Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-06 / 203. szám
1910 szeptember 6. PÉNTEK. / XXIII évfolyam. 203. szám. 8 Megjelenik íiélközna póriként üéunán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-fér 1- Telefon 12S. P 0 L 1 T 1 K AI NAPIL A P Felelős szerkesztő : ACSÁDY KÁROLY Előfizetés : egy hóra Hirdetések díj Poslatakarékpénztári 1-50, negyedévre 4 P. szabás szerint, csekkszámla : 49 368. A hogivégüség bevonult Nagyváradra, j A kormányzó djgdajngs útja Erdély szilre faié. A szokásos püspöki díszfogadtatás — lehet, hogy az ő kívánságára, de lehet, hogy, az új hatalmasok tiltó rendelkezésére —- elmaradt ugyan, amikor azonban látogatásának és váratlan érkezésének a háromszékmegyei Miklósvárott híre futott, elhatároztuk, hogy felekezeti különbség nélkül a vasúti állomásnál fogadjuk és legalább üdvözlő beszédben adunk kifejezést határtalan örömünknek- Ennek elmondására engem, e visszaemlékezés íróját jelölték meg. Nehéz feladatnak tűnt fel A felszabadult magyarok mámorosán ünnepük Horthy Miklóst és nagy barátainkatj A Szent Lászfó-tcreii ma délben végeláthatatlan sorban hömpölygőit Nagyvárad népe. Igazán mindenki ott volt, gj^ermek és aggastyán, hogy kerekre tágult szemmel ámuljon a magyar honvédek gyönyörű felvonulásán- Minden üzlet zárva volt, a vevők és kereskedők egyaránt ünneplőbe öltöztek Magyar- ország kormányzójának tiszteletére. A környék összes virágait letarolták, hogy a katonák lábai elé szórhassák. Felejthetetlen ünneplések sorozata játszódott le órákon keresztül a nagy téren, amíg a honvédség pattogó zeneszóval bevonult a városba. A szemekből patakzottak a kq^inyek s az éljenzés valóban az egeket verte. A fpecéparti Párizs«1 derekasan kitett ma- j gáért, ilyen forró hangulatot nem teremtettek j még a magyar honvédségnek soha sehol. Az egész város harsányan hirdeti magyar- j ságát, piros-fehér-zöld lobogódíszben úsznak] j az utcák, s az ablakokban Horthy Miklós, \ Hitler és Mussolini képei díszelegnek. A honvédség egyébként programmszerűen j halad tovább a Kőrös mentén és mindenütt, j a mai napra megszabott felszabadítandó terű- I letekre. így Nagyszalonta, Arany János szülővárosa is magyar kézre került a mai napon- A szalontai magyarok is boldogan ölelték magukhoz a katonákat, szép beszédekkel és virágokkal árasztották el őketLemondott a román király. II. Károly ma délelőtt átadta helyét fiának, a 19 éves Mihály trónörökösnek. Bukarestből jelentik: A román király ma délelőtt kiáltványt intézett a román néphez, melyben közölte, hogy a változott viszonyokra való tekintettel lemond a trónról s kérte, hogy fiát, Mihályt fogadják szeretettel. A lemondást tegnap este és az éj folyamán heves tüntetések előzték meg. A vasgárda éltette Antonescu tábornokot és zajosan kikelt a zsarnokság ellen. Általában tegnap óta Antonescu még a királynál is nagyobb befolyásra tett szert az országban. Az új király már ma délelőtt letette az esküt a Patriarcha kezébe. A volt király hir szerint Svájcba utazik. Nlajláth volt erdélyi püspök utolsó székelyföldi bérmautja. E történelmi napokban, amikor minden magyar szeméből előtör a felséges boldogságból fakadó könnyáradat és ismét összeölelkezlie- tünk millió magyar testvérünkkel, újra otthon lehetünk gyönyörűséges Székelyföldünkön, önkéntelenül emlékeim préselt virágjait szemlélgetem és meghatódva időzöm a nemrég elhúnyt nagy püspökünk, gróf Majláth1 Gusztáv, utolsó székelyföldi bérmaútjának egyik állomásánál, amely »román püspöki« mivoltában első és utolsó volt. Akkoriban a mi lelkiállapotunk olyan volt, mint amikor egy szörnyű villámcsapás sújtja önkívületbe az embereket és az eszméletre* téréssel sóhajként előtör: jaj Istenem, má, történt velünk ? ! Ez a kérdő és kétségbeejtő kiáltás lebegett mindnyájunk ajkán. Gondolkozásunk kusza volt, érzésünk tompa, jövőbe vetett 'remiéb nyünk mint a halálra ítélté, kietlen fekete szürkeségbe eső sötét folt. Munkakedvünk el- ernyedt és imáinkat is olyanféle belső szorongó érzés követte, hogy a porbasujtott magyarság imája nem kedves az Ur előtt. Ebben a szörnyű elhagyatottságunkban az első fénysugár, amely a fekete fellegeken keresztültört, ama hír nyomán keletkezett, amely Püspökünk látogatását jelezteHa a főpásztorok bérmaútja apostoli, úgy különösen annak volt mondható az, amelyet Majláth Gusztáv, — valóban a Szentlélek sugallatára — közvetlenül a magyar kataklizma lezajlása után a székelyek lakta helyeken végigjárt. ez akkor, őszinte mondatokban elmondani mindazt, ami minden gondolatunkat áthatotta az előtt, aki az »Ur nevében jő«, hogy az övök élet mulasztját lehelje elalélt lelkűnkbe. Nagy önuralmat és megfontolást követelt már csak azért is, mert nem volt szabad megfeledkezni arról, hogy Főpásztorunkra háramlóit volna a megtorlás súlya. Apácza állomástól Miklósfalváig a liosszű kocsiulat főpászlorunk előzékeny felajánlására oldalán tettem meg és ez az út az, amely felejthetetlen emlékké jegecesedett ki lelkemben és a túláradó öröm napjaiban ma önkéntelenül is felelevenedik bennem. Úgy éreztem magam, mintha évezredekkel és századokkal mentem volna vissza az apostolok! világába és én is ott járnék, ahoi az Üdvözítő nyomában menetelnek a tanítványok és megtelnek egy új élettel, hittel, megnyílik! előllük az eljövendő jobb világ, az isteni igazságnak diadalmas ragyogása. Beszélgetés közben vázolta a nagy küzdelmet, amelyet folytatni keli az egyházért és magyarságáért, majd kifejtette, hogy a felo- kezeti iskolák megmentése a legfőbb feladatunk. Itt, e körül kell gyülekeznünk, ennél kell egységeseknek lennünk, hogy megőrizhessük nemzeti mivoltunkat és a jobb jövőbe való hitünket. A római katolikus iskolákat ugyan egyelőre nem fenyegeti veszély, mert az államosítási láz és jelszavak idején nem adtuk át azokat az új imperiumniak- »Félek azonban — úgy mond —, hogy az összefogásunk ideig-óráig tartó állapotot jelent és az erőszak mégis csak megfojtja azokat De bízzunk Istenben és teljesítsük kötelességeinket«. Útja pedig valóban apostoli volt, mint egész lénye. Az útvonalon, a szántóföldeken, a kaszálókon dolgozó emberek mellett elhaladva szokása szerint még a gyermekeknek is előre köszönt, üdvözölt mindenkit, nagyobb csoportoknál meg is állottunk, hogy beszélgetésbe merülhessen és bepillantson az emberek lelkivilágába, vigasztalhassa, erősíthesse őket. Az Erdővidéken végig — amint a Székelyföld Barcaságnak a HíargSitára támaszkodó! 'északi nyúlványát nevezik — felekezetileg igen vegyes községekben reformátusok, unitáriusok, evangélikusok a katolikusokkal versengve nagy tömegekben várták és üdvözölték mindenütt, biztosítva ^ őt a székely nép rajongó és mélységes szeleteiéről. Á lelkes üdvözlő szavakra mélyen meghatódva felelt és azok nyomán oszladozott a lelkekre nehezedő köd Mindnyájunkat a Szentlélek sugárzó, hitet erősítő hatása töltött el. Ez volt az elsői ébresztő hang, innen indult el a feltámadásba; vetett reményünk, mintha mindnyájunk felett feltűnt volna az égi jel : »E jelben győzni fogsz-« Miklósvárra saját hívei körébe érye első intézkedése volt köztudomásúvá tenni, hagyj nemcsak azokat akarja a bérmálás szentségében részesíteni, akiket erre előkészítettek, ha-
