Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)

1940-02-24 / 45. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5 . V.. ^.7-^ T-r.~^T, —r———— 1940. február 24 BMtttt*egar»na.««s „m.a m Állatgondozók jutalmazása a mezőgazdasági kiállításon A kiváló minőségű tenyészállatok nevelésé* ben mindenkor igen fontos szerepel tplte- raek be az állatgondozók, akiknek lelkiisme­retességétől. ügybuzgalmától és az állatok iránti szere tététől függ jelentős részben az állattenyésztés gyakorlati sikere. Mébanyós­nak és helyesnek látszik ezért, hogy a te- nyészállatdíjázásokon a tenyésztő gazdaságok Sikeréből és dicsőségéből rész jusson az állat- nevelés terén nehéz és érdemes munkál tel­jesítő állatgondozóknak is. Épen ezért az or­szágos mezőgazdasági kiállítás és lenyészál- latvásár rendezőbizottsága elhatározta, hogy az ez évi kiállításon meg fogja jutalmazni a budapesti tenyészállalkiállításokon már évek ■óta rendszeresen résztvevő gazdaságokban te- nyészállatok nevelése terén szép eredménye­ket elért, régen szolgáló állatgondozókat. Erre a szociális szempontból is helyes és nemes célra a földművelésügyi minisztérium máris megfelelő összeget bocsátott a rendezőbizoLt- ság rendelkezésére, de kilátás van rá, hogy más tényezők is megértéssel fogják támogatni ezt a korszerű célkitűzést. Az ez évi kiállításon ünnepélyes; keretek kö­zött fogja átadni a rendczőbizotlságí a felaján­lott jutalmakat a legérdemesebbnek talált ál­latgondozóknak, akiket a bizottság a kiállító tenyészetek által tett javaslatok figyelembe* véíclével és az illetékes tenyésztő egyesületek meghallgatásával fog kijelölni. A jutalmazásra vonatkozó ajánlásokat ,a tenyésztő gazdasa­goknak március 10-ig kell benyújtaniuk a mezőgazdasági kiállítás rendezŐbizottságához. meghúzódva morzsolgatta hátralévő napjait a különös férfi, akiről most derült ki, hogy teljes harmincöt esztendővel számí­tolta el magát élete végéről szóló jö­vendölésében. A titokzatos orosz gróf makkegészségesen ünnepelhette meg az elmúlt esztendőben 80-ik születésnapját és mint hajlott korú pátriárka, esak most hányhatta le szemét végső álomra, amelyről pedig' olyan meg­győződéssel áílítolla, hogy az már 1905-ben bekövetkezik. Felszabadult a cukorrépa Az elmúlt évek cukorrépa szerződése gúzsba kötötte a répatermelőket, mert hatá­rozott mennyiség szállítására szólt a megálla­podás. Ha rossz volt az időjárás, a termelő nem tudott esetleg1 kötelezettségének eleget tenni, ha pedig jól bevágott a cukorrépa, törhette a gazda a fejét, a többletet hogyan, értékesítse. Természetellenes volt ez a rend­szer, mert épen azt a gazdát sújtotta jobban, amelyik jobban gazdálkodott, vagyis egy hol­don többet termelt. Hogy ez a rendszer a belterjes gazdálkodás legfontosabb növényé­nek termelésétől elvette a gazda kedvét, s így súlyosan visszahatott mezőgazdaságunk belterjességére, azt felesleges bővebben hang­súlyozni. De felszabadult a cukorrépa ! Isméi te­rületben állapodtak meg a gyárak, a jó gazda tehát ismét ragyoglathatja termelői tudását. A cél ismét: minél nagyobb termést kai. holdon ^ ként. t Ismét kifizeti magát a niélyművelés, a gon­dos ápolás, ismét tág tere nyílik a helyes trá­gyázásnak. Frissen istálótrágyázott földbe cu­korrépa nem való. A szerződések is tiltják. | Műtrágyák fokozott alkalmazása ezért a jel- | szó : szuperfoszfát elsősorban és pedig nagy I adag. A többi műtrágyákból szükség szerint. A szuperfoszfát a minőségre is kedvezően hat, ez az átvétel síma lebonyolításának i^g>ik i biztosítéka. Dáridóznak az izóíámpa-házaíók Közismert személyiségek, intézmények ne­vével már számtalan visszaélés történt. A kö­zönség már nem igen adakozik! a pvűitőívekre és jelenleg a pénzszerzés legújabb módja az előkelő iparvállalatok megbízottjaként jelent­kezni. v Kétségkívül a legismertebb vállalatok közé tartozik a Tungsram gvár, amelv az áram- takarékos, újfajta Krypton lámpákat készíti, Egyszercsak megjelenik egy bőbeszédű úriem­ber, akit »egyenesen a gyár küldött«, előhúz egy új lámpacsodál és el is adja jó borsos áron. A lámpák persze nyomába sem érnek a Krypton izzóknak és az illető »megbízott« közönséges csaló. Az ilyen házalókkal szemben a közönség annál is inkább legyen óvatos, mert ezek legtöbbször árdrágítást is elkövetnek. Hogy ennek milyen szigorú a büntetése, azt a közel­múltban hozott ítéletek mutatják. Legajánla­tosabb igazoltatására rendőrt hívni, bár sok­szor még a rendőrség is tehetetlen. A közel­múltban például az egyik nagy vidéki város­ban a házalók úgylátszik jó üzletet csinálhat­lak, mert este n%gy dáridót csaptak a szállo­dában. Közben a délelőtt eladott csodalám­pák már ki is égtek és több feljelentés futott be a kapitányságra. Éjfélkor a házalók hir­telen eltűntek és mire a rendőrség megér­kezett, már csak üres szállodai szobát talált.. — Az idegrendszer megbetegedéseinek ke­zelésében a bélműködés elrendezése a tisztán természetes »Ferenc József«, keserűvíz haszná­lata által — reggelenként éhgyomorra egy; kis pohárral bevéve — sok esetben elenged­hetetlenül szükséges ! Kérdezze meg orvosát! Meghalt Krasnovics gróf, aki mindenkinek moninQnlía halálát I I I VUJUWV8 IU E SUSviiVi *« Csak saját halála napját számította el harmincöt évvel Páris, február. A francia főváros egyik külvárosában, Pantin szegény negyedében költözött el az élők sorából a cári Oroszország egy különös személyisége. Teljes elhagyaloltságban, a leg- -súlyosabb gondok között tengődve lölLöLLe napjait Karasnovics Iván gróf, a Prcobja* renszky gárdaherceg egykori délceg kapitá­nya, aki a századforduló idején Szentpéter­vár főúri társadalmának valósággal »kísér­teties« nevezetessége volt. A dúsgazdag fiatal gárdaliszt állítóán az­zal a megdöbbentő adottsággal rendelkezett, hogy bárkinek első látásra meg jósolhat la a halálos óráját. A gróf annakidején úgy tűnt fel a cári fő­város szinte a rögeszméig babonás társadal­mában, mint valaki, aki a gonosszal cimbo­rái. Ismerősei titokzatos, természetfölötti ha­talommal rendelkező személyiségnek tartot­ták. Barátai és hívei vakon engedelmesked­tek utasításainak, ellenfelei .rettegtek tőle és ő maga a legkevésbé sem csinálL titkot ab­ból, hogy bárkinek első látásra, szinte csal­hatatlan pontossággal megjövendölheti, élete mikor ér véget. Maga a gróf meghitt körében: egy különös állománnyal magyaráizta megdöbbentő »jós-képességeit«. Állítólag egy alkalommal, amikor épen ud­vari bálon vett részt, amely tudvalévőén a békebeli orosz birodalom legfényesebb ese­ményei közé tartozott, keringőre hívta fel egy fiatal hölgyismerősét. Alig fordultak azonban néhányszor a Téli Palota fényárban úszó tánctermében, amikor Karasnovics gróf halálsápadtan bocsátotta el táncosnőjét... Tágranyílt szemmel, szinte eszelős pillantás­sal tekintett körül. Úgy látta hirtelen, mintha a csipkés selyem ruhában nem vi­ruló szépségű, fiatul leány, hanem csontváz lejtené vele a kering öt. Karasnovics gróf megdöbbentő látomása állítása szerint utóbb tragikus módon valóra vált! A fiatal leány néhány nappal az ünnepi est után váratlanul meghalt. A »haláljós-« gróf természetesen nem tar­totta titokban fantaszLikus élményét s már ez az eset is elegendő lett volna ahoz, hogy a kísérteties történetek iránt annyira fogé­kony szentpétervári társadalom körében ne­vezetessé váljék. Nem sokkal később azonban más körülmények között újból meg­ismétlődött Karasiiovies gróf láto­mása. A gardatiszt ekkor vadászaton vett részt és vadásztársai közút ijesztő hidegvérrel há­rommá] is közölte halála napját, sőt óráját is. A megrendítő jóslat mind a három esetben valóra vált. Ettől kezdve Ka.ra^novi^1* °'róf mini ■calami varázsló, vagy boszorkánymester tűnt fel Oroszországban, bármerre járt. 1905-ben azután különös változás men* végbe a titokzatos gárdatisztben. A gróf ki­lépett ezredéből, túladott birtokain, pénzzé tette kastélyát, műkincseit és szinte eszte­lenül költekezni kezdett. Rövid hónapok alatt az utolsó rubelig eltékozolta vagyonát. El­képedt ismerőseinek kijelentette, hogy ez egyszer ő maga. is találkozott a halállal es tudja, hogy napjai meg vannak szám Iáivá. A halál jós« azonban nyilván elszámíl halta magát a saját esetében, mert bármennyire is várt rá, a halál csak nem jelentkezeti... A koldusbotra jutott Karasnovics gróf a legnagyobb-nélkülözések között tengődött egy ideig fantasztikus hírnevének egykori szín­helyén, míg végül néhány ismerőse ínegkö- nyörült rajta s lehetővé telte, hogy Páris- ba költözzék. Itt azután szerény életjárade­kot biztosítottak számára abban a föltevés­ben, hogy Karasnovics legfeljebb néhány hó­nappal, esetleg egy évvel tévedhetett saját »jóslatában«. A francia fővárosban szerényen

Next

/
Oldalképek
Tartalom