Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)

1940-05-11 / 107. szám

1940 május 11. ZAUAMEGYEI ÚJSÁG 3 nievadra. Kacagtak is sokat a nemesi kúriák úrai az újonc-színészek baklövésein. * Már előre derültek, ha a színicédulán a vég­szükségből felléptetett Surányi Miska kellé­kes nevét megpillantották, aki elszólásaiban vígjátékot csinált a legérzékenyebb szomorú­játékból is. A nagy hanggal hirdetett »Zsarnok« című »érzékeny szomorújátékban« inasszerep ju­tott Miska kellékesnek. Rajta fordult meg a dráma sorsa, mert ő adja tudtui a király­nak a lesújtó hírt, hogy a választófejedelem a vízbe esett! De bizony máskép történt az eset- A végjelenetnél berohanó inas zavarba jött a zsúfolásig megtöltött terem úri kö­zönségétől és így kiáltott fel! — Felség ! 'A fejedelem »választóvízbe« esett! Bizony, Surányi Miska a választófejede­lemmel együtt a drámát is kacagásba fullasz­totta. ' ! Vajda Ignác hétszemélynök, Kisfaludy Sán­dor ipa, szűkszavú, zsörtölődő, bogaras em­ber volt- Irt törvénykönyveket, értett a csilla­gászathoz. Kötetekben álltak a lepréselt vi­rágok könyvtárában- Rekeszes fiócskákban régi pénzei. Deák Ferenc jegyezte meg ,az öreg úrról : — Olyan ember a Náci bácsi, aki még á tir hanyi visszhangot is üvegbe gyűjti. A hétszemélynök öregedő napjait Süme­gen élte át. Tíz év óta ki sem tette lábát a városból. Egyszer azonban sok tétovázás után mégis elhatározta, hogy elmegy Keszthelyre az úrnapi vásárra. Kicseréli vénségüktől gör- hesedő lovait. Már esteledett, amikor a vá­sárról hazafelé kocogott új lovain. A sóház előtt megállította kocsiját és leszált egy kis beszélgetésre. Barátai levert arccal fogadták: — Na Náci bácsi, az idén se szüretei ! Míg távol volt, pocsékba verte a jég a JBaglas- hegyet — Tudtam (zsörtölődött az öreg úr). Mi­helyt kiteszem a lábamat a határból, kész a baj ! $ Deák Ferenc a pozsonyi Diétáról hazajö­vet útba ejtette Pápát, hogy meglátogassa Pá- pay Sámuelnak, 1827-ben elhalt barátjának sirját- Bejárt a Griffbe, hogy lovait elhe­lyezze. Gyalogszerrel akart nekivágni a te­metőnek, míg lovai abrakéinak. A Griff udvarán azonban valaki felismerte a Diéta híres szónokát, a későbbi haza böl­csét. Nyomban híre futott az egész városban, hogy itt van »Deák Zalából«. « A kíváncsi városi közönség csoportba verő­dött a Griff boltíves kapuja előtt- Látni szerették volna a híres követet- » Salamon, a sarki boltos is kidugta fejét az ostornyelek mögül, odaszól a szekérkenőcs- hordón ülő barátjához : — Nü, Náthán, mire föl az a sokadalom ? — Jach was nix ! Epes e stüdent ist hier ans Zalatensis Comitat. (Nem tudom ! Va­lamiféle diák van itt Zalából !) 1831 őszén a bodorfái osztályos-per irat­csomagjával hóna alatt, — R_osty uram meg­bízásából — patvaristája Csukly Pepi, fel­kötött karral bandukolt a »belváros« felé. Kisfaludy Sándorhoz igyekezett némi aláírás irányában­A címeres kapu befordulójánál szembeta­lálkozott a plébániatemplomba ballagó Ko- pácsy püspökkel, aki megszólította : * — No öcsém, mi lelte a kezét ? — Furcsa eset történt velem az éjjel, mél- tóságos püspök úr ! Nem szégyenlem elmon­dani. Marschall doktor termését szorongattuk, hogy beleférjen a hordóba. így kénytelen- kelletlen sokszor fenekére néztem a pohár­nak. Hogyan történt, hogyan sem ? Amikor — a Göncöl szekér félj öttér e — hazavergőd­tem, a íestőkútnál valaki rálépett a kezemre. >»» o ««« Az 1940. évi budapesti nem­zetközi árumintavásár a ma­gyar Ipar évek óta legnagyobb arányt! és emlékezetünk sze­rint legszebb bemutatkozása volt. A káprázatos nagyszerű­séggel elkészített épületek között méltán csodálhattuk a Hangya modern és Ízlésesen berendezett kiállítási csarno­kát, az érdekfeszitö lényké­pekkel tarkított csinos Meinl épületet, a Stühmer cég szín­pompás kiállítási helyiségét és nem utolsósorban a Jobb- ős balfelöl óriási, kerepelő kávédarálókkal ékesített Franck pavillont. Ez utóbbi iránt állandóan nagy volt az érdeklődés. Úgyannyira, hogy csupán az első vasárnap 2678 csésze kávét szolgáltattak ki a látogatóknak. Parancsol egy csésze feketét? Nemde, pompás volt a színe? És milyen kellemes és jó vo!t az illata! S hogy ízlett mindenkinek! A jó kávéfőzéshez azonban kettő kívánatos: először a megbízható kávéaeyag és pedig bab­kávé vagy jófajta malátakávé, másod­szor az olyan kiváló kávéízesítő, mint a tfranck -kávépótlék. Ezt a „Cichorium intybus64 gyöke­reiből készítjük, melyet Sopron ás Moson vármegyékben termeltetünk. E nemes növényt tehát hazánk föld­jének ősi ereje és a nap áldó sugara táplálja. A modern gyártási technika teszi viszont lehetővé, hogy a táplál­kozás szolgálatába állíthatjuk mint íFranck-kávépótlékot Ez fokozza a kávéital zamatát és illatát, valamint szép, aranyosbarna színét Ez az, amit a jó kávéltaiban szeretünk* A megbízhatóság ismertetői ele!

Next

/
Oldalképek
Tartalom