Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)

1940-05-11 / 107. szám

4 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1910 május 11. Megnyilt a második házi ápolónői tanfolyam. Szerdán kezdődnek az előadások. A Vörös Kereszt első házi ápolónői tanfo­lyama csütörtökön délután befejeződött és pénteken délután már megnyílt a második tanfolyam 10 hallgatóval. A hallgatók a kór­ház belgyógyászati osztályában gyülekeztek, ahol vitéz boldogfai Farkas Sándorné ezre- desné, elnöknő üdvözölte és kérte őket, hogy látogassák szorgalmasan a tanfolyamot, nyert csak így sajátíthatják el azokat az ismerete­ket és ügyességekei, amelyeket elsajátítani kí­vánnak. Németh Jolán oktató nővér a szük­séges felvilágosításokat adta meg' a hállga­A gyakorlati irányú középiskolák felállítá­sáról és a tanítóképzés átszervezéséről szóló törvény értelmében a tanító- és tanítónőkép­ző intézetek 1938- szeptember 1-étől fokoza­tosan megszűnnek és ezek helyett kettős ta­gozatú tanítóképzés lép életbe. Az első a tanítóképzést előkészítő négyévfolyamú alsó tagozat, új iskolatípus : a líceum, mint a,gim­názium mai teljesen egyenlő rangú középis­kola érettségivel ; a második a líceum érett­ségijére alapozott két évfolyamú főiskola : a tanítói akadémia. Líceumi érettségivel me­hetnek az illetők a közgazdasági egyetemre, polgári iskolai tanárképzőbe, gazdasági aka­démiára, postai és vasúti tiszti pályára, más szakiskolába, tehát oda, ahová középiskolai érettségivel lehet lépni. Az országban most 55 tanító—tanítónőkép­ző van, tanítói akadémia azonban az eddigiek szerint csak 40 lesz. Ebből a 40-ből pedig Hivatalos és nemhivatalos köröket az utób­bi időben élénken foglalkoztatja a cigánykér­dés, ami bizony már nagyon is kívánja, sőt követeli a megoldást. Értekezleteken, gyűlé­seken ajánlgatnak is módozatokat, terjesz­tenek elő javaslatokat, de a helyzetben ja­vulás nem tapasztalható- Ellenben a pana­szok a cigányok ellen napról-napra szapo­rodnak. Az újságok naponként közölnek hí­reket a cigányok garázdálkodásairól. A ci­vilizált világnak, a modern államnak testén ott van a fekély, amelyre nem találtak még orvosságot- Ez azt jelenti, hogy tehetetlenül állunk a cigány néppel szemben. Sajnos ! A bajok orvoslására hivatottak nem talál­ják meg a kiinduló pontot, ahonnan lé- pésről-lépésre való haladással célhoz lehetne érni. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a cigánykérdést rendesen türelmetlenül, ellen­séges indulattal kezelik. Fölsorolnak egy cso­mó kellemetlenséget, kárt, amit a cigányok okoztak és nagyon gyakran olyan rendszabályo­kat sürgetnek, amelyek éles ellentét 1- ben állanak a fdébaráli szeretettel, az emberiességgel. Sok bűnük van a cigányoknak- Ez tagad­hatatlan s azért valamelyest meg is értjük az ellenséges hangulatot, amely a cigánykér­dés tárgyalóinak körében kiváltódik Egy had­bírósági tárgyaláson halloliam még a világ­háború első esztendejében a védőtől ezeket: nem is cigány a cigány, ha valami nem nyomja a lelkét-.. A cigányt eddig még nem sikerült nagy ál­talánosságban rendes kenyérkereseti mun­kára szoktatni- És, mert nincs kenyérkeresete, toknak. Közölte velük,’hogy a tanfolyam két hétig tart s minden hétköznap lesznek elő­adások. a hallgaíók két csoportban vesznek részt az előadásokon. Az egyik csoport dél­után 4—6, a másik 6—S óráig. Fél 6-tól 6-ig közösen nyernek gyakorlati oktatást. Az előadások pünkösd után szerdán kezdődnek. Ezeknek tudomásulvétele után a hallgatók próbagyakorlatokat végeztek ágyvelésből ás kötözésből. Sokan már elég ügyeseknek mu­tatkoztak és így nem lesz nehéz nekik kellő gyakorlatra szert fenniük. i nem juttattak Zalaegerszegnek s így Dunán­túlnak hatalmas délnyugati része tanítói aka­démia nélkül maradna, holott egyes váro­sokra kettő is esnék. Itt van a nagyszerű Notre Dame zárda minden olyan adottság­gal, amely elengedhetetlen követelmény a ta­nítói akadémiánál, megmozdult már a vár- megjrn is, hogy a Notre Dame rend meg­kaphassa az akadémiát. Illetékes hejyről még nem érkezett válasz a vármegye fölterjeszté­sére sem. Lehetséges, hogy talán a felvidéki részek visszakapcsolása révén előállott új helyzet késlelteti a dolgot, de szükséges volna minélelőbb dönteni a kérdésben, mert szep­temberben már a líceum Ilii osztálya nyílik meg, tehát az előkészületekre egyre kevesebb az idő. Épen ezért várja a város, a vármegye, sőt az egész Déldunántúl a miniszter elhatáro­zását, ami remélhetően kedvező lesz Zala­egerszegre. koldul, vagy lop, sőt rabol- Hát ezt minden­esetre meg kell szüntetni. Nem tűrhető, hogy az állam keretében éljen egy elenyészően cse­kély népfaj, amely állandóan veszélyeztesse a vagyon-, sőt az életbiztonságot. De ez nem érhető el azzal, hogy, ha koldul, azzal uta­sítjuk el : menjen dolgozni. És nem adunk j neki munkát. Emberré, munkás emberré kell j nevelni a cigányt, hogy a társadalomnak ne | rettegett élősdije, hanem hasznos tagja le- j gyen. Irtózkodunk tőle, mert piszkos, ron- gyos, kitelepítjük a falu, a város határába, \ HM feli tüzelő- és épitkezési- anyagkereekedő Temető utca 6« szám. Házhoz szállít a legjutányosabb áron mindenféle hazai szenet, el­sőrendű tűzifát és építkezési anya­gokat. Tűzifát és erdőt kitermelés re a legmagasabb napi áron veszek ahol az ő saját külön társadalmukban élnek, csak egymástól tanulhatnak. Ilyen körülmé­nyek között aligha változnak meg, bárha ma már minden cigánygyerek jár iskolába és a cigánylegények katonai szolgálatot teljesíte­nek, mint a többi fiatalemberek. Épen azért, mert a cigányok iskolába jár­nak és katonáskodnak, nem olyan nehéz meg­találni a polgáriasítás módját és eszközeit, mint régente, amikor még anyakönyvekbe sem kerültek a cigányok. És, hogy megvan bennük a hajlandóság a polgári életre, az sem tagadható. Amikor tizenkét évvel ezelőtt a zalaeger­szegi cigányokat a csácsi út mellől a felső­erdő mellé, a liármashatárhoz akarták te­lepíteni, az öreg cigányvajda azzal az indoko­lással kérte a polgármestertől a városhoz közelebb való telepítésüket, hogy »onnan nem tudják gyermekeiket iskolába járatni« Sokan kinevették és csak trükknek tartották ezt az indokolást Nem kerültek oda. Jóleső érzéssel láttam egyik karácsonykor, hogy a fél 12 órai szentmisére egész sereg cigány vonult be a plébániatemplomba. Fura- kodtak, de nem gorombán, előre. Figyeltem őket- Viselkedésük ellen nem lehetett kifo­gást emelni. Áj latosan imádkoztak. Szinte láttam rajtuk, milyen boldogoknak érzik ma­gukat abban a tudatban, hogy ott nekik any- nyi helyük van, mint másnak. A második ün­nepen a Balthyány-utcában várakoztam reá- jók. Jöttek. Megkérdeztem tőlük, hová igye­keznek ? Egyszerre hatan-nyolcan válaszol­tak : Hát a templomba, imádkozni a kis Jézuskához. — Nem merném állítani, hogy színlelés volt ez, hogy nem a hit, a jóérzés adta szájukba ezt a választ. Azután többször is szóba álltam velők, szóltam ügyes-bajos1 dolgaikban a polgármesternél, úgy Czobor Mátyásnál, mint vitéz Tamásy István dr.-nál és több jogos óhajukat sikerült is kielégíttet- nem. Érdeklődtem gyermekeik tanulása fe­lől. Ennek következménye lett az, hogy az is­kolásgyermekeik nekem mutatták meg elő­DR- TOLD Y Zalaegerszeg Hlegkapja-e Zalaegerszeg a tanítói akadémiát? A cigánykérdést ne kezeljük ellenséges indulattal. A zalaegerszegi cigányok tisztességes munkával kivánnak kenyeret keresni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom