Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)
1940-06-15 / 135. szám
1940. június 15. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5 Ivet száraz kenyérre kenünk fel. Besózzuk es meleg sütőben átmelegítjük és erősen rágva esszük meg. Délben egy csésze húslevest fogyasztunk és öt perccel később ugyanazt, mint reggelire. Vacsorára az ebédet ismételjük meg. A német orvos szerint semmitől sem fiatalodnak meg a nők annyira, mint egy ilyen hősiességet kívánó, de annál eredményesebben záruló négynapos kúrától. Pesti notesz Talán hihetetlenül hangzik, de igaz : Budapest nyugodt. Máskor sokkal izgatottabb, kétségbeesettebb volt a főváros, sokan hisztériába estek a jpesti aszfalton, most, mintha elvágták volna az idegszálakat, csend és nyugodtság mindenütt. Vasárnap kisütött a nap, fiatalok csatangollak a János-hegyen, tömegek siettek a Városligetbe. Ünnepeken különben is nyüzsgő forgalom bonyolódik le az utcákon- Az eső néha megzavarja a boldog kirándulásokat. Hiába, a pesti nyár sem a régi. Régente ilyenkor mái* vagyonokat kerestek a sTrandtulajhonosok, ma még csak a fürdőidény kezdetén vagyunk. , A fővárosi összkép egy szóban megrögzíthető : nyugalom. A felszín alatt persze egy kis izgalom is megfér, sokszor kényszeredett csend fekszik a mellekre, de nagy általánosságban béke honol a lelkekben. Mintha semmitől sem akarnának, vagy tudnának megijedni .., $ Nem csak poliLikai izgalom létezik, bár manapság a politika vezet. Van színház- és moziláz is. A színházak pénztára előtt elég sokan sorakoznak, a mozilátogatók szám-a sem csappan. Egy nagy hiány mégis mutatkozik : kevés az új film. Az : Oz, a csodák csodája« még mindig édes csemege. Most az egyik körúti filmpalotában pergetik. Valóban csodálatos alkotás. Négy főalakja van : a bujdosó kislány, a szalmaember, a bádogember és a gyáva oroszlán. Mindnyájan közkedvelt alakok lettek, az egyik textilgyár már »oz-miatás« ruhaanyagot is gyárt. Egyébként a divat nem sok új színnel gazdagította az idei nyarat- Érthető is. (Valami újítás mégis akad.) Eddig csak a tréfák, a beszédmodor és az érintkezési forma katonásodon el, nemrégiben azonban a divatra is rákerült a sor. A blúzokon kalonagombok, zsinorozások csillognak. Nem tetszik mindenkinek ez a »dísztöbblet«, de a divat divat, futnak vele, akik szeretnek futni az ilyennel. A légoltalmi gyakorlat lezajlott- A közönség! komolyan vette az intézkedéseket, mintha közelebb érezte volna magához azt, amit minden alkalommal szem előtt kell tartani. Mit csinálna egy bérház, ha valóban légvédelemre kerülne a sor ? A házfelügyelők nagy urak voltak, még nagyobbak a légvédelmi parancsnokok. Kint az utcán a sárga táblák a mérgezőgá- zat, piros táblák a tüzet jelezték. Egy, idősebb úr nevetett a gyakorlaton, épen a Körúton. Megbökte a szomszédját: — El akarják velem Intetni, hogy komoly ? Egyszerre hárman is ráförmedtek. — Tessék komolyan venni a gyakorlatot. Nem játékról van szó, ha valóban robbannának a bombák, ön futna elsőnek az óvóhelyre. ■ , Ili Az öregúr elhallgatott. Mintha csak azt mondta volna : Hiába, gyökeresen megváltozott a világ, én messze esem tőle. Jellemző a pesti, közönségre, hogy senki sem helyeselt az öregúrnak, jóllehet mindenki megértette : Valóban, ma már más világ van. Mennyire, más! . I t ; i -i » ; \i fri rVi irtifi ’A Duna rakoncátlankodott, felborzolta a hátát, a víz elöntötte a felső rakpartot is. A jelentés azt mondta: »tetőzött«. (Vigyázat, új szó, annyit jelent, mint kulminál«, azaz eléri a legmagasabb pontot, a kiöntés küszöbén áll.) Messze volt ugyan attól, hogy a régi áradás vonalát érje el, aggodalomra mégis adott okot: mi lenne, ha kiöntene ? Egy a vigasztaló, a rakpart magas, így hát bármennyire ágaskodott a víz, nem tudta kidugni a fejét a partok közül. Talán arra gondolt, nem sok érdemeset látna az utcákon, s csak gondot okozna a nemzetnek. Esténként még fényárban úszik a főváros. Azazhogy úszott. A légoltalmi gyakorlatok idejére elsötétül, olyan volt, mint pgy kemencébe zárt óriási sárkány, csak dörgött, dübörgőit, kialudt szemében halványan tört meg a fény, kigvúladt egy-egv biztonsági lámpa, a fekete aszfalton végigkúszott a tompított fényű autósereg. Az életet nem lehet elnémítani benne, a kemence mélyéről fei- űönög a hangja és egy láthatatlan füsttenger úszik a házrengeteg felett. Mégis a mi Budapestünk, szeretjük, mert a miénk. D. TV Nevettető sírfeliratok. Falusi temetőkben gyakran találhatunk sírkereszteket, fejfákat, amelyek tréfás rigmusokba burkolják a halál fájdalmát. A gyászt, amelyet valamely örökre elköltözött földi elmúlása fölött hátramaradott családtagjai éreznek, verses humorba öntik. A magyar népiéleknek különös megnyilatkozásai ezek a sir keresztes, fejfás rigmusok, amelyek egyrészt gyászt, másrészt ugyanakkor mosolyt is gerjesztenek azokban, akik azokat olvassák. A mai modern kor már-már teljesen kiszorítja falvakban is a tréfás sírfeliratok divatját és csak azt írják az emberek lialotjaik sirhantja fölé, hogy ott nyugszik ez és ez, élt ennyi, meg ennyi évet. A fából való kopjafák és a sírkeresztek elkorhadnak, a sírkövek elmálanak és a rea- jok vésett rigmusok veszendőbe mennek. A magyar néprajzi tudománynak vélünk tehát szolgálatot tenni, amikor az innen-onnan ösz- szeszedett rímes sírfeliratokat ismertetjük. Ismeretes sokak előtt még az a felirat, amit egyik levelében Ady Endre, a költő is, említ: Péter István volt a nevem■„ A halál csúful bánt velem, Bírókra hívott engemet, S két váltamra lefektetett. \ A hevesmegyei Ludas község temetőjében egyik, már eldőlt rózsaszínű márvány sirkö- vön ez olvasható : Itten nyugszik öreg' Kata jcínosiaki szörnyet ható, Mert szomszédja kalapáccsal agyon verte vala. Helyenként a mókust kelempász madárnak hívják. Ilyen néven szerepel a mókus egyik hegyi falu temetőjében, ahol egy sírfeliraton a következőket mondják róla : 1 Bizony furcsa némely halál, Akár a kelcmpászmadár, Ágróhágra ugrál-bugrál, Sokszor bizony félre traf ál, j ! :f , Egyik ágat kiválasztja S ugrik másik ágazatra. . ! Neveik vala Bodó Ferke, Elnézésből vertek fejbe, Mert hát, akik nekem estek, , u Zöld Pistára leselkedtek, Leütének engem végül, ; Így holtam meg szivességbül. Egy másik temetőben olvasható az alábbi sírfelirat: , Egy borongás péntek reggel \ { Szűcs Jóska arra ébredt fel, Hogy holtan fekszik az ágyon És nincs többé a világon. Az egyik híres ember volt Mala Pál kovács- Amikor elhalálozott, ezt vésték a fejíájára : Derék kovács vala Pál, . \ Életében kalapál. | ; j ( ) A fejfáján falap áll, , Rá van róva : Vala Pál. I Ugyancsak abban a temetőben található a •következő sirvers: • , Mindhiába hittak j . ; [ \ ’ . ; \] . j Eröss Demeternek, A halál szelei : i y I | A sírba tepertők, ~\T[ I, I | ~| [ 'Hogy korán haltam megfj i ! [ . í J Bizony nagyon Bánom, . I ‘ j iMoist készül lakzim { ' J[ J f |J A negyedik .lányom. . . •; i , 5 Felsődunántúl egyik községének temetőjéből is kikerül két tréfás sirvers : E hant Pannám testét fedi, | Békét ^adott Isten neki, " ! . i \ Egyben békét adott nekem, Pálur Menyhért az én nevem, t A másik szövege ez : Sose hittem volna, ... I I Hogy ezt is megérem, f Előbb meghaltam, mint Idősebb testvérem. ■ ; Nagy Istvánnak hittak, Míg értem nem ritlak. Az erdélyi temetőkben igen sokat jgyűjtöt- tek. Rendelkezésünkre áll néhány. Egyik temetőben így hirdeti a sírfelirat, hog3r Gajda Sárát megütötte a guta : Itt alussza álmát özvegy Gajcla Sára, i i Rávéssük ezeket.cserfa fejfájára : , ; ' Az ajtóban állott, keverte a rántást, Jött a halál szele, tett rajta egy rántást. Zágonban az ezerhatszázas évek derekán kolerában sok ember halt meg. A betegséget tatárok hurcolták be. Akkor halt meg Gáli Mátyás is, ámbátor nem a járványban- Esetét a mészkőből készült síremlék így örökíti meg: , [ i , Itt nyugszik Gáli Mátyás, / . Kolera idején hótt a nyavalyás, , „ i fiikor a torony tetejéről leesett, , Azhol igazítá a törött cserepet. A falu temetőjében a zsidó szatócs sírján, ez olvasható a héber betűk alatt: Be szörnyűségesek A halál hatalmi, A zsidó se tudja A halált megcsalni, Fürdő cikkek nagy választékban Páléslndra Zalaegerszeg
