Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-09-07 / 204. szám

5 va. Ezek szerint, — egy-két tűrhető autóstrá- j da kivételével — az erdélyi utak általában a j mai követelményekhez mérten, elég silány ki- j vitelnek és kevés gondot fordítottak íenntar- j tásukra is. ERDÉLY. j SZÉKELYFÖLD MINDIG ZÖLD, HAZÁM OTT, SZIVEM OTT- JAJ BE SZÉP SZÉKELY NÉP! SZÉKELY VÉR MAGYAR ÉR, KICSINY VAGY, MÉGIS NAGY, HCVSÉG OTT, HIDEG VAGY, MÉG SE FAGY SZIVED OTT ! (KURUC VERS.) Gróf Teleki Andor Erdély árszabályozási kormány- biztosa. Erdély területén Románia háborús gazdál­kodást vezetett be és ennek folyományaképen az ottani viszonyoknak megfelelő, kezdetle­ges árszabályozást honosítottak meg. Miután hazánkban az árszabályozás az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosságának hatáskörébe tartozik és mert a visszatérő területek nagy­sága szükségessé tette ezeknek külön ársza­bályozását s összlianybahozaialál az anyaor­szág áraival, a miniszterelnök Teleld Andor grófot, a Külkereskedelmi Hivatal alelnökét, az árkormánybizlos állandó helyettesét a visz- szatérő Erdély árszabályozási kérdésének ren­dezésével bízta meg, eddigi hivatali beosztá­sainak megtartása mellett Teleki Andor gróf, mint Erdély szülöttje, egyben szakértője is az erdélyi közgazdasági kérdéseknek és mű­ködése elé úgy az anyaország, mint a vissza­csatolt Erdély közgazdasági körei teljes bi­zalommal tekintenek. Erdély visszatérésével biztosítva van faellátásunk. A bécsi döntés Magyarországhoz Kelet-Ma- gyarországból és az erdélyi részből 43591 négyzetkilométer területet juttatott vissza, eb­ből 2,753.263 kát. hold az erdőterület, azaz a visszacsatolt résznek 36.3 százaléka. Magyarország erdőterülete, amely a csonka hazának 11.9 százaléka volt, Kárpátalja visz- szatérésével 16 7 százalékra emelkedett smost az erdélyi részekkel együtt 21-5 százalékát teszi ki az összterületnek. A visszatért Erdély erdőterületeiből 934-452 kát. hold fenyőerdő, 553.000 kát. hold tölgy­erdő és 1.265.173 kát. hold bükk- és egyéb lombos fából álló erdő. A visszacsatolt terület arányaihoz képest bő­ven vannak famegmunkáló ipartelepek, ame­lyek a fát a legkülönbözőbb formában hozzák piacra. Beszterce-Naszód megyében 10 fa­ipartelep dolgozik 715 munkással, Bihar me­gyében 17 telep van 1623 munkással,Csík,1 megyében 68 faipari telep 3447 munkással, Háromszékben 32 telep 2971 munkással, Ma- ros-Tordában 25 telep 3159 munkással, Má- ramarosban 24 telep 1619 munkással, Szat- márban 13 telep 1757 munkással, Szilágyban 4 telep 585 munkással, Udvarhelyen 10 telep 272 munkással, Kolozs megye visszacsatolt részén pedig 11 telep 622 munkással. A visz- szacsatolt erdélyi részeken tehát összesen 214 faipari telep van 15.750 munkással s a te­lepek összesen 22-714 lóerőt használnak fel. Ezek a román adatokból összeállított szá­mok. Kárpátalja visszacsatolása után már meg­szűnt az a fahiány, amely a csonka országot olyan súlyosan érintette. Az erdélyi részek' visszacsatolásával hazánk faellátása biztosít­va van, sőt a belső szükséglet kielégítése után megmunkált fából kivitelre is jut­ZALAMEGYEI ÚJSÁG Afrika a tarisznyában. E£y kis „tanyasi szerecsöny" kalandjai Szegedről Szenegálján át a német hadifogságig. Rendkívül érdekes esetről számolnak be a francia hadifoglyok ügyeit intéző német katonai körök. Egy elfogott szerecseny ka­tona ugyanis azt állítja, hogy ő voltakópen’ szegedi születésű magyar állampolgár. Meg­keresést intéztek a követség útján a magyar hatóságokhoz, ahol megerősítették a fekete- bőrű hadifogoly állításait­Furcsa esel, de megesett: Krisztus után 1936-ban kezdődött Szeged-Alsó tanyán- De kezdjük a legelején, hogy mindent megért­hessünk. 1919- tavaszán Szabadka felől francia gyar­mati sereg masírozott Szeged felé. FrancheL DEsperay katonái vonultak biztosított me­netben a tanyai országutakon. Hosszú utat megtettek már, kijárt a pihenő- A csokoládé­színű katonák megelégedetten pihentek le, ettek, ittak, aludtak egy sort- Olyik elcsavar- gott a közeli tanyákba, puszta kíváncsiságból. — Huh, szerecsönyök ! — borzonglak a jó magyarok, pedig a színes katonák nem1 tettek egyebet, csak nézelődtek békésen, ba­rátságosan villogtatva fehér fogsorukat- Egy szenegáli vitéz bekopogtatott Tandari Mb hályné hadiözvegyhez s friss vizet kért a ku­lacsába. A fiatalasszonynak megtetszett a ha­talmas termetű katona s betessékelte szobá­jába. A felharsogó trombitaszóig trafikáltakJ odabenn kettesben, senkise tudja, miről be­széltek, mit csináltak, elég abból annyi, hogy a következő év januárjában, pontosan 31-én megszületett a csodagyerek. Fekete volt az is­tenadta, mint a korom s az ajka is olyan széles volt, hogy messzi vidékekről jártak a csudájára. — Most segíts, édes Istenem, — sóhajtott egy nagyot özvegy Tandariné, de bizony a kis néger nem fehéredéit meg se másnapra, se harmadnapra. »Szerecsen« — írták be a. nagy szegedi anyakönyvbe. A hadiözvegynek! el kellett bujdokolni a világ szája elől. A gyereket a rokonokhoz adta, ő maga pedig meg sem állt a Tiszáig. Az urát a 44. gyalogez­red nyelte el örökre, őt pedig a kanyargós Tisza vize. A kis »szerecsöny Miska« pedig ott nőtt fel a tanyai apróságok között észrevétlen-) Addig nem is volt semmi baj, amíg iskolába nem kellett Íratni. A padok között rá kellett eszmélnie, hogy valami nincs rendjén kö­rülötte. Beszélni ugyan épen úgy beszélt, mind a többi pulyák, a pendelye is csak olyan volt, mint akármelyik másiké, de mint­ha a háta mögött összesúgnának állandóan!. Valamit megneszelt Miska, valamit egyre erő­sebben érzett. Egy nap egy kerek tükörrel találta magát szemközt- A látvány lesújtó volt, talán csak kétségbeesése volt nagyobb a cso­dálkozásánál. Annyi bizonyos, keserves isin rás lett a dolog vége. Mindazonáltal Miska derekasan kijárta az iskolákat. Okos fiúcska volt. Megtanult írni, meg olvasni. De legjobban a földrajzot sze­relte. A térképen mindig csak Afrikát bön­gészte, mert azzal már tisztába jött, hogy az ő apja nem ebből a világrészből való- A földrajz lett a végzete az iskolában- Mert egy napon észrevették, hogy szőrin-szálán el­tűnt a szertárból Afrika nagy falitérképe.' Valahogyan mindenki rögtön Miskára gon­dolt s még abban az órában vállalóra fogták. — Nem én voltam, dehogy! — zokogta s egy világért sem vállalta volna a dolgot. Esküdözött égre-földre, de a füle olyan pi­ros volt, mint a paprika. t t

Next

/
Oldalképek
Tartalom