Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)

1940-06-01 / 123. szám

4 ZALAMEGYEI ÚJSÁG ,1940 június 1. Ma nyitotta meg az a XII. Szegedi Ünnepélyes külsőségek között, a rádió hely­színi közvetítése mellett nyitotta meg Varga József kereskedelemügyi és iparügyi minisz­ter a XII. Szegedi Ipari Vásárt. Varga mi­niszter megnyitó beszédében teljes elismerés­sel nyilatkozott a szegedi és délvidéki kézmű- iparos társadalom nagyszerű ipari seregszem­léjéről és kihangsúlyozta,- hogy a szegedi .vásár ma már nemcsak Szeged, de kétségtele­nül egész Délin agyarország jelentékeny gaz­dasági megmozdulása. Az idei vásár méreteiben még nagyobb, iparügyi miniszter Ipari Vásárt. mint az eddigi vásárok. Kiállítási anyaga igen színes és gazdag. Az idei vásárnak rop­pant ötletes újítása az úgynevezett »Vásárfia« ajándéksorsolás,. amelynek lényege az, hogy minden vásári belépőjegy egyben a »Vá­sárfia« ajándék tárgy sors játékra is sorsjegyül szolgál. Érdekes újítása még a vásárnak a plakátverseny. A vásár ideje alatt féláron lehet Szegedre utazni. Minden irányú felvilágosítást készséggel megad a vásár irodája : Szeged, Horváth Mi,- hály-utca 3. Telefon : 14—15. „Sárgulás“ Keszthelyi Gazdászok évzáró ballagása. Nevezetes szokása a keszthelyi gazdászok- mak, hogy az évzáró ünnepségeiket díszes felvonulással teszik emlékezetessé,, amit ők »sárgulásnak« neveznek, mert miként a búza, ha beérik, megsárgul, a végzett gazdászok is elérték az érettség fokát. — Keszthely vá­rosa most a gazdasági akadémiával összefogva országos viszonylatban is népszerűvé, kívánja tenni ezt a szép szokást s a napokban Búzás 'Béla div keszthelyi főszolgabíró elnökletével tartott értekezleten rendezőbizottság alakult ia »sárgulás« ünnepségeinek lebonyolítására. Az ünnepség az ősi gazdasági akadémiában június 16-án délelőtt 10 órakor kezdődik, az ifjúság megkoszorúzza a hősi emlékművet s elbúcsúzik az Alma Mater falaitól. Utána kimennek az akadémia gazdaságába és ma­gyar népviseletben lóra ülnek, ökrösfogatokra aratólányok kerülnek s vígan dalolva énekel­nek, s mennek végig Keszthely városán- A tarka, díszes menet azonban megáll a főtéren Festetics gróf, a Georgikon alapítójának szobra előtt, s az ifjúság kis ünnepséget! rendez az alapító emlékére. Utána este meg­tartják a gazdászbált, ahol aztán a környék fiatalsága, szépségükről, kedvességükről hí­res veszprémi, somogyi, zalai ggzdászleány- kák egy örökké felejthetetlen bálon mulatnak kivilágos virradatig. A rendezőbizottság irodája Keszthelyen az idegenforgalmi hivatalban, Budapesten pe­dig a Balaton Fürdő Központ, Budapest, V., Vörösmarty-tér 8- alalt működik, ahol minden felvilágosítás rendelkezésre áll. Nők a szerkesztőségi asztalnál. Asszonyok útja a modern újságírásban A nő útja az újságírás területén meglehető­sen hosszú, meglehetősen bonyolult- Hiszen régen nem az volt a kérdés, hogy alí kalmasak-e a nők újságírói munkára, hanem az, hogy egyáltalában vcclóre újság nők kezébe ? Amikor a 17. század elejének kis hetilapocs­kái napvilágot láttak, ismételten visszatért hasábjaikon a probléma : alkalmas tartalmuk' arra, hogy nők is olvassák, vagy pedig ez az olvasmány csak a férfiak joga. A nők tulajdonképen újságírói munkája a 18. század asszonylapjaival kezdődik. Ezek­nek alapítása is többnyire a férfiak nevéhez kapcsolódik, de hamarosan jelentkeztek iror dalmi szempontból jelentős nők és ezek ma­gukhoz ragadták a vezetést. Egymásután kezdtek írni irodalomról, nevelésről, divat­ról, művészetről, színházról és a kultúra legkülönbözőbb ágairól. Csak épen az volt az érdekes, hogy hosszú időn keresztül ezek a női ú/V ságírók is férfinéven írtak. A további fejlődés útja adva volt. Amint a társadalom ezer más ágazatában, úgy a sajtó terén is egyre több szerep jutott a nők ke­zébe. A nő és a sajtó kapcsolatát összefüggően és részletesen Adolf Dresler »Die Frau im Journalismus« címmel megjelent könyve is­merteti. A szerző nemcsak a női újságíró­munka elméleti megvilágítását és történeti fejlődését adja, hanem országról-országra ha­ladva elénk tárja a mai helyzetet is. Dresler a németországi viszonyokkal kezdi könyvének második részét. A német sajtó­ban a 19. század folyamán kerültek erőseb­ben előtérbe a nők. * i Schopenhauer Johanna, a nagy filor zófus anyja már több napilap és iro dalmi folyókái állandó munkatár­sa volt. A negyvennyolcas forradalomban pedig né­hány nő vezetőszerepet játszott a politikai újságírás terén- A 20. században ez a fejlődés még tovább folytatódott Sok nő irodalmon keresztül került a sajtóhoz, másik részük azáltal, hogy újságíróhoz mentek feleségül, vagy egyéb rokoni kapcsolat révén- De az is előfordult, hogy a szerkesztőségi titkárnői álláson keresztül vezetett az út újságírás felé. Egy 1932-ben összeállított hivatalos jellegű statisztika szerint Berlinben 105 újságírónő, a birodalom területén pedig 117 működött. Ezek közül 30, illetően 31 a szerkesztőségek beltagja volt- Ami működésüket illeti, az ki­terjed úgyszólván minden rovatra, de ha sorrendet akarunk fölállítani, akkor minr denekelőLt a tárca-, divat- és nőrovatban, majd pedig színházi és zenekritikai, szociális kérdések, pedagógia jöttek számításba. Az 1931 január elsején kihirdetett írói törvény az újságírónők számára ugyanazt a tanul­mányi, illetően gyakornoki előképzettséget írja elő, mint a férfi újságírók számára. Ezek után felvonulnak kisebb életrajzokban a múlt ismertebb női írói és újságírói, közöt­tük olyanok, mint a költő Gottsched felesége, Anna Amália weimari hercegnő, a már em­lített Schopenhauer Johanna, Ottilie Goethe menye és a többiek. Európa többi országára áttérve mindenek­előtt a belga adatokkal ismerkedtünk meg. Az Association Générale de la Presse Beige 1935 elején 550 férfi mellett 118 női tagot mu­tat fel. Ez a szám elég kevésnek látszik, vi­szont valószínű, hogy a női újságírók jelenté­keny része nem lépett be alckor még az egye­sület tagjai közé. Bulgáriában 1878-tól a tö­rök uralom alól való megszabadulástól szá­míthatjuk a nők előretörését. Azóta már jó- néhányan érvényesültek a sajtó területén is, egyikük pedig, Tatjána Kirkoff, sokoldalú nyelvismerete révén a külügyminisztérium sajtóosztályának vezető állásába került Dániában az első újságírónő, akinek kezé­ben nagyobb hatalom összpontosult, az egyik újság alapítójának és tulajdonosának felesége volt: Juliane Rosenberg, aki férjének halála után tíz esztendőn keresztül egyedül irányí­totta a lap ügyeit. Ugyanígy főszerkesztői tevékenységet végzett el az elhúnyt Lassen pénzügyminiszter özvegye, aki haláláig irá­nyította az Aalborg Amtstidende ügyeit és politikailag is sokat szerepelt. Az angol sajtóban a 19. század első felében tűntek fel az első nők, de számuk eLtől kezdve gyorsan emelkedett. 1845-ben még mindössze 15 nőről számolnak be a kimutatások és nem egészen félévszá­zaddal később számukat már nyolcszázra teszik. Igaz, hogy ezek között igen sok az alkalmi munkatárs és kevés olyan van, aki mint például Show kisasszony, nevet szerzett magának. Ő volt az, aki a Times megbízásá­ból bebarangolta Ausztráliát és rendkívül si­került kultúrhistóriai, szociális és gazdasági tudósításokat küldött Franciaországban előkelő hölgyek vév­gezték az úttörő szerepet az újságV írás területén. f Először igen kiterjedt levelezést kezdtek, amelynek során tapasztalataikról ilyen for­mában számoltak be és a levelezés után kö­vetkezett a levélformában megjelent cikkek írása. Ugyanennek tulajdonítható az a köz-i vetlen társalkodó hang, amely írásaik nagy részében feltalálható. Ami az ismertebb ne­veket illeti, a 19. század első felének legna­gyobb francia újságírónője Delphine de Girardin volt, a későbbiek között pedig fon­tos szerepet játszott George Sand, Severin és mások. A szerző végighalad ezután Európa vala­mennyi országán, a nagyokon épúgy, mint a kicsinyeken, elénktárja a görög, holland, olasz, lett, luxemburgi, norvég, osztrák, len­gyel, román, orosz, svéd, svájci, délszláv nők helyzetét az újságírás területén. Ami a ma­gyar adatokat illeti: részletesen foglalkozik Stefani Elza és Sztankay Antónia munkás­ságával, azután pedig megállapítja, hogy a magyar sajtóban csak a 19. század vége felé kerültek előtérbe a nők. Pedig szerepük sokkal nagyobb, mint jó- néhány más országban, hiszen a magyar nő — mondja — igen szorgalmas újságolvasó nemcsak a jelenben, hanem a múltban is. En­nek tulajdonítható, hogy az első magyar fo­lyóiratok legnagyobb része tulajdonképen di­vatlapokból fejlődött ki. ) ' — Titkos reménye mindenkinek, hogy egy­szer vagyonhoz jut. Ez könnyen teljesülhet, ha állami sorsjegyet vesz. Egész sorsjegy ára 3 P, fél sorsjegy ára 1.50 P. Főnyeremény, 40-000 pengő, Húzás június hó 5-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom