Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)
1940-04-30 / 98. szám
XXIII évfolyam. 98. szám. 1940. április 30. KEDD« Apa 8 fiilép Felelős szerkesztő : Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-lér 4. Telefonszám : 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 1.50 P., negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Keresztény társadalom Kétezer év telt el azóta, hogy megkezdődött a nagy munka : a pogány társadalom megkp- resztelése. Sok vért követelt, sok áldozatot, sok verejtékes munkát. Hányán érezték, hogy 'összeroppannak a kereszt súlya alatt, amelyet maguk hordoztak, bog}'- mások is megértsék, amint Krisztus is hordozta, hogy mindnyájan, megértsük. Hányán érezték, hogy minder! fehérnél súlyosabb teher ez a munka : megkeresztelni egy világot, amely nemi akar megl- keresztelkedni. Hányán érezték, hogy a világ homlokára keresztet rajzolni akaró jóakarat maga kénytelen viselni a világ makacs tompaságának minden átkát. Hányán érezték, hogy keresztre kell feszíttetniök magukat, ha el akarják hitetni a világgal a kereszt csodáját ! De érdemes volt harcolni !... A világ — legalább is a mi világunk — keresztény lett. .Városunkban is, másutt is egyszerű, de komoly valóságában egészen keresztény az élet. Nézzetek csak be templomainkba, vasárnaponként ott van társadalmunk férfi és női világa csalóiéin teljes számban. Nézzetek csak be házainkba, ott nem hallatok káromtól szól, ott nem találtok békéiden életet, ott szeretet, keresztény házastársi szeretet, mindent besugárzó tiszta keresztényi öröm él. Szent a vasárnap a család számára, szentek az Egyház böjtjei is, az imádság sohasem marad el. A nevelés igazán eszményi. Ki látná fiainkat, leányainkat olyan szórakozásokban, amelyek fiatalos lelkűk eszményi szépségét ■veszélyeztetik ? Ó, a szülők tudják, mi *a feladatuk s okosan, de a szereter finom tapintatával tudják úgy irányítani az életbe lépő lelkeket, gyermekeik lelkét, hogy azok lelkűk tiszta mosolyát sohasem veszítik eb Különben is erre a mi társadalmunkban] nincs is lehetőség, hiszen keresztény ez ta társadalom. Az igazság, az erkölcs és a hit irányít közöttünk mindent, ö, milyen jó, hogy ilyen komolyan keresztény ez a társadalom ! Milyen szép álom ez !... Csak ne lenne a valóság olyan kegyetlen visszája ennek az álomnak ! Mert... ] Igaz, talán még sohasem beszéltek annyit keresztény társadalomról, mint manapság, talán még sohasem írták le olyan sokszor ezt a szót: kereszténység, mint épen ma. Sokat mondjuk, sokszor leírjuk a kereszténység nevét, csak egy baj van : keveset éljük annak életét. Mernénk-e kimondani, hogy érdemes anyr nyi vért, annyi áldozatos munkát adni ezért az átalakulásért ? Mert a világ talán nem lett egészen keresztény. Templomainkból bizony hiányzik a férfi, de még a női társadalom' nagy része is ; házainkban nem ritka a ká- | romkodás s vájjon hol az a tiszta, kereszt jj tényi házastársi szeretet, az a ragyogói öröm, amely minden keresztény családban felcsillan ? Ez a »keresztény« társadalom bizony »ha szükséges«, vasárnap is dolgozik, pénteken is eszik húst, s az imádság.., nox hát arra már igazán felesleges olyan sok időt fordítani... S a nevelés ? Erre csak annyit, hogy ez egyszerűen lehetetlen »az ilyen keresztény társadalomban«. Lehetetlen, miért már a pogány bölcselők szerint is nevelni csak űz a szülő képes, aki már kialalmlí egyéniség, aki jellem, aki maga alakít /a1 életét az erkölcs és igazság szerint, amelyhez keresztény világban szükségképen járulnia még a krisztusi élet irányítása. Már 'pedig ilyen szülő igen kevés van. S ezt bizonyítja is fiatalságunk élete. Mert ők igenis járnak olyan utakon, amelyeken sokat, nagyon sokat, mindent elveszíthetnek, ők jgenis — sokszor szülői beleegyezéssel, sőt sokszor a szülővel együtt — távol vannak az élet olyan felfogásától, amely kötelességükké teszi legszentebb érdekeik gondos védelmét, ó, hiszen a szülő tudja jól, hogy ez csekélység s hát túlozni azért mégsem szabad s ha az ifjúság élni Budapest, április 30. A felsőház ma délelőtti ülésén Szüllő Géza a szlovákiai magyarság helyzetéről szólott. Honkrét adatokat tárt a felsőház elé arra vonatkozóan, hogy a szlová kiai magyarság helyzete tűrhetetlenné vált. Legutóbb a Hlinka-párt nyitrai ülésén olyan kijelentések hangzottak el, hogy ki keli tépni annak a nyelvét, aki Szlovákiában magyarul beszél. Pozsonyi tanítók és tanárok lázitó beszédek után a magyar követség elé vonultak és beverték annak ablakait. Különböző propa ganda gyűléseken hangoztatják, hogy Váctól Miskolcig és Szolnokig a terület az ő jogos tulajdonuk és azt fegyverrel kell visszaszerezni. Éles kifakadások hangzanak el a bécsi döntés ellen. A szlovák tüntetések nyilvánvalóan a magyar-német szoros barátság szétrobbantására irányulnak, A magyar kormány részéről önérzetes bátor fellépést kér, különösen a most A vármegye törvényhatósági bizottsága múlt évi szeptemberi közgyűléséről felterjesztést intézett a földművelési min szterhez a földbirtokpolitikai javaslattal kapcsolatosan a kegyúri terhek rendezése tárgyában. A felterjesztésre most érkezett válasz az alispánhoz. A miniszter a többekközött a következőkről értesíti az alispánt: — A földbirtokpolitikai tevékenység során — amint már eddig is tettem — a jövőben is gondot kívánok fordítani a kegyúri terhek megfelelő rendezésére s arra fogok törekedni, hogy a kegyúri terhek lehetőleg megfelelő ingatlan kihasitásával rendeztessenek. Arra azonban, hogy a már régebben elparcellázott ingatlanokat terhelő kegyúri kötezettségek is közakar, akkor miért rendőrködni ? De az ilyen szülő azt mégsem tudja, miért van olyan sok fásult fiaLal lélek, hogy miért nincs életkedve gyermekének, hogy miért nem tehát gyermekével komoly dolgokról beszélni. Nem tudja, hogy azért nem, mert az így nevelt gyermek, ifjú, vagy leány, egyszerűen kiesett abból a világból, amelyben még komoly témák isi szerepelnek. Számára csak néhány; komoly téma van : milyen ruhát vegyen fel, hova menjen és kivel menjen, — mert azt mégsem lehet kívánni, hogy mindig ugyanazzal legyen ! — sétálni, vagy melyik mozit vagy színdarabot nézze meg s talán még néhány hasonló téma. Ezekről azonban annál jobban el lehet velők beszélgetni, akár belekig... folyó szlovák-magyar gazdasági tárgyalások során értesse meg a magyar kormány Szlovákia kiküldötteivel, hogy a magyar szlovák viszony ápolása elsősorban Pozsonynak érdeme. A felsőházi ülésen Csáky István gróf külügyminiszter is jelen volt és Szüllő Géza felszólalására a következő választ adta: A szlovákiai eseményekre csak annyit mondhatok, hogy Magyarország mindig jóviszonyban akart élni Szlovákiával. A jóviszony további fenntartásának azonban van egy feltétele, az pedig nem más, mint a magyar kisebbség jogainak tiszteletben tartása. Ha ez a jövőben meglesz, akkor jóviszonyban maradunk, ha nem lesz meg, akkor Magyarország a cselekvések mezejére lép, de senki sem fog minket arra kényszeríteni, hogy megmásítsuk külpolitikánkat. Hazánk továbbra is kitart az olasz tengely mellett. hatalmi utón rendeztessenek, a földbirtokpolitikai tevékenység során fennálló jogszabályok nem adnak módot. Hazugságok a kárpátaljai helyzetről. Budapest, április 30. A Magyarok Világszövetsége közgyűlésén Perényi Zsigmond báró szóvátette, hogy külföldi rutén lapokban hamis híreket terjesztenek Kárpátalja helyzetéről. Egyes lapok az állítják, hogy bezárták az iskolákat, a rutén vezetőket elmozdították állásukból, holott mindennek az ellenkezője az igaz. Ezután több felszólalás hangzott el a külföldi magyarság helyzetéről. Szüllő Géza Szlovákia magyargyülöletéről A kegyúri terhek rendezése Ügyében miniszteri leirat érkezett az alispánhoz
