Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)
1940-02-17 / 39. szám
1940. február 17 ZALAMEC.YEI ÚJSÁG 5 Méhészet Zalában A vasúti őr felesége veszedelmes helyzetében piroskendője lobogtatá- savai állította meg a vonatot Zala vármegye Méhész Egyesülete felhívja a vármegye méhészlársadalmát, hogy méhcsaládjaikat a legnagyobb gondossággal figyeljék, mert a nagy és hosszú tél, a kedvezőtlen ősz, ugyancsak a hiányos belelelés, tömegesen szedi áldozatait a méhállomány- ■bdl. így ajánlatos, mihelyt az időjárás egy kissé megjavul, méheinkeL alaposan meghallgatni, mert ha kis befúvásra a röpnyílásiiál nem zúg egyenletesen fel a méhcsalád, akkor nagy baj van már. Ilyen méhcsaládot legcélszerűbb azonnal meleg helyre (plusz 8—10 fok) bevinni és ha a méhésznek Ehetett', let'e- delezett tartaléklépje van, azt felboronálni és meleg vízzel meghintve beadni, vagy pergetett, mézet porcukorral keményre gyúrni és •azt: rostaszövetre téve közvetlenül a méhek fölé kell a káplárba vagy kasba helyezni, Ez a módszer már nem feltétlenül biztos etetés, mert a méhek könnyen hasmenést kapnak, így jogosan kérdezheti a méhész : akkor tu- iajdonképon mit is tegyen, hogy kár né érje V Erre a kérdésre más válasz nem lehet, minthogy ősszel, már augusztus hóban, alaposan mézzel vagy cukorral feleteti méheit úgy, hogy minden körülmények közölt a mézkesz- iet elegendő legyen a tavaszi hordásig. Mert minden más időben végzett etetés nem lehet teljesen megnyugtató. A mai rendkívüli viszonyokra tekintettel célszerű, ha minden méhész számításba veszi már most azokat a méhcsaládjait, amelyeket esetleg etetéssel kell megsegíteni. Ezért tcháL a bejelentéseket Pintér Sándor egys. pénztárnokhoz azonnal tegyék meg, mert az egyesület csak így tudja kellő időben a méh ele tő cukrot megrendelni és szétosztani.( Cím : Zalaegerszeg, BoU’y-u. 14.) A cukor ára jelenleg 70 fillérx lehetséges azonban, hogy az egyesu et kére éré a minisztérium újra az előbbi 50 filléres árat fogja visszaállítani. Méhcsaládonként 7 kg. igényelhető. - v s V. m. Véres verekedés színhelye volt minap a kaposmerői őrház környéke. Varga Ferenc budapesii Hangya-bevásárló két lármával Szo- majoml)ó! szánon hazafelé igyekezett. A kapósaiéról őrháznál a sorompó le volt eresztve. Varga az őr távoliélében annak feleségét, Káváid Józsefnél akarta kényszeríteni, liogv a sorom pót felvonja. Mivel azonban közeledett már a motoros, az asszony nem nyitott utat. Varga és társai erre az asszonyra támadlak és ütlegelni kezdlék. Kőváriné szorongatott A polgármcsler az alábbi hirdetményt bocsátotta ki : A megfagyott, vastag lióréteg megakadályozza a vadakat abban, hogy azok kellő táplálékhoz jussanak és ez a körülmény kipusztulással fenyegeti a vadászterületek gyér állományát. Vadrendőri hatósági jogkörben járok et ak kor, amidőn felhívom a vadászbérlőkel és gazdákat, hassanak oda, hogy a szerencsétlen, éhhalálnak kitett vadak a vadászterületek tulajdonosai és bérlői által megfelelő táplálékhoz jussanak. A földbivtokosokat.és a községi vadászterületek bérlőit felkérem tehát, hogy a vadetetésről saját érdekükben is gondoskodjanak. A foglyok számára liTsTIe. csapálielyzetében lekapta fejéről piros fejkendőjét és in legelni kezdett a vonatnak. ’A) molo ros megállt és amikor látták a helyzetei, az utasok magük mentek az őr feleségének segítségére. Varga revolvert rántott, .jle használni nem tudta, mert a motorossal megérkező vasúti őr, Kővári József ráugrott és kicsavarta kezéből. Az utasok valamennyien, végigverlek az őr feleségének támadóin, akiket a csendőrörsre is "bekísértek. Az eljárás megindult ellenük. sok mentén polyvál, a nyulak részére alacsony bokrokra szénát célszerű elhelyezni. A fácánok számára az etetésre alkalmas eg/eb takarmány hiányában úgy kell akármagot szerezni, hogy hosszú póznákkal meg\érjük a termő akácfák ágait, aminek köveikczlér ben a mag kihull. Továbbá igen előnyös széle..lalpú szánnal já. ni a vetések fölött, hogy a jégréteg megtörjék s a vad1 kotorni tudjon. Azok a vadászbérlők, akik a vadeletésl elmulasztják és a vadállomány megvédéséről ebben a szigorú téli en egyáltalán nem gondoskodnak, nyilvántartásba veendők és bejele nlfendők. , < h v » O « « « Etessük eliiüSiásnák kiteli vadakat Meddig élnek a virágok ? A költők már sokezerszer megénekelték a virágok Limbóhasadását és halálát. Ennek ellenére a nagyközönség széles rétegei nem nagyon tudják, hogy tulajdonképen mennyi is a virágok cletiarlama. thzt a kernest legutóbb Kerner és Molisch professzorok tették vizsgálat tárgyává. A virág a növény legmulandóhb szerve, de azért az egyes virágok élettartama mégis Sokban különbözik egymástól. A legnosszanD életű virág egy kosbor féle, tudományos néven Phalaenopsis Schilleriana, amely 1872 karácsonyán nyílt ki egy angol üvegházban és csak a rákövetkező esztendő májusának hetedik napján hervadt ei leij^sen. Ennek a virágnak négy és fél hónapig, vagyis 135 napig, még kisebb egységben kifejezve 2240 óráig tartott az élete, A hosszúéletű virág ellentéte egyik szép- virágú gyomnövényünk, a Hibiscus trionum, amely virágát reggel 8—9 óra között nyitja és néhány órával később, 11—12 óra közt be is fejezi életét. A 130 napig élő virágok után 80,70,50, 40, 30, 18, 12, 10 és még kevesebb napig élő virágok sora következik. A kosbor virágja 135 napos rekordját azonban csak azért tudta megtarlani, mert kinyílás után a melegházból a 10—13 Celsius fokra temperált hőmérsékletű üvegházba került. Köztudomású tény, hogy a magporzás elmaradása több növény virágának megnyújtja éleiét és ugyanilyen hatással van a növényre az alacsonyabb hőmérséklet is. — Serdülő fiúknak és leányoknak adjunk időközönként reggel felkeléskor egy-egy kis pohárnyi természetes »Ferenc József« kese- rtívizet, mert gyomor-, bél- és vértisztító hatásának gyakran igen fontos eredményeket köszönhetünk. Kérdezze meg orvosát! Boldog történetek Vilmos császár életéből. Most töltötte be az excsá- szár nyolcvannegyedik! Boát evet 1 II. Vilmos volt német császárnak most ünnepelték Doornban 81-ik születésnapját. Ebből az alkalomból nem lesz érdektelen, ha életéből néhány epizódot elmondunk. II. Vilmos, amíg a német birodalom sorsát intézte, szerette környezetét megtréfá’ni. A pontosságot mindenkitől megkövetelte és ebben ő maga járt eJöi jó példával. Minden katonai ügy iránt érdeklődött. Ellátogatott a tiszti kaszinóba s olt úgy beszélgetett tisztjeivel, mintha pajtásai lennének. De könyörtelen volt akkor, ha fegyelemről volt szó. Egy napon korán regge l váratlanul megjelent a lesiőrdragonyosok kaszárnyájában. A századok kivonulásra készen állottak a laktanya udvarán ; valamennyi tiszt ott volt, csak épen az ezredes hiányzott. A császár megparancsolta, hogy várjanak a kivonulással, amíg az ezredes megérkezik, ami bizony csak jó félóra múlva következett be. Az ezredes, amint megpillantotta a tisztek között a császárt, odalovagolt hozzá, hogy kimentse késését. A császár rövidesen leintette és megparancsolta, hogy vezesse katonáit azonnal a gyakorlótérre. A gyakorlatozás alalf II. Vilmos mindvégig ott volt, de cgy szó se szólt. A gyakorlóteret is szó nélkül hagyta, el. Elképzelhető, mennyire izgatott volt az ezredes és izgatottsága még nö ekedet, amikor ugyanaznap este udvari lakáj jelentkezett nála és a császár nevében kis csomagot adott át neki. Szívszorongva nyitotta fel. Biztosan nyugdíjaznak — gondolta magában. ; De íme, mi került elő a csomagból '? Ébresztőóra. Hí s> H: II. Vilmos koránkelő ember volt. Uralkodásának idején már 6 órakor talnon volt és a magasátiású tisztviselőktől is hasonló frissesé- gel kívánt. Azonban Beethmann-Hollweg kancellárnak ez nem volt ínyére ; szeretett sokáig aludni, nehezen bújt ki az ágyból, lassan ölLözködött és mindig megkésve é'kerett a palotába, ahoi a császár már türelmetlenül várta. Egyszer a császár, mivel félhétig hasztalan várta a kancellárt, elhatározta, hogy meglepi őt a lakásán. A kancellár épen für- dött. — Csak azt akartam önnek mondani, ked- cs kancéllár — szólt hozzá a császár —, .ogy a nappál az ön számára is hat órakor kezdődik. Most mindjárt hét óra van és ön még meg sincs borotválva. Amikor Beethmann-Hollweg mentegetőzni próbált, a császár szavába vágott: — Ha naponként egy órát elvesz a nap- álból, évenként tizenöt napot veszít: a nagyapám tizenöt nap alait három győzelmei; aratott. * * Volt egy kedvenc borbélya, aki azonban a ponLosságot illetően nagyon sok kívánni valót hagyott hátra. A császár bosszankodott
