Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-08-17 / 187. szám
1910 augusztus 17 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 7 Jegyző, birómegatöbbiek. Irta : Gyutag István. A nyakkendő. '■ , Hódít a divat. Falusi ember lábáról eltűnt a csizma, helyét másminémű láblyü foglalta el. Attila, dolmány helyeit »francia« kabát járja. Nincsen már borjúszájú ing ! Helyébe szűkreszabott selyem lépett- Asszonyoknál, lányoknál keresve sem találunk viganót, bokorugról. Vállravetőt sem használnak már. Régi, jó elődeink, ha visszajöhetnének, de csodálkozva csapnák össze kezeiket a szűk szoknyák s másfélék láttára... Igen, változnak az idők, változnak az emberek is. Rajtuk leginkább a ruha. Nem olyan régén, falusi ember nyakán nem díszelgett nyakkendő Felesleges volt. Nélküle is magyar volt a magyar. A széplaki bíró amolyan maradi, régi vágású ember volt. Míg a magas tisztségre nem választották meg, jó volt neki nyakkendő nélkül is. Jó a szűk dolmány, a csizma. Tat Ián nem is jutott volna eszébe, hogy divatot változtasson, ha az asszony ráncba nem szedi. — Mától fogva pedig nyakkendő nélkül nem járhatsz ! A bíró mégis csak bíró! Regőci rálicitált az asszonyra. — Persze, hogy az ! Nem is varasdi ^püspök ! No, nézd, még kötelet tenne a nyakamra Pedig nem szolgáltam rá ! — Nem, csak nyákkendőt ! Mert hát a bírói tekintély is valami ! Vége az lett, hogy az asszony nem vitatkozott. De a legközelebbi vásárkor a tejfel árából vásárolt egy nyakkendőt. Szép volt, piros, rikítós. Méghozzá selyem. Simogaláskor csákúgy tapadt az ujjakhoz. A csokorra kötéssel kevés baj volt- Egyik sem tudta, hogyan kössék, forgassák. Ezt elfelejtette az asszony megkérdezni a boltostól. Használati utasítást meg nem csomagolt a nyakkendő mellé. Az asszony próbált először. Persze, övé az első szó. Odatette urának nyakára. Csomózta, bogozta. A nyak csiklandott. Regőci forgatta fejét. Nem ment. Erre maga a bíró kísérletezett. Úgy sem sikerült. Újra az asszony kezébe került. Ismétlődött minden elölről. De ekkor már méregbe jött az asszony. — Azért is ! Ülj egyenesen, Gergő ! Székre nyomta az urát. Került, penderült, ahogy a borbélyműhelyekben szokás. Igazított. Valahogy szorosra csavarintotta a csoj- mót. Ezt már nem állhatta Gergő, felhördült. — No, nézd, még megfojt ! Pedig már mondottam, hogy nem szolgáltam rá- Vagy Imi a szösz ! Az asszony izzadt tovább. Az ember is. Hosszas gyakorlatozás után végre olt pompázott Regőci álla alatt a nyakkendő- Odasimult az inghez. Szép volt. Megvolt már a bírói tekintély. Csak egy hiba volt : a mellény! eltakarta a piros, rikítós színeket- Ezen is segített, kigombolta teljes hosszában a mellényt. Hadd lássák ! Az asszony tekintete végigkefélt urán— így, ni ! Most már bíró a bíró ! És eléje tartotta a tükröt. Gergő pislantott. — Aujnye ! \ Széles tenyerével megkefélte bajuszát. Hiába, annak is a nyakkendőhöz kell igazodnia. De ne gondolja senki, hogy ez az igazodás, meg a nyakkendőkötés csak úgy, hétköznapi szürkeség kedvéért történt- Ah, dehogy ! A főszolgabíró érkezett. Ezért került nyakkendő Gergő nyakára. Neki akart tetszeni. Bely- belenézett a tükörbe. Még mindig talált iga- zítanivalót. Azután maga elé bámult, jelentősen mosolygott, önérzetesen végigsétált a szobán. Újra, meg vissza. Türelmetlenkedett. Mintha a főszolgabíró érkezéséig gyűrődés vagy folt eshetnék, vagy mit tudóm, mi történhetnék a nyakkendővel... Megnézte óráját. — Már jöhetne ! Mit, még én várjak ? Az asszony közbekottyaat. * — Csitulj, no! Félrecsúszott a nyakkendőd ! A bíró ijedten kapott torkához. Igazított, Élesztgetett- Mikor vőlegény korában lányos házhoz járt »kullogoba«, nem volt izgalma ekkora. Szíve hangosan vert. Talán úgy, mint amikor a gyerek először kap hosszú nadrágot. Ahogy az, úgy »mórikálta« Gergő is magát. Megint megnézte óráját. Akart valamit mondani, de feleúton nyitva maradt szája : az óra üvegjén meglátta nyakkendőjét. Mást mondott, mint akart. — Szép ! Ilyen nincsen senkinek ! Bizony, még a főszolgabíró úrnak sincs ! Gergőt nagyon elfoglalta nyakkendője. Simogatta, becézgelte Még azt sem vette észre, hogy asszonya hajbókol a főszolgabírónak, s beszél vele. Csak arra riadt fel, hogy valaki erősen dobbantott. A főszolgabíró kutyáját parancsolta a sutba. — Odébb te, helyedre ! Bíró uram erre ijedtében elejtette a tükröt. Körülnézett. Tekintete megakadt a kutyán. Megnyugodott, hogy nem neki szól a parancs. Hangja akadozott. ___ — Alázatos... Vagy mit is akartam mondani ? Jónapot ! A főszolgabíró egyik szem? kutyáján, ia másik a bíró nyakkendőjén pihent. Kutyája nem volt rakoncátlan, csak az. idegeneket nem szerette. Inkább ijesztett, mint harapott. De, ki tudja, hátha ! Egyszer esik, ami esik ! A kutya elnyúlt. Fejét két elsőlábán nyugtatta. Most már két szem vizsgálta, mustrálgatta a nyakkendőt. A bíró egy arasszal magasabbnak látszott. Igen, a nyakkendő ! Megdicsérte A JT a MLSz hozzájárulásával ősztől ugyancsak megreformálja a játékvezetést. A cél • egységessé tenni a játékvezetést Eddig — a MLSz megállapítása szerint — a játékvezetők és partjelzők saját belátásuk szerint alkat mázták a szabályokat- Az egyik játékvezető többet engedett meg, mint a másik, az egyik partjelző máskép integetett, mint a másik. A MLSz megítélése szerint ezek voltak nagyrészt okai annak is, hogy a mérkőzéseken a közönségnek igen sokszor nem tetszett az ítélkezés. — Ha a közönség megtudja —- mondja most a JT és a MLSz —, hogy mik az egységes játékvezetés szabályai, amiktől eltérni egyik játékvezetőnek és partjelzőnek sem szabad, akkor a jövőben sok zajongás, méllatlankodás és kirobbanó tüntetések elmaradnak majd. > Mindezek érdekében rendkívüli újításokat léptei életbe a JT és a MLSz már az őszi bajnokságtól. Mi itt csak néhány igen érdekes újítást mulatunk be azokból a szabályokból, amiket a játékvezetőknek augusztus 25-én már alkalmaziűok jés gyakorolniuk kell. Ezek a következők : Egyöntetű kifutás és levonulás. A jövőben a csapatok mérkőzés előtt együttesen, futólépésben vonulnak ki a pályára. Elől fut a játékvezető és a két partjelző, mögöttük kettős sorban a játékosok A pálya közepén a közönséget üdvözlik, elmondják a Hiszekegyet, »oszolj« után a játékvezető egyet; — Szép ! Méghozzá piros ! — Ja, a hivatal ! Megkívánja ! — Megazlán a divat is ! A bíró nyakkendőjéről, a főszolgabíró meg a hivatalról beszélt- Érdeklődött a falu állapotáról, ki hogyan ízeli az adót- A bíró felelgelett. Az asszony kihátrált, őt nem érdekelte a falu, a férfiak dolga. De már a kutyát igen! Beszédjükbe vakkantott. Először egyet, utóbb többel. Nyugtalankodott. Talán a hegyesre sodort bírói bajusz nem tetszett, félt tőle. Hiába csitították. Hogy mégis mi baja uolt, ki tudja ? Talán a nyákkendő, talán más. Egyre mutogatta a fogát. Gazdája ráveregetett. — Pszt ! Csend ! Hiába volt. Keze -után kapkodott, ajtónak rohant, majdhogy kitört. Utóbb az ablakok forogtak veszélyben.. Ráugrált. A főszolgabíró bosszankodott, határozott. — Meg kell kölni ! — De mivel ? — Kötéllel..., vagy mit tudom én ! A bíró kötél után nézett- Keresett, kutatott Sehol sem talált alkalmas tárgyal. Töprengett- ő is határozott. Hirtelen leoldotta nyakkendőjét s szakértelemmel őrvet csinált a kutya nyakára. Azután még egyet. Megr kötötte. — így, ni ! A főszolgabíró néz, bámul. — De, ember ! A nyakkendő ! — Jó helyen van az ! Rájöttem ... Nemi való falusi magyarnak, különösen a bírónak..). Mialatt azzal babrál, még az asszonyt is megszöktethetik... Szerencsére, hogy a főszolgabíró úr jött .. sipol, mire a csapatkapitányok kötelesek odafutni helyválasztáshoz. Ha nem nagyon igye- Keznek a kapitányok, megintésben részesülnek. Újabb sípjelre a csapatok gyorsan felállnak. A levonulásnál a csapatok mennek elől, hátul pedig a játékvezető a két partjelzővel. A játékvezető ilyenkor ellenőrzi, hogy a játék befejezése után nem történik-e valami szabálytalanság, vagy sportszerűtlenség. Hogyan jelez a partjelző ? A jövőben a játékvezetők és partjelzők; egységes jeleket fognak használni. Ha valamit észlel a partjelző, magasra tartja a zászlaját, de nemcsak egy pillanatra, hanem két- három másodpercig tartja fent. Erre azért van szükség, hogy a játékvezető is észreve- liesse a jelzést, amivel azután megszűnik az, ami a múltban sűrűn előfordult, hogy a játékvezető nem vette észre a partjelző jelzését, a játékosok pedig valósággal ráncigál- ták a játékvezetőt, hogy kérdezze meg at partjelzőt. Egy kör a zászlóval: gól! Ha partra kerül a labda, a partjelző a zászlófeltartás után arra a térfélre mutálj amelyik térfél csapatának a partdobást végeznie kell Szabadrúgásnál a zászlófelemelés után a partjelző befelé mutat a »tett« színhelyére, azután mutatja a szabadrúgás irányát. Szögletrugásnál a második mozdula# a főszolgabíróSPORTHÍREK. Tanuljuk meg!: — vasárnaptól kezdve érdekes újítások lesznek a játékvezetésben. Égi kor* a partjelző zésilóvali gól! - Nem lehet többé kézzel megfogni a labdát. — Kiállítható a csatárt támadásban akadályozó védő.
