Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-08-17 / 187. szám

) 1910 augusztus 17. ZABAMEGYEI ÚJSÁG 3 És hogy most sincs meg még a megkí­vánható eredmény, áruval: bizony nem ezek voltak az okai, hanem oka elsősorban az a no gmagyarázhatailsm ; közöny, amely az aviatika iránt a magyar társfíáa’ómban eddig mutat­kozott. Míg külföldön a közönség, a kormány, az államférfiak, az ural­kodó családok vállvetve igyekeznek az áldozatokat meghozni, addig ná­lunk egyik téren sem tapasztaltunk semmit. Igaz, hogy ennek azt hiszem, a mi speciá­lis társadalmi viszonyainkban van a magya­rázata éspedig" abban, hogy nálunk a társa­dalom minden mozgalom irányítását felüli­ről várja és minden olyan mozgalom, amely- nem felülről indul meg és ez alatt nemcsak a kormányzatot, hanem a társadalmi vezető köröket is értem, minden, ami nem felülről érkezik, ami nem felülről kapja meg az im­pulzust, az előre halvaszületett eszme lesz. Az aviatika irányítása, fejlesztése és ellen­őrzése minden országban az aeroklubok ha­táskörébe tartozik. Lelkes sporlíérfiak, az aviatika lelkes barátai nálunk is megalakí­tották az aeroklubot és dicséretére legyen mondva, alig néhány hónapi fennállás után a magyar aeroklub olyan működést fejtett ki, ki, hogy a többi államok aero klubjai ilyen rövid fönnállás után még csak megközelítő eredményeket sem mutattak föl. Először meg­szerezte a rákosi repülőteret, azt fölszerelte, berendezte, jelenleg 16 hangár van ott, tele­fon, vízvezeték, stb. és ami fő, mindezeket in­gyen bocsátja a kísérletezők rendelkezésére. (Helyeslés). Pár hónappal azulán, hogy meg­alakult rendezte az első nagy nemzetközi avia­tika versenyt Budapesten ; 500.000 korona volt a kitűzött díjak összege s hogy a mérleg veszteséggel záródott, az már nem az aero­klub hibája, hanem ennek az oka abban rej­lik,’hogy amikor az aeroklub a legnagyobb szakértelemmel mindent előkészítet!, kivitte, hogy az egész világ összes neves pilótái itt összejöttek a díjért pályázni, tátongó üres­ségei tribünök előtt folytak le a versenyek. Az aeroklub teljesen magára volt hagyatva. Igaz, hogy a főváros nagyobb összeget he- ; lyezeLt kilátásba és amikor szükség volt rá, utalványozta is és a kereskedelmi kormány részéről a versenyekre felutazó közönség uta­zási kedvezményekben részesült, de mindez nem volt elég1 ahoz, még távolról sem, hogy az érdeklődést országszerte, de még csak a budapesti publikum között is felkeltse­Én azt hiszem, hogy mindjárt meg fog­juk érteni ezt a közönyt és részvétlenséget, ha összehasonlítjuk ennek a versenynek szce_ neriáját és lefolyását a külföldön rendezett hasonló versenyekkel. Szólt azután arról, hogy Székely Mihály, a magyar nemzeti dicsőség egy kis darabjának érdemes hordozója, kénytelen olcsó pénzen osztrák aeroplán-gyárak szolgálatába szegődni 1 s nevezetes repülő-kísérleteit eddig olyan ro­zoga gépeken végezte, amelyekkel osztrák aviatikusok felszállni nem is mertek. A másik hogy Kvasz András, ia Szacelláry-díj nyer­tese, lakás hijján ia rákosi hangárok mel- ; letli kukoricásokban éjszakázott, télen a han­gárokban, pokrócokba burkolva melengette) magát s a fákról kövekkel lehajított varjak­ból főzögetett magának levest hétről-hétre. Oly szomorú dolgok ezek, amelyek valódi hősöknek tüntetik fel a derék magyar aviati- kusokat. Hangsúlyozza Szmrecsányi a magyar gép- repülők szövetsége és a magyar Aero-Klub támogatásának szükségét, de főképen arra a munkára utalt, amely a magyar aviatikusok istápolásában a magyar társadalomra vár. A társadalmi érdeklődés felébresztésére nemrég a fővárosi újságok rendőri tudósítói is in­dítottak egy akciót azzal a célzattal, hogy Székely Mihály számára összegyűj tsék egy repülőgép költségeit­Gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök vá­lasza a legszimpatikusabb modorban helyezte kilátásba a kormány meleg támogatását az akció érdekében. A képviselők is egylől-cgyig őszinte együttérzéssel hallgatták Szmrecsányi lelkes szavait. Kneipp eml »A legjobb anyagból kell felépítenünk az emberi testet a lélek­nek ezt a legcsodálatraméltóbb ottho­nát, mert csak akkor lehet az erős és szívós, de a lélek is csak akkor lelheti benne örömét.« Ez volt a nagy Kneipp életigazságának egyik alaptétele. Itt pompázik előtte kimeríthetetlen bőségben a legjobb anyag: az arany- kalászos árpaföld. Az ifjúság is vele tart melynek sorsát annyira szívén viselte. Mindig azon volt, hogy a gyermekek jó, ízletes és tápláló kenyeret kapjanak, héjastól megőrölt kenyérmagból készült kenyeret. Igen ám, de mii igyanak? ő maga fedezte fel az italukat is. Valósággal koronát tett élete nagy mű­vére, amikor olyan italt is adhatott, mely hasonló a folyékony kenyérhez és amel­lett nemes, ízletes és egészséges. Melyik ez az ital? A Kneipp malátakávé Ezt a kávéitalt hámozatlan, egészséges és cuk­ros malátává varázsolt árpából főzzük. Ez az ital nem csupán a gyerme­keké, hanem a felnőtteknek is ezt kel­lene inniok. Álljon minden asztalon na­ponként egy nagy kanna jó és egész­séges Kneipp malát akávc »Malátakávé mindenekelőtt» mondogatta Kneipp mindig. 3g«mk Kneipp malátakávét! , AT JL . f , tzt Kneiffli maga adta az embe/iúégnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom