Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)
1940-05-29 / 120. szám
XXIII. évfolyam. 120. szám. 1910- május 29. SZERDA. Ára 8 fillér Felelős szerkesztő : Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széehenyi-tér 4. Telefonszám : 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. a——MMÜgi Előfizetési árak : egy hónapra 1.50 P., negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint« Jl mull felelőssége, amit jogosan vet föl a jelen, abban rejlik, hogy a jelszavas liberálizmus hatása alatt1 külföldről átvett, szolgailag lemásolt és ai magyar főfoglalkozás, az őstermelés kívánalmaival és létfeltételeivel ellenkező törvényekkel, amelyek az egyedüli hazai tőkét, a ■ földet, az »ingatlant«, az idegen tulajdoni ból eredő pénz, az »ingótőke« járószalagjára fűzték s az emberi munkaerőt, mint termelési tényezőt, figyelemre sem méltatta. A magyar faj így nemcsak elveszítette a föld tulajdonjogával összefüggő és a nemzetiségekre mindig asszimiláló hatást gyakorolt erejét, hanem még gazdasági tekintetben, nemzeti jelleg nélküli gyarmatává vált a nemzetközi kapitalizmusnak. A magyarságnak az a része, amely a föld jogán, gerinces vezetője, ollalmazója és oktatója volt ennek a nemzetnek, kénytelen elszakadni a földtől és a hivatalokba menekül, ahol szánalmas küzdelmet folytat, hogy legalább belpolitikai hatalmának látszatát fön- tartsa. A kispolgárrá vált parasztok többségéből bérmunkás lesz, megszületik a negyedik rend, a proletároké, akiket az önfentartás nehéz küzdelme elszakít a nemzeti eszmekörtől. Csodálatos, hogy senki sem találja meg az ellenszerét a faji erők gazdasági leromlásának s eltűrik, sőt mesterséges állami támogatással fejlesztik is azt a nagyiparból, kereskedő- lemből és főleg pénzkölcsönzésből élő társadalmi réteget, amelynek uzsorán hízott merkantiltőkéje abból az őstermelésből, — amelynek ereje a kiegyezéskor a harminckétmilliós örökös tartományoknak egyenrangú társává emelte a hatmilliós magyart — egy, az idegenek támogatása nélkül életképtelen foglalkozási ágat csinált. A magyar politikusok lenézték a munkástömegeket és elhanyagolták a birtokos osztály érdekeit. A zsidó intellektuelek nem is találtak semmi akadályra, amikor megalakították a szociáldemokrata pártot, hogy e párt tömegeinek vállán elpusztítsák azt a hazafias és vallásos érzést is, amely még a magyar fajt társadalmi téren összetartotta és a politikai vezetésre kiválasztotta. Hogy azonban a szociáldemokratáknak nem volt és ma nincs olyan gazdasági programrajuk, amely a fökk munkást, mint a nemzeti termelés tényezőn jét, a gazdasági élet alkotó részévé és a többi tényezőkkel egyenjogú tagjává akarná tenni, árra bizonyság az, hogy nem is sikerült nekik az agrár-proletáriátust céljaiknak megnyerni. Sajnálattal vagyunk kénytelenek rámutatni arra, hogy abban az időben a nemzetiségek másként cselekszenek. Ott az értelmiség keblére ölel mindenkit, társadalmi állásra és foglalkozásra való tekintet nélkül, aki az ő fajtájához tartozik. S amíg nálunk a kivándorlás fonnyasztja nemzetünk törzsét, addig például az oláhok az Albina útján megszerzik Erdély őslakos magyarjaitól a hazai földet (a törvények módot adtak rá) olyan pénzekből, amelyeknek nagyrészét visszleszámy tolás formájában — hála a liberálizmusnak — Budapestről szerzik meg. Nem elég azonban csak a múlt felelősségét megállapítani, hanem a jelennek kötelessége megváltoztatni, sürgősen átalakítani mindazokat a még érvényben lévő rendelkev zéseket, amelyek megakadályozzák annak az igazi középosztálynak kialakulását, amely az elpusztult, úgynevezett történelmi osztály helyére törekszik az egész világon. A középoszw- tály ugyanis, ha már így kell neveznünk, nem j lehet más, mint az a társadalmi réteg, amely a fő termelési ággal foglalkozva, — nálunk mint őstermelő, a németeknél mint iparos, az; angoloknál mint kereskedő stb. — fentartja és fejleszti fajának szellemi és anyagi era1-, jét a lakosság többségét alkotó munkásosztály foglalkoztatása útján. Ilyen természetű középosztály nélkül nincs állam. Minden szervezetben