Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-09-06 / 203. szám

1910 szeptember 6. PÉNTEK. / XXIII évfolyam. 203. szám. 8 Megjelenik íiélközna póriként üéunán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-fér 1- Telefon 12S. P 0 L 1 T 1 K AI NAPIL A P Felelős szerkesztő : ACSÁDY KÁROLY Előfizetés : egy hóra Hirdetések díj Poslatakarékpénztári 1-50, negyedévre 4 P. szabás szerint, csekkszámla : 49 368. A hogivégüség bevonult Nagyváradra, j A kormányzó djgdajngs útja Erdély szilre faié. A szokásos püspöki díszfogadtatás — le­het, hogy az ő kívánságára, de lehet, hogy, az új hatalmasok tiltó rendelkezésére —- el­maradt ugyan, amikor azonban látogatásának és váratlan érkezésének a háromszékmegyei Miklósvárott híre futott, elhatároztuk, hogy felekezeti különbség nélkül a vasúti állomás­nál fogadjuk és legalább üdvözlő beszédben adunk kifejezést határtalan örömünknek- En­nek elmondására engem, e visszaemlékezés íróját jelölték meg. Nehéz feladatnak tűnt fel A felszabadult magyarok mámorosán ünnepük Horthy Miklóst és nagy barátainkatj A Szent Lászfó-tcreii ma délben végelát­hatatlan sorban hömpölygőit Nagyvárad népe. Igazán mindenki ott volt, gj^ermek és aggas­tyán, hogy kerekre tágult szemmel ámuljon a magyar honvédek gyönyörű felvonulásán- Minden üzlet zárva volt, a vevők és keres­kedők egyaránt ünneplőbe öltöztek Magyar- ország kormányzójának tiszteletére. A kör­nyék összes virágait letarolták, hogy a ka­tonák lábai elé szórhassák. Felejthetetlen ün­neplések sorozata játszódott le órákon keresz­tül a nagy téren, amíg a honvédség pattogó zeneszóval bevonult a városba. A szemekből patakzottak a kq^inyek s az éljenzés valóban az egeket verte. A fpecéparti Párizs«1 derekasan kitett ma- j gáért, ilyen forró hangulatot nem teremtettek j még a magyar honvédségnek soha sehol. Az egész város harsányan hirdeti magyar- j ságát, piros-fehér-zöld lobogódíszben úsznak] j az utcák, s az ablakokban Horthy Miklós, \ Hitler és Mussolini képei díszelegnek. A honvédség egyébként programmszerűen j halad tovább a Kőrös mentén és mindenütt, j a mai napra megszabott felszabadítandó terű- I letekre. így Nagyszalonta, Arany János szülő­városa is magyar kézre került a mai napon- A szalontai magyarok is boldogan ölelték ma­gukhoz a katonákat, szép beszédekkel és vi­rágokkal árasztották el őket­Lemondott a román király. II. Károly ma délelőtt átadta helyét fiának, a 19 éves Mihály trónörökösnek. Bukarestből jelentik: A román király ma délelőtt kiáltványt intézett a román néphez, melyben közölte, hogy a változott viszonyokra való tekintettel lemond a trón­ról s kérte, hogy fiát, Mihályt fogadják szeretettel. A lemondást tegnap este és az éj folyamán heves tüntetések előzték meg. A vasgárda éltette Antonescu tábornokot és zajosan kikelt a zsarnokság ellen. Általában tegnap óta Antonescu még a királynál is nagyobb befolyásra tett szert az országban. Az új király már ma délelőtt letette az esküt a Patriarcha kezébe. A volt király hir szerint Svájcba utazik. Nlajláth volt erdélyi püspök utolsó székelyföldi bérmautja. E történelmi napokban, amikor minden ma­gyar szeméből előtör a felséges boldogságból fakadó könnyáradat és ismét összeölelkezlie- tünk millió magyar testvérünkkel, újra ott­hon lehetünk gyönyörűséges Székelyföldün­kön, önkéntelenül emlékeim préselt virágjait szemlélgetem és meghatódva időzöm a nem­rég elhúnyt nagy püspökünk, gróf Majláth1 Gusztáv, utolsó székelyföldi bérmaútjának egyik állomásánál, amely »román püspöki« mivoltában első és utolsó volt. Akkoriban a mi lelkiállapotunk olyan volt, mint amikor egy szörnyű villámcsapás sújtja önkívületbe az embereket és az eszméletre* téréssel sóhajként előtör: jaj Istenem, má, történt velünk ? ! Ez a kérdő és kétségbeejtő kiáltás lebegett mindnyájunk ajkán. Gondolkozásunk kusza volt, érzésünk tompa, jövőbe vetett 'remiéb nyünk mint a halálra ítélté, kietlen fekete szürkeségbe eső sötét folt. Munkakedvünk el- ernyedt és imáinkat is olyanféle belső szo­rongó érzés követte, hogy a porbasujtott ma­gyarság imája nem kedves az Ur előtt. Ebben a szörnyű elhagyatottságunkban az első fénysugár, amely a fekete fellegeken ke­resztültört, ama hír nyomán keletkezett, amely Püspökünk látogatását jelezte­Ha a főpásztorok bérmaútja apostoli, úgy különösen annak volt mondható az, amelyet Majláth Gusztáv, — valóban a Szentlélek su­gallatára — közvetlenül a magyar katakliz­ma lezajlása után a székelyek lakta helyeken végigjárt. ez akkor, őszinte mondatokban elmondani mindazt, ami minden gondolatunkat áthatotta az előtt, aki az »Ur nevében jő«, hogy az övök élet mulasztját lehelje elalélt lelkűnkbe. Nagy önuralmat és megfontolást követelt már csak azért is, mert nem volt szabad meg­feledkezni arról, hogy Főpásztorunkra há­ramlóit volna a megtorlás súlya. Apácza állomástól Miklósfalváig a liosszű kocsiulat főpászlorunk előzékeny felajánlá­sára oldalán tettem meg és ez az út az, amely felejthetetlen emlékké jegecesedett ki lelkem­ben és a túláradó öröm napjaiban ma ön­kéntelenül is felelevenedik bennem. Úgy érez­tem magam, mintha évezredekkel és száza­dokkal mentem volna vissza az apostolok! világába és én is ott járnék, ahoi az Üdvö­zítő nyomában menetelnek a tanítványok és megtelnek egy új élettel, hittel, megnyílik! előllük az eljövendő jobb világ, az isteni igaz­ságnak diadalmas ragyogása. Beszélgetés közben vázolta a nagy küzdel­met, amelyet folytatni keli az egyházért és magyarságáért, majd kifejtette, hogy a felo- kezeti iskolák megmentése a legfőbb felada­tunk. Itt, e körül kell gyülekeznünk, ennél kell egységeseknek lennünk, hogy megőrizhes­sük nemzeti mivoltunkat és a jobb jövőbe való hitünket. A római katolikus iskolákat ugyan egyelőre nem fenyegeti veszély, mert az államosítási láz és jelszavak idején nem adtuk át azokat az új imperiumniak- »Fé­lek azonban — úgy mond —, hogy az össze­fogásunk ideig-óráig tartó állapotot jelent és az erőszak mégis csak megfojtja azokat De bízzunk Istenben és teljesítsük kötelességein­ket«. Útja pedig valóban apostoli volt, mint egész lénye. Az útvonalon, a szántóföldeken, a ka­szálókon dolgozó emberek mellett elhaladva szokása szerint még a gyermekeknek is előre köszönt, üdvözölt mindenkit, nagyobb cso­portoknál meg is állottunk, hogy beszélgetésbe merülhessen és bepillantson az emberek lel­kivilágába, vigasztalhassa, erősíthesse őket. Az Erdővidéken végig — amint a Székely­föld Barcaságnak a HíargSitára támaszkodó! 'északi nyúlványát nevezik — felekezetileg igen vegyes községekben reformátusok, uni­táriusok, evangélikusok a katolikusokkal ver­sengve nagy tömegekben várták és üdvözöl­ték mindenütt, biztosítva ^ őt a székely nép rajongó és mélységes szeleteiéről. Á lelkes üd­vözlő szavakra mélyen meghatódva felelt és azok nyomán oszladozott a lelkekre nehezedő köd Mindnyájunkat a Szentlélek sugárzó, hi­tet erősítő hatása töltött el. Ez volt az elsői ébresztő hang, innen indult el a feltámadásba; vetett reményünk, mintha mindnyájunk fe­lett feltűnt volna az égi jel : »E jelben győzni fogsz-« Miklósvárra saját hívei körébe érye első intézkedése volt köztudomásúvá tenni, hagyj nemcsak azokat akarja a bérmálás szentségé­ben részesíteni, akiket erre előkészítettek, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom