Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)
1940-05-01 / 99. szám
XXIII évfolyam. 99. szám. r Ara 8 fiilép 1940- május 1. SZERDA^ Felelős szerkesztő : Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám : 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 1.30 P., negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Anglia és Olaszország között tovább romlik a viszony. Londoni illetékes helyen kijelentették a Reuter-iroda munkatársa előtt, hogy az olasz felelős személyek kijelentései, valamint az olasz sajtó legutóbb tanúsított magatartása olyan jelleget öltöttek, hogy az angol kormány szükségesnek tartja bizonyos óuóinlézkeáések meg tételét a földközi-tengeri angol hajózás érdekébem A tervezett óvóintézkedésekről nem lehetett közelebbi adatokat szerezni, de a Reuter- iroda úgy értesült, hogy az angol hajók elkerülik a Szuezi csatornát és Fokváros érintésével közelednek a Távolkelet felé. A Stefani Iroda római jelentése szerint a Giornale d Italia hosszú cikkben kimutatja, hogy mióta Olaszország egységes lett, Franciaország közvetlenül vagy kerülő úton mindig arra törekedett, hogy megakadályozza Itália szabad mozgását és hatalmának gyarapodását a Földközi-tengeren. Franciaország csak azért foglalta el Tyniszt, hogy állandóan veszélyeztethesse Olaszország földközitengeri helyzetét. A cikk azzal fejeződik be, hogy Francia- ország évszázados ellenséges külpolitikája történelmi végzetszerűség. : Az olasz sajtóban erőteljes franciaellenes kampány van folyamatban. A lapok feltűnő részletességgel emlékeznek meg 1819. április 30-a évfordulójáról, amikor az Udino tábornok vezette francia hadsereg véres ostrommal foglalta vissza Rómát a garibaldistáktól. 1 Jelentések a norvég harctér eseményeiről. A Reuter Iroda jelenti : Cáfolják' azokat a híreket, amelyeket a Német Távirati Iroda terjesztett el, hogy több brit csapatszállító hajót elsűlyesztettek. A tengernagyi hivatal ma fog beszámolni az angol veszteségekről. Az angol hadügyminisztérium jelentése szerint Dombaas városát erősen védik az angolok és súlyos veszteségeket okoznak az ellenségnek. Újabb és újabb csapatok érkeznek a szövetségesek segítségére. London, május 1. A Reuter Iroda jelenti : Az angolok továbbra is ellenállnak; az előrenyomuló német csapatoknak. Az angol hadseregben norvég, cseh és francia önkéntesek is vannak. A norvég tengerpartokra újabb angol csapatszállító hajók legénységet szállítanak. London, május 1. A Reuter Iroda jelenti : Ellenséges repülők megtámadtak több norvég várost és angol katonai támpontokat. Az angol légvédelmi tüzérség tüzelt a gépekre, amelyek közül többet megrongált. A német gépek 50 házat megrongáltak, halálos) áldozatok isi vannak. ^ Róma, május 1. Az olasz lapok foglalkoznak a Földközi tengeri kérdéssel. Megállapítják, hogy Olaszország mindent elkövet, hogy a biztos tengeri forgalmat biztosítsa. A Messagero olasz lap foglalkozik a németek norvégiai helyzetével. A lap megállapítja, hogy a németek egész Norvégiában a helyzet urai és az ellenséget a tenger felé szorítják vissza. Előreláthatóan rövidesen egyesül a két német támadói hadsereg. A Reuter Iroda jelenti : A trodhjemi német csapatok egyesülése még nem történi meg, bár ez minden pillanatban várható- A szövetségesek mindent elkövetnek, hogy a német csapatok útját elvágják és megakadályozzák a német csapatok további előnyomuPáter Bangha koporsójára. Schnattner Szigfrid O. S. B. Ismét szegényebbek lettünk. Pater Bangha örök távlatokat kereső, mélytüzű szemét itt a földön bezárta az Isten keze. Annyira megszoktuk a sajtó birodalmában, az előadó asztaloknál, a rádiói hullámain át Bangha Bélát, hogy talán el sen tudtuk volna nélküle képzelni ezt a 'küzdelmes és nehéz magyar életet. Érthető, hogy a fájdalom és a gyász úgy szakad fel nyitott sírja mellett ebből a magyar földből, mintha egy óriási áradat törne elő és el akarná borítani az országot. Sírunk és maradhatatlan nyugtalanságunkban szeretnénk a csodának és hitnek nem evilági erejével életre kelteni azt, akit pedig sajnos, örökre elragadott tőlünk a halál. Leesett a pai fejünk koronája... A nagy ravatalok mindig félelmes állomások. íA döbbenetes sajnálkozás és bánatos részvét mellé ilyenkor odatelepszik a hívatlan vendég : a rémület. Kialudt a lámpás, sötélebb lett a világunk ! Mintha kis gyermek módjára félnénk és szomorú kilátás nyílik elénk: a jövő nagy bizonytalansága. Tudjuk, hogy senki sem pótolhatatlan, mégis meg merjük kérdezni : Ki fogja Banghát pótolni, jő-e Hozzá hasonló ? ... Győrött, kis diák koromban láttam először Banghát. Akkoriban ereje teljében és missiója öntudatában apostolként járta ,az ország nagyobb városait. Micsoda élmény, volt az Istennek ezt a gyönyörű orgonáját hallgatni ! Emlékszem, ember ember hálán tolongott, életveszélyes volt a karzaton larlózr- kodni és a hallgatók egy része az utcán ácsorgóit. Fején már az éveknek és gondoknak ezüstbe finomított hamuja csillogott, beszédes szeme fiatalosan ragyogott és szinte segítette a tündöklő elmét, alakján végigj- omlott az Ur katonájának egyszerű mundérja. Úgy hatott rám, mint egy másvilágból való, hozzánk küldött, vend'igszereplő próféta. Minden hangja úgy jött hozzám, mint valami óriási, láthatatlan gót toronyból lezúgó harangszó. Szónoki erejét a bámulatos tudás, az európai műveltség és a korérzés táplálta. Mily könnyen kezelte a nyelvet, mily otthonos volt a retorikában, hogy dobá- lódzott a dialektika kényes művészetével,! az érvek légiója úgy sorakozott Bangha előtt, mint hadvezér előtt a katonák. A lelkesülik ség, a belső tűz, a biztos konklúzióhoz jutás fogta meg a hallgatót és szinte éreztük',' hogy a másik fronton minden okoskodás és ellenkezés pozdorjává törik össze. P. Rangba a kételkedésnek árnyékát sem ismerte! A hitnek, az abszolút biztos meggyőződésnek! valami kábító magassága ütközött ki Bangha beszédeiből és ez volt talán — minden alázaj- tossága ellenére — legnagyobb ereje. * ' “ ) Tanárjelölt koromban, vizsgáim idején, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Szent Rendem a jezsuiták budapesti Mária* utcai rendházába küldött. Körülbelül 10 napig laktam P- Bangha közelében, mellette térdeltem a kápolnában, kerestem társaságát a társalgóban, szomszédságában ültem az ebédlőben. Amikor Panonnhalmára hazaérkezve emlékeimet rendeztem, az volt a benyomásom, hogy P- Banghát nem annyira nézni, mint inkább érezni szokás, ő sokkal inkább alany, mint tárgy lehetne. Nem tudtam ezt az erősí szemüvegen is átívelő fekete • szeny? árnak rendkívüli tűzét szemlélni, mint merev objektumot, mert ellenállhatatlan, hatalmas feszültségű, izgalmasan érintő vitalitási sugárzott és nem én vettem őt hatalmamba, hanem ő borított el engem) magasságos szellemének özönével. Valahol jegyzeteim közé azt írtam, hogy P. Banghá az isteni meghívottak királyi nemzetiségéből való egyéniség lehiet. Nem kutattam, hol született, hol tanult, hol tanított, hogyan lett rendfőnök és elöljáró. Azt gondoltam, P- Banghánál ilyenek után csak a filiszterek kutatnak. Csak azon törtem fejemet, hogy ebből a csodálatos emberből hogyan lehetne minél többet lefoglalni, hogyan lehetne szétsugárzó energiájából minél nagyobb köteget összenyalábolni, indításai nyomán megindulni, kincseiből gazdagodni, látnoki látásait meglátni. Ö az Isten nagykövete volt pálunk. * i P- Bangha mindig nagy agitátor volt. Bejárta a fél világot és talán ezért beszélt még halálos ágyán is az Isten országának terjesztéséről. Nagy lelke előtt mindig a tett, az akció lebegett. Minden beszédében, könyvében, folyóirataiban, megszámlálhatatlan cikkében türelmetlenül tettre serkent. Azt hiszem, egyetlen lépést sem tehetett életében ez a kivételesen előkelő egyéniség, amely nem a legtisztább meggyőződéséből fakadt volna, viszont nem nézte az ellenfél erejét és a saját veszedelmét, ha úgy érezte, .hogy cselekednie kell. Eszménye volt a magyar katolicizmus, amely nagy és egységes, önzetlen és bátor, a hitét mélyen átéli és ezeresztendős jogait feltétlenül érvényesíti. Olyan időkben élt, amelypk gyakran dobják felszínre á selejtes