ott kell lennie az erős gerincnek. A belga fegyverletétel foglalkoztatja a világ közvéleményét. Rómában óriási feltűnést keltett a belga hadsereg kapitulációja. Az olasz főváros politikai és sajtó köreiben úgy látják, hogy ez az esemény mind politikai, mind katonai szempontból jelentősen meggyorsítja cl helyset kifejlődését. Az olasz tőzsdéken hétfőről keddre óriási hosszmozgalom indult meg. — Egyes részvények árfolyama száz ponttal emelkedett. A sajtó és a közvélemény egyaránt helyesli a belga király elhatározását A belga király elhatározása politikai böl- cseségről és emberiességről tett tanúságot — írja a Po'polo dTtalia. A király megkímélte népét a további felesleges vérontástól. Az eddig elszenvedett súlyos veszteségek a belga nemzet egységéről tanúskodnak. Lipól király felismerte, hogy a szövetségesek sokkal kevésbé törődtek Belgium függetlenségével és sorsával s az ország emberanyagát csak arra használták fel, hogy saját területüket védjék vele. Reynaud miniszterelnök megfontolatlan beszédében árulásnak minősítette Lipót belga király döntését. A belga király azonban — folytatja a lap — nem árult el senkit, hisz1 Belgium nem szövetségese Franciaországnak és Angliának. Belgium nem kötelezte magát' arra, hogy lerom holtat ja országát Francia- ország és Anglia megmentése érdekében- 'A Német Távirati Iroda berlini politikai körök véleményét közli Churchill angol miniszterelnök alsóházi beszédéről. A miniszterelnök állásfoglalását a belga hedsereg megadása kérdésében berlini körökben nemcsak lovagiallannak mondják, hanem egyúttal meg- állapítják, hogy a tényeknek ennél kirivóbb elferdítése aligha képzelhető el. Anglia és Északfranciaország a belga hadseregnek köszönheti, hogy a győzelem elmaradt — jelentette ki Churchill. Az alsóház tagjai tuy datában vannak, hogy ez az állítás valótlan, mert már napokkal ezelőtt — a belga fegyverletétel előtt — a német csapatok elfoglalták a csatornát és a kikötőket, a berendezéseket elpusztították. A belga csapatok! csak arra voltak jók, hogy az angolok visz- szavonulását saját testükkel fedezzék. A belga király intézkedésével csak megóvta hadsei- regét az elvérzéstől — fejezte be köziem ék ínyét a Német Távirati Iroda. Newyork, május 29. A Német Távirati Iroda közli, hogy Newyorkban nagy meglepetést keltett a belgák visszavonulása. Washingtoni német jelentés szerint ott is igen nagy feltűnést keltett a hír, hogy Lipót balga király parancsára a belga hadsereg feladta a harcot A lapok szerint Angliára nézve katasztrófát jelentA Havas Iroda washingtoni jelentést közöl, amelyben a belga nagykövet véleményével foglalkozik. A belga hadsereg IS napon! át pillanatnyi megszakítás nélkül hősiesen harcolt, amíg a túlerő le nem győzte. Washington, május 29- Havas : A belga amerikai nagykövet az újságíróknak hozzá, intézett kérdésére kijelentette, hogy továbbra is a régi kormányt képviseli. Róma, május 29. A Messagero írja, hogy a német csapatok egy-két napon belül döntő csapást mérnek a franciákra és ez a franciák megsemmisítését jelenti- London, május 29. londoni lapok még titkolják, hogy a belga fegyverletétel igen súlyos csapás az angolokra nézve. ■" < cföővié íáviraloR. A német előőrsök elérték Dunkerquet. Hitler parancsára a belga királynak és a belga tiszteknek meghagyták a kardjukat. A németek 55Ü ezer főnyi belga katonaságot fegyvereztek le. Párisi jelentés szerint a szövetségesek egyre reménytelenebbnek látják a helyzetet és most már csak abban bíznak, hogy az új védelmi vonalnál sikerül a németek támadását feltartani. Általában úgy vélekednek, hogy csak! egy gyors, délről jövő ellentámadás segíthetne a szövetségesekenRóma utcáin falragaszok jelentek meg, amelynek szövegében a korzikai nép felszá- badulásvágya és az anyaországhoz való visz!- szatérése a főtéma. De nem feledkeznek meg Máltáról sem, amely lakosságának szintén, meg kell adni a lehetőséget, hogy visszatérhessen az olasz területhez. ; London, május 29- Az Evening News jelentése szerint a németek számára nyitva áll az rít Ostende felé. Erre is irányul a német
