Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-14 / 210. szám
ZADAMEGYEI ÚJSÁG 1940- szeptember 14. A mai magyar honvédszellem Az utolsó évele mélyreható változásai, dübörgő eseményei imiiidenkit meggyőzhettek arról, hogy népi, társadalmi elavult pillérekhez való ragaszkodás az egyen eleteben legalább is szánalmas rövidlátás, a nemzet (életében azonban könnyen jóvátehetetlen tragédia szülője lehet. Mert »új idők új kürtje Iharsán«, amint a komolyan legtöbbet ígérő országos agrárifjúsági mozgalom indulója is betüzesíti a szebb jövő munkás népe lelkét. Az anvag, ha egészen nem is bukott meg, de mint világnézet mozgatója, egészen elvesztette jelentőségét és hitelét- A jobb és szebb világ megteremtése csak szellemi, lelki síkon történhetik meg. A haditechnika szédületes csodái láttára, eredményeik lemérése után a legkomolyabb, leghivatottabb kritikusok állapították meg : minden hiába, ha nem egész emberek, jellemek, acélos lelkek tartják kezükben minden téren a kormánykereket. A legszörnyűségesebb tank és félelmetesen buzgó zuhanóbombázó is tehetetlen anyag, nevetséges óriási báb az ember esze, lelke, akarata nélkül. Mégpedig —r hangsúlyozom — a hozzáértők nyomán : acélosan kemény lelkek munkája hozhat csak eredménytAz új idők legfontosabb követelménye'épen azért az emberi lélek megtisztítása minden salaktól, megerősítése, állandó táplálása, a ttheocentrikus világnézet feltétlen diadalra juttatása. Istenről, Krisztusról, kegyelmi életről ma lebecsülően nyilatkozni, ajkbigy- gyesztve gúnyoskodni ma — bocsánat —együgyű bárgyúság. Az erkölcsi értékeket pedig kisemmizni, elsikkasztani akarni, bűnös merénylet a nemzet élete ellenA magyar nemzet érzi, sőt tudja, is, hogy az isteni igazságosság nekünk dolgozik. A gyászos, úgynevezett trianoni béke lépésről- lépésre felszámolódik- Ma már ismerjük az öröm könnyeit is. A magyar igazság fokozatos beteljesülésén az Isten iránt érzett hálánk, valamint a magyar jövő életerős mun- kálása kötelességünkké teszi a tökéletes léle kmegújulást, a magyar életnek teljes átállítását lelki síkra. Hinnünk kell abban, hogy a magyar nép megérti az idők parancsolta kötelességei kemény szavátÉs most boldog örömmel hirdetem ennek az új magyar léleknek biztató megnyilatkozár sait ott, ahonnan az ősi magyar föld és népe mindenkor védőjét látta és várta, a magyar honvédségben. Amikor az erdélyi kérdés hatalmas lépésekkel közeledett a megoldás felé, a szükségessé vált katonai intézkedések következtében Göcsejbe is kerültek katonák. Igaz, hogy szinte csak pajtáinkat tudtuk rnegnyi- tani honvédeinknek, mégis azok nem' panaszkodtak, mi pedig nagyon őrültünk a mii »helyőrségünk«-nek. Szeretettel vette körül népünk a nagy részben cseh megszállás alól felszabadult területekről való katonáinkat, akik iziben otthon érezték magukat. De hiszen én az új honvéd szellemről akarok beszélni ! Nos, alig érkeztek meg katonáink, a századparancsnok a plébániát kereste és érdeklődött, hogyan kaphatnának a katonák szentmisét ? Nem volt nehézség. És már az első vasárnap a magyar katonák áhítatán buzdulhatott a falu népe. A katonai gyakorlatok mellett találtak időt kedves honvédeink, hogy segítségére legyenek a bevonulások miatt férfierő nélkül maradt asszonyainknak a magyar élet betakarításánál. Munka után pedig — sohasem parancs-szóra — ott térdeltek az Ur oltára előtt, mert sok mondanivalójuk volt az Istennek. Énekkart szerveztek iés a főhadnagy úr nem vallott velük szégyent, amikor a ka- tonalelkekből búgva, imádkozva szállt fel négyszólamban a könyörgés : Boldogasszony Anyánk... ne feledkezzél meg szegény magyarokról. A felkínált alkalmat nem utasítotok el és lealázkodtak a gyóntatószék lépcsőjére, áhítattal vették az Élet Kenyerét a szentáldozásban- Nem fogjuk elfelejteni Szent István király ünnepét, amikor katonáink, élükön a százados úrral, tisztjeikkel megható buzgósággal térdeltek az áldoztató rácsnál. Augusztus végén parancs jött: menni kell, mert lehet, hogy a legértékesebbet, a magyar férfiéletet, vért kíván a Haza jövőjének biztosítása. A falu felvirágozta a kerékpáros századot, a mi »helyőrségünk «-et. Kora reggel menetkészen vonultak ki a falu főterére és mégegyszer bevonultak a templomba — szentmisére. »Áldás nélkül csak nem mennek el«! Szentmise után felhangzott a kürtjei: imára! Azután elindultak katonáink. Sok könny, meleg szeretet kísérte őket a nagy útra, amelyen, hála Istennek, ez alkalommal nem vér folyt, hanem virág hullott, a felszabadító és felszabadult magyarok örömkönnyeEz a mai honvédszellem : Isten és Haza, vallásos és hazafias érzés szükségszerűen és öntudatosan ölelkeznek össze és a tisztek, mint katonáink atyjuk, elöljárnak a legszebb példaadásban is. Akiknek a szentistváni Magyarország feltámasztásában a kard jutott! elsődleges hivatásként, azok meggyőződéssel, példájukkal hirdetik, hogy a gyakorlati vallásos élet és lélek képes egyedül a mai magyar feladatok megoldására. óh drága magvetői a magyar életnek ! De hadd folytassam, milyen vonást láttam még a mai honvédlélek-arcon ? Tábori lapot kapott a plébános. A század tisztikara mondott köszönetét a lelki juttatásokért. És a tisztek aláírásai után a legények aláírásai. Látszott ezeken, hogy a derék honvédek küzdöttek a tollal. Kezük inkább az ekéhez, no meg, igen, a puskához szokott- Mégis kedves emlékként őrzi a plébános a kusza vonásokat. Érthető. Mosolygó katonaarcokat idéznek fel. De valami mást is. A mai honvédlel- ket, szellemet. A tisztikar és legénység ösz- szeforrását lélekben- Micsoda kincs. Felbecsülhetetlen érték- Erő. Legyőzhetetlen. Minden harcban csak győzedelmeskedhetik Ne félj szegény Hazám most már ! Egy szíve, egy lelke van már a magyar honvédnek ! A tiszt és a honvéd egy, testvérKiegészítésül még valamit a mai honvéd- szettemről ! P- Kerkai a magyar agrárifjúság országos mozgalmának zalai származású elindítója beszélte el, hogy a szegedi hadtest katonáit a szegedi munkásszervezetek értékes zászlóval ajándékozták meg. Szép ünnepséget tartottak a zászlószenteléssel és átadással kapcsolatban, amelynek végén jó magyar szokás szerint nem maradhatott el a közös ebéd. Azt a zászlót keményen dolgozó egyszerű munkáskezek szerezték, természetes tehát, hogy képviselőik is ott voltak a közebéden. Egyszerű munkások, munkásasszonyok. Valahogy feszélyezte őket a fényes ebéd, a katonatiszti aranyos, fényes-csillogói pompa. Nem vették volna rossz néven a kü- lönasztalt. De a mai honvédszellem más, mint egykor régen- Nem volt semmi váílveregető leereszkedés a honvédtisztek közvetlenségé^ ben. .akik egyszerűen maguk közé ültették a pironkodó anunkásasszonyokat, derék munkás férfiakat és a legteljesebb lelki egység, amely nem ismer magyart magyartól elválasztó, korhadt, ostoba társadalmi korlátokat, — a fehér asztal kellemességei mellett izmosította meg a magyar erőt A derék katonatisztek megmutatták, hogy a szappanbuborékos Olimpuson ma már csak ködös agyak trónolnak és szőnek tartalmatlan álmokat. Ma nem kell különbséget tenni katona és polgár között. Ma minden becsületes dolgozó : honvéd, a Haza őre és jövőnk- nek érdemes munkálója. A szavak demokráciája csak alattomos megfúró ja a magyar boldogulásnak- Az élet, a lélek tiszta demokráciája, a testvérkezek egybefonódása a legnemesebb magyar honvédszellem a magyar igazság teljes győzelmének beharangozása. F. S. Nagykapornak vidékének bekapcsolódása a forgalomba A zalaegerszeg—nagykapornak—keszthelyi út megépítésére belátható időn belül számítani nem lehet- Ezt illetékes helyen már ismételten kijelentették. Az a nagy felbuzdulás tehát, amit annak idején a tervezés körül tapasztaltunk, teljesen eredménytelen maradt. Nagykapornak hatalmas vidéke így a nagyforgalmon kívül és a Balatonvidéktől eizártan maradt. Igaz, Nagykapornak vasúti megállóhely létesült, a múlt évben Nagykapornak autóbuszösszeköttetést is kapott Zalaegerszeggel, de ez magára a nagy vidékre épencsak valamivel jelent többet a semminél. Ha azonban a tervezett útvonal kiépülhetne, megrövidülne az út Zalaegerszeg és Keszthely között s olyan községek közelíthetnék meg kényelmesen a megyeszékhelyt, Hévízfürdőt és a Balatont, amelyek ma csak nagy kerülővel tehetik ezt meg- A zaiavölgyi vasút, amelyet az út átvágna, nagy segítségére van ugyan a Zalavölgynek és a vele közvetlen közelségben levő vidéknek a nagyforgalom szempontjából, de nem igen iszolgálja azt a célt, aminek elérésére nagyon is törekednünk kell, hogy : közelebb hozza egymáshoz a vármegye keleti és nyugati részeit. Tekintetbe kell venni itt azt is, hogy a vármegye keleti része a Balatonvidék, amelynek megközelítését minden irányból könnyűvé, kényelmessé kell tenni; a nyugati rész pedig a Göcsej- vidék, amely a teljes elbagyatottság állapotából csak pár évvel ezelőtt lépett ki s amelyet meg kell menteni a régi állapotba való visszasűlyedéstől. Rendes körülmények közt autóbuszjáratok révén nyári időszakban eléggé kedvező Göcsejnek összeköttetése a Ba- 1 atonvidékkel, de Nagykapornak vidéké, bár jóval közelebb esik a Balatonvidékhez, ösz- sze köt tetőssel mégsem dicsekedhetik. A Mávaut Nagykapornakot megajándékozta autóbuszjárattal, de a Balatonvidék megközelítése olyan körülményes és így olyan drága, hogy eredményszámba alig mehet. Ennek az átfogó útvonalnak megépítése tehát egy nagy vidéknek érdekében elengedhetetlenül szükséges. És ez alatt a nagy vidék alatt nemcsak Nagykapornak vidékét kell értenünk, hanem sokkal nagyobbat, mert az új útvonal tulajdonképen Szentgotthárdtól vezetne Keszthelyig — Hévíz érintésével. Ha tehát a transzverzális vasútvonalnak kiépítésére Keszthelytől Bakon, Zalaegerszegen, ZalalÖvőn át, számítani nem lehet, ezt a zalaegerszeg—nagykapornak—keszthelyi autó utat bármily áldozatok árán is ki kell építeni- Bízunk is abban, hogy vármegyénk fáradhatatlanul tevékeny alispánja, Brand Sándor dr napirenden tartja a fontos kérdést s amikor csak arra alkalom kínálkozik, a szép tervet a megvalósítás útjára tereli. Ebben a törekvésében is maga mellett találja az egész vármegye közönségét. A kérdést napirenden tartjuk mi is. Gallé Tibor festőiskolája Budapest, VI., Bulyovszky-u. 21. Telefon: 126—541. Alakraiz éa festés a Gallé Tibor festőművész, Szobrászat i B. Farkas Sándor szobrászművész, Plakát és reklámrsjz i Jeges Ernő festőm., Divat és jelmeztervezéei D .Nagyajtay Teréz a Nemzeti Sziház tervezője, Műtörténet! Dr. Aggházy Mária, a Szépm. Muzeum titkára, Krokii Kedd, csütörtök 6-8. 20-ig.
