony. — Pedig ismerjük őt régen, még Miskolcról. A sánta szabónak a kisebbik fia, az anyja szakácsnő volt Ernődön... ZALAMEGYEI újság rákban elvágott, vállbán erősen kihangsúlyo­zott, alul bő, derékon szoros övvel- Ezeket is sok szőrmével díszítik. Viselik még a nagy- mintájú skót kockás aljai, sima kabáttal és különféle ingblúzokkal• A ruhák legfőbb díszítőeleme a prém és a gyöngyhimzés. Sok a fekete délutáni ruha, de szívesen viszik a kék bármilyen változatát. A délutáni ruhák többnyire simák, kevéssé, ráncoltak, de komplikált szabásnak. Ruháink az idén gyakran készülnek két­színű, sőt egymástól elütő szövésű anyagból, ami nagyban megkönnyíti helyzetűnket, mert nyugodtan készíthetünk két régiből egy újat s divatosat. Kék-barna, zöld-barna összeál­lítások gyakoriak, az azonos színek árnyalati különbségei pedig soha nem mennek ki a divatból. Bár divatunk megengedi és elbírja a komplikált ruhákat, de ennek összeállítá­sához biztos ízlés kell, mert ha a fazon nem megfelelő, földobnak, fabrikáltnak hat ruhánk A romantika is tért nyert őszi és téli ruhá­inkban. Gyakori a bársonyruha csipkedísszel, amely felkelti a régi idők nyugodt, békebeli hangulatát. ZALAEGERSZEGI KÖLCSÖNKÖNYVTÁR LORD ROTHERMERE-UTCA 5. Újdonságok. Bozzay : Egy pár selyemharisnya Gergely : Anyakönyvi kivonat. Szuginoto : Szumarájok leánya. Howard : A három testőr Afrikában Knight : A vörös rák. Hollington: A jajgató barlang. Havi előfizetési díj 1.20 P. _____ Az ember ásított, fejéi; rázta, aztán újra szunyókálásba merült. A levegő egyre forrósodott- A vakítóké k égen sehol egy felhő- Csönd volt. Ami kis zaj támadt, egy-egy távoli kocsizörgés, rög­tön belefult a vastag csöndbe, s csak még nyomasztóbbá telte az álmos hangulatot — Day ka Gábris ! — kiáltott föl az asszony, — eszembe jutóit a neve. De az ember már mélyen aludt. * A püspök az ablak előtt állott, kinézett a napfényben szikrázó kertre. Ráncos homlo­kát olykor a hűs ablaküvegre nyomta s ide­gesen végigsimította ősz haját Csönd volt, csak egy szemtelen légy zümmögött a terem­ben. Időnként rászállt a püspök fejebúbjára, vagy a fülére. Az agg főpap ilyenkor meg­rázta a fejét, áttetsző, puha ujjaival hara­gosan csapott ia légy felé, ám hiába, iaz erő­szakos kis állat ügyesen kisiklott -az ütés elől. Lépések hangzottak a folyosó kőkockáin, majd halkan kopogtak a nehéz tölgyfávájí- tón. Az öreg szolga lépett be, pár lépést tett, végül tiszfességtudóan megállóit a terem kö­zepén. — Egy kispap van itt, azt mondja, exel- lenciád várja. Gabriel Day ka a neve. A püspök leült egy karosszékbe.. — Eressze be, amioe. A szolga kinyitotta az ajtót. A küszöbön egy karcsú, söléthajú fiatalember állott- Egye­nes tartásából és a magas homloka alatt ké­kesen fénylő szeméből öntudatos büszkeség áradt. Néhány lépéssel a terem közepére ke­rült s mélyen meghajolt. A püspök a kezét nyújtotta. A fiatalember alázatosan megcsó­kolta a főpap ujján ékeskedő gyűrűt A püspök egy darabig hallgatott, megnyom­kodta köszvényes lábait, iaztán egy papírla­pot emelt fel az asztalról Kedves fiam, súlyos panaszok özönét emelték1 ellened. Dayka fölkapta ia fejét. Bátran szembe­19f0- szeptember 28. Minden nőnek saját maga érdekében kell követnie a divatot addig a pontig, ameddig a jóízlés megengedi. Sajnos, sokan túlzásba viszik a divatmajmol ást és nem tudják meg­különböztetni az egyszerű elegánciát a ki­rívó ízléstelenségtől- Ettől eltekintve a di­vat sok alkalmat nyújt arra a nőknek, hogy ügyességüket és leleményességüket csillogtas­sák. A változatosság mindig frissítőén hat az emberekre, főként a nőkre. Már Éva anyánk is változtatta lenge öltözékét, ha meg­tolta, Ádámtól új fügefalevelet kért- Viszont ősapánk is igazi férfi volt, ha nem tetszett, hát egyszerűen — fügét mulatott. Újhelyi Anna. Mit szól hozzá ? hogy a sütőben sütött tésztaféle jobban »felnő«, lia gyúráskor, vagy keveréskor a tésztába egészen kevés ecetet teszünk. A tészta ettől lágyabb, könnyebb lesz és gyorsabban sül ; -> v hogy a nyáron át kihelyezett növényeket nem szabad minden átmenet nélkül zárt la­kásban tarLani, mert így elpusztulnak- Fo­kozatosan kell a növényt hozzászoktatni a zárt levegőhöz. Naponkint néhány órára vi­gyük be a szobába, majd amikor végleg be­vittük, tartsuk nyitva az ablakot, amíg csak lehet. így a növények kitűnően áttelelnek és szépen fejlődnek ; 'hogy a fehérneműből eltűnnek a gyümölcs- és borfoltok, ha a 'főzővízbe egy citromot szeletelünk héjával együtt ; hogy ha a fonnyadt, száradó zöldségei ece­tes vízben áztatjuk, újból felfrissül ; hogy zsírfoltot fehér gyapjúanyagból leg­könnyebben benzin és finom búzaliszt keve­rékéből készült péppel lehet kivenni- A pé­pet vastagon a folt helyére kenjük, rövid idő­re napra tesszük és ha mar teljesen megszá­radt, kefével lekeféljük. nézett a váddal. A püspök félhangosan mor­molta a papírra vetett sorokat, azlán megtö­rölte verejtékes homlokát. — Pater Szailz Leó Sarlós Boldogasszony napján harminc eretnekséget jegyzett föl a prédikációdból. Mást beszéltél, mint amit a cenzornak előre bemutattál. Igaz ez ? A kispap meg se rezzent. Szobor-mereven állott a helyén. A püspök arca kipirult. — Hát ki mondja meg neked, hogy micsoda ,a tolerantia ? A protestáns Bahrdt, vagy én, gróf Eszterházy Károly, a püspököd- Hogy mertél szembeszállani a kegyes atyákkal, azokkal, akik téged a nyomorúság karmaiból az iskola jótékony falai közé mentettek. Is­ten kegyelméből sokra vihetted volna itt, ám ilyenformán... Dayka' mélyen meghajolt. — Ahogy excellenciád kívánja, úgy leszen. — Tehát vissza fogod vonni e badar té­vedéseket. Az egyház csak a tévedést üldözi, a tévedőt, ha megtér, keblére öleli- Erédj, kövesd meg Pater Szailz Leót. A kispap lehúnyta a szemét, alig hallha­tóan válaszolt : — Inkább elhagyom a várost, atyám A püspök haragra lobbant. — Ejh, még okoskodni ? ! Tán a poéta ágaskodik benned ily veszettül ? Csak nem bolondított meg valami gyalázatos nimfa ? Dayka hirtelen lángvörös lett. A püspök egy papírlapot emelt fel s hangosan olvasott: EGY EGRI SZÉPHEZ NEVE NAPJÁRA­Erzsébet! ha \neved nyárban esett volna, A nap sugárival neked meghódolna. Oh, ha én nap volnék, téli karikámat Elmellőzve, futván tavaszi pályámat, Ablakodon által sugúrom behatna, Játszadozva majd itt, majd amott mulatna, Majd szemeid füzét, majd rózsa színedet Csókolná s azonban meglopná melledet, S elnyelégetne, mígnem a nap-est elfőne, Utolsó sugúrom a szívedre lőne. Az utolsó sort már alig lehetett megérteni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom